Fejér vármegye,1950 és 2022 között hivatalosan Fejér megye (németül: Komitat Stuhlweiß, latinul: Comitatus Albensis, horvátul: Bila županija, szlovákul: Stoličnobelehradská župa) közigazgatási egységMagyarországon, a Dunántúlon, a Közép-Dunántúli régió területén. 4358,48 km2-es területével hazánk 11. legnagyobb közigazgatási egysége, ezzel Magyarország teljes területének mintegy 4,68%-át adja. Emellett közel 420 ezer fős lakosságával a nyolcadik legnépesebb vármegyénk, így hazánk népességének 4,36%-ával rendelkezik, népsűrűsége elmarad az országos átlagtól. A megye területe egyike a magyarok legősibb szálláshelyeinek.
Területe természetföldrajzilag a legváltozatosabb az országban. Területének északi részét a Vértes-hegység uralja, amely erdőségeivel és természeti értékeivel tűnik ki. Középső része a Mezőföldhöz tartozik, amely síkvidéki tájként a megye legtermékenyebb mezőgazdasági területe. Nyugaton a Bakony előhegyei húzódnak, míg keleten a Duna határolja, amely egyúttal fontos közlekedési és gazdasági szerepet is betölt. A megye egyik legfontosabb természeti kincse a Velencei-tó, amely turisztikai és rekreációs központ. A megye gazdag ásványkincsekben, különösen a mészkő- és bauxitlelőhelyek miatt jelentős.
Nyolc járás alkotja. Két megyei jogú városa, Székesfehérvár és Dunaújváros az ország fontos gazdasági központjai. A gazdaságot nagyban meghatározza a fejlett ipar, de itt találhatók Magyarország legjobb termőföldjei is. Habár északi és déli területei kötött viszonylagos fejlettségbeli különbségek állnak fenn, de még így is a legfejlettebb vármegye a főváros, Budapest után. A Közép-Dunántúl régió GDP-jének közel 70%-át egymaga Fejér vármegye adja.[2]
A terület már az őskor óta lakott, az itt talált régészeti leletek tanúsága szerint. A római korban a Duna menti limes védelmi vonal fontos része volt, egyik központja Gorsium (mai Tác) település. A magyar honfoglalás után a megye jelentősége megnőtt, különösen Székesfehérvár révén, amely az Árpád-házi királyok koronázási és temetkezési helye lett. A középkorban fontos kereskedelmi útvonalak és stratégiai pontok kötődtek ide. A török hódoltság idején súlyos pusztítások érték, de a 18. századtól a Habsburg-korban újra fejlődésnek indult. A 19–20. században az iparosodás és a mezőgazdaság egyaránt meghatározta a térséget.
Nevének eredete
Fejér megye neve a középkori Székesfehérvár, azaz „Fehér vár” nevéből ered. Az elnevezés a település városának régi magyar „fejér” szavából származik, amely „fehéret” jelent. Ez a kifejezés a középkori latin „Alba” megfelelője volt, és arra utalt, hogy a város jelentősége és erődítményei kiemelkedőek voltak.[3][4]
Címer
A kerek pajzson Szent István, Magyarország első apostoli királya, arany királyi palástban ábrázolva látható, fején ragyogó glóriával, ami szentségét jelzi. A bal felső égi, kék mezőben, ragyogó sugarakat kibocsátó felhők között Szűz Mária vörös tunikában és kék köpenyben tartja Jézust, aki jobb kezével áldásra emeli a kezét. Előttük zöld mezőn térdel Szent István, aki az égre néz, miközben a vörös párnára helyezett Szent Koronát, valamint a jogart és kardot felmutatva Máriának ajánlja fel.
A kis címer különlegessége, hogy jobb oldalán vörös mezőben négy ezüstpólya jelenik meg, ami eltér a mai használatban lévő hétszer vágott vörös-ezüst mintázattól. A bal oldali vörös mező zöld hármashalmán leveles aranykoronából kiemelkedő, szabályos ezüst kettőskereszt található.
Földrajz
Fejér a legváltozatosabb területű vármegyéje hazánknak. A megye nagyobb déli része az Alföld dunántúli nyúlványának számító Mezőföld területére esik. Ezenkívül a Bakony keleti része, a Bicskei-dombság, a Vértes és a Gerecse déli részei továbbá a 27 km² területű Velencei-tó, valamint az attól északra elterülő, nyugaton Székesfehérvárig elnyúló Velencei-hegység színesítik a terület domborzatát. Legmagasabb pontja a vértesi Csókakő vára felett magasodó Csóka-hegy 479 méterrel.
A vármegye területe 1543 és 1688 között török uralom alatt állt. A török közigazgatás három szandzsákja fedte le: a budai, a székesfehérvári és a simontornyai. A folyamatos összecsapások következtében a falvak pusztulásnak indultak, a lakosságszám csökkent. 1692-ben szervezték újjá a közigazgatást, Székesfehérvár csak 1703-ban lett ismét szabad királyi város. A megye nagy területeit birtokul kapó nemesi családok között voltak a Batthyányak, Zichyek, Hochburgok és Heisterek. A 17. század folyamán a magyarok mellett szlovák és német lakók telepedtek le a török időkben elnéptelenedett területekre. A 18. század végére kialakult a vármegye lakóinak jellegzetes paraszti kultúrája.
Az 1860-as évektől a vasút megjelenése forradalmasította a közlekedést, a vármegyében számtalan vasútvonal épült a 20. század elejéig, Székesfehérvár országos jelentőségű vasúti csomóponttá vált.
Stratégiai és gazdasági adottságainak köszönhetően Fejér vármegye területe az egyik legtöbbet szenvedő térség volt Magyarországon a második világháború idején. Székesfehérvár és környéke helyzetén a nyugati szövetségesek súlyos légicsapásai mellett a többszöri német-szovjet tulajdonoscsere is rontott. A világháború után szinte a nulláról kellett újjáépíteni a régiót.
Fejér megye volt az egyik leggyorsabban fejlődő területe Magyarországnak a világháború utáni időkben. Az erőteljes iparosítás szimbólumává az 1951-ben Sztálinvárosnak keresztelt egykori Dunapentele, a mai Dunaújváros vált. A volt mezővárost ekkor hatalmas iparvárossá fejlesztették, mely a Dunai Vasmű köré épült. Az 1961-től Dunaújváros néven létező település (melynek népessége 1980-ban elérte a 60 ezer főt) fejlesztéseivel már az 1960-as években alábbhagytak, ekkor végre több figyelmet kaphatott a megyeszékhely is, melynek ipara az 1930-as években vett rendkívül látványos lendületet első ízben. Stratégiai fontosságának és ipari hagyományainak köszönhetően számíthatott a kormányzat támogatására. A város népessége az 1970-es években átlépte a 100 ezer főt, ipara sokrétű volt: itt üzemelt a központi gyára a hadi híradástechnikai eszközöket, televíziókat, rádiókat és számítógépeket gyártó Videotonnak (mely megváltozott struktúrával, de még ma is működik), itt volt és a mai napig itt van a hazai alumíniumgyártás fellegára, a Könnyűfémmű (szintén létezik még Arconic Köfém ill. Sapa néven), és itt működött a legnagyobb üzeme a világ egyik legjelentősebb autóbusz-gyártójának számító Ikarusnak, melynek ma már csak maradványai léteznek.
A rendszerváltáskor az ipar leépült, de Székesfehérvár azon kevés nagyvárosok közé tartozott, melyek gyorsan reagáltak a megváltozott körülményekre: itt már az 1990-es évek elején megjelentek az első multinacionális vállalatok. Ennek köszönhetően a város ma is az ország egyik legfontosabb gazdasági gócpontja. A Dunai Vasmű ukrán tulajdonba került, és sokáig az egyik legnagyobb munkáltató volt a megyében, Magyarország egyik fontos gazdasági központjává téve Dunaújvárost.
Ezt követően 1983-ig, a járások megszűnéséig alig történt változás a megye járási beosztásában. 1957-ben az Adonyi járás székhelyét Sztálinvárosba helyezték és neve ennek megfelelően Sztálinvárosi járás lett, majd elnevezése 1961-ben az új székhely névváltozását követve Dunaújvárosi járásra változott. Szintén 1961-ben szűnt meg az Enyingi járás: felosztották a Sárbogárdi és a Székesfehérvári járás között. Így tehát 1961-től a járások megszűnéséig, 1983 végéig a megyéhez öt járás tartozott (Bicskei, Dunaújvárosi, Móri, Sárbogárdi és Székesfehérvári).
Városok 1950–1983 között
Fejér megye területén az 1950-es megyerendezés idején egyetlen város volt, a megyeszékhelySzékesfehérvár, mely törvényhatósági jogú város volt, így nem tartozott a megyéhez, hanem külön közigazgatási egységet alkotott. Mivel a törvényhatósági jogú városi jogállás 1950. június 15-én megszűnt, Székesfehérvár attól kezdve a megyéhez tartozott. Rajta kívül 1983-ig csak Dunapentele kapott városi rangot 1951-ben, melynek neve még ugyanabban az évben Sztálinváros lett, majd 1961-től Dunaújváros. 1954-ig mindkét város jogállása közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város, 1954-től járási jogú város, majd 1971-től egyszerűen város lett.
Városkörnyékek 1971‑1983 között
Fejér megye mindkét városa körül már 1983 előtt alakult városkörnyék: a Dunaújvárosi 1977-ben, a Székesfehérvári pedig 1981 végén. Mindkét város járásszékhely is maradt, csupán a közvetlen szomszédságukba eső néhány községet osztották be hozzájuk.
Városok és városi jogú nagyközségek 1984‑1990 között
1984 elején az országban új közigazgatási rendszert vezettek be, ezért valamennyi járás megszűnt. A Dunaújvárosi járás valamennyi községét Dunaújváros városkörnyékéhez osztották be, a Székesfehérvári járás nyugati felét pedig Székesfehérváréhoz. Mór a megyében harmadikként városi rangot kapott, a másik két járásszékhely (Bicske és Sárbogárd) valamint a Velencei-tó környékének központja, Gárdonyvárosi jogú nagyközség lett. Az előbbi kettő 1986-ban, Gárdony pedig 1989-ben városi rangot kapott.
Székesfehérvár, a megyei város
1989-ben Székesfehérvár azon három nagyváros között volt, amelyeket az Elnöki Tanácsmegyei várossá nyilvánított, így 1990-ben, a tanácsrendszer megszűnésekor Fejér megyében hat város volt, melyek közül egy megyei város.
Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont!
Fejér vármegye az egyik legnagyobb gazdasággal rendelkező megye Magyarországon. A Közép-Dunántúli régió GDP-jének több mint kétharmadát adja egymaga Fejér vármegye.
Gazdasági központja az ország gazdaságának egyik meghatározó városa, Székesfehérvár, de fontos központ a másik nagyváros, Dunaújváros is.
2014-ben a Fejér megyei vállalkozások esetében az értékesítés nettó árbevétele meghaladta a 2884 milliárd forintot. Ebből 2381 milliárd forintot a megye legeredményesebb háromszáz cége realizált. Az export tekintetében még nagyobb a top 300 vállalat súlya, a megyei exportárbevétel 97,3%-át adják együttesen.
A Fejér megyei társaságok 2014-ben elért 5,1%-os nettó árbevétel-növekedése meghaladta a 2,5%-os régiós átlagot. A top 300 vállalkozás viszont még ennél is magasabb, 6,2%-os nettó árbevétel-növekedést produkált 2014-ben.
A megye alkalmazottainak 60,5%-át foglalkoztatja a top 300 vállalkozás köre.
2014-ben Fejér megyében 13 571 társas vállalkozás nyújtott be adóbevallást, ez 3,4%-os csökkenés.[5]
Fejér megye legnagyobb nyereségű cége 2014-ben a bicskei székhelyű Spar Magyarország Kereskedelmi Kft. lett 400,73 milliárd forinttal, amely egyben a legnagyobb munkáltató is. A második székesfehérvári székhelyű Alcoa-Köfém Székesfehérvári Könnyűfémmű Kft. 185 milliárdos bevétellel. A harmadik a rácalmási székhelyű Hankook Tire 166 milliárddal. A top 10-ben a székesfehérvári cégek vannak túlsúlyban: az Alcoa-Köfém Kft. a második helyén kívül helyet kap itt a Denso Gyártó Magyarország Kft. (negyedik), a Sapa Profiles Kft. (hetedik) és a Halla Visteon (kilencedik) is.[6]
A székesfehérvári Videoton Holding Zrt. Magyarország legnagyobb magántulajdonban levő ipari vállalatcsoportja, elektronikai gyártási szolgáltatóként a világon a top30-ban szerepel. Árbevétele 2014-ben 134,77 milliárd forint volt. Továbbá említésre méltó a dunaújvárosiDunai Vasmű, amely az ország legnagyobb kohászati-gépészeti komplexuma, a magyar vas- és acélgyártás fellegvára.
Fejér vármegye a magyarországi turisztikai régiók közül a Közép-Dunántúl régióba tartozik, fő vonzerejét a számtalan műemlék, a természetvédelmi területek és a Velencei-tó üdülő- és kirándulóövezete jelenti. A megye székhelye, Székesfehérvár, a középkorban latinulAlba Regia az Árpád-házi királyok egyik fő székhelye, az ország fővárosa volt. Főbazilikájában ötszáz év alatt összesen 37 királyt és 39 királynét koronáztak meg, valamint e templom volt számtalan uralkodónk végső nyughelye, innen ered a város egyik beceneve is, a királyok városa. Székesfehérvár látnivalói közé tartozik még többek között a ferences templom és rendház, a Püspöki palota, a Győri-ház, a Hiemer-ház, a Vörösmarty tér romantikus lakóházai, a Palotanegyed Skanzenje, a vár, a Fehérvári Babaház és a Schaár Erzsébet Gyűjtemény is. Martonvásár leghíresebb látnivalóját a Brunszvik-kastély jelenti, melyben a Beethoven Emlékmúzeum is megtalálható. A birtokot Brunszvik Antal gróf Mária Teréziától kapta, a kastély jelenlegi formája az 1870-es neogótikus stílusú átépítés eredménye. A parkjának közepén egy mesterséges tó terül el, benne egy szigettel és egy szabadtéri színpaddal. A híres zeneszerzőt, Ludwig van Beethovent a család hölgytagjaihoz fűződő barátsága vonzotta erre a helyre, több darabját is a családtagoknak ajánlotta. A múzeumban megtekinthető a zeneszerző hajtincse, szoborportréja, arcképe, valamint betekintést nyerhetünk a magyar vonatkozású műveibe és kapcsolataiba. A kastély az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetének otthona. A körülbelül 1700 fős Tác község hírnevét az ország legnagyobb római kori szabadtéri múzeumának köszönheti. Gorsium első ásatásakor (1934–1939) háromapszisos épületre leltek. A 200 hektárnyi területen elhelyezkedő római település feltárását 1958-ban kezdték el. Ma Gorsium már a nagy Duna vidéki római feltárások egyikévé vált, értéke "az antik világ zavartalan megjelenítésének lehetősége". Különleges emlékét a Szent István Király Múzeum Régészeti Park mutatja be. A vármegye üdülő turizmusában a legjelentősebb szerepet a Velencei-tó tölti be. Magyarország második legnagyobb természetes tavakén, kedvező természeti és földrajzi adottságainak, valamint a mederszabályzásnak köszönhetően a Balatonhoz hasonlóan hazánk egyik legkedveltebb üdülőhelyeinek egyike. Területe 26 km², a felület harmada nádassal borított. A napsütéses órák nagy számának, valamint a viszonylag sekély, átlagosan 1,5 m-es mélységének köszönhetően Európa egyik legmelegebb tava, a víz hőmérséklete elérheti a 26-28 °C-ot is. Agárd és Velence a Velencei-tó legjelentősebb üdülőtelepülései, élénk a horgász- és az evezőssport (vitorlás, kajak, kenu) is.
Fejér megyének 108 települése van, ebből 17 város, ahol a megye lakosságának 59,4 százaléka él. A népesség 32,7 százaléka él a két megyei jogú városban. A megyeszékhely, Székesfehérvár a Közép-Dunántúl központja, valamint az ország kilencedik és a Dunántúl harmadik legnépesebb települése.
Czetz Balázs 2010: Fejér megye története a Magyar Dolgozók Pártja dokumentumainak tükrében 1948–1953. PhD értekezés Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar
Gulyás Antal 1999: Fejér megye népoktatásának története 1944–1948. Székesfehérvár
1970 Fejér megye Története
Károly János 1896–1904 Fejérvármegye története I-V. Székesfejérvár
.svg)
.jpg)
.jpg)
_7.jpg)
_6.jpg)
_(13220._sz%C3%A1m%C3%BA_m%C5%B1eml%C3%A9k).jpg)
_2.jpg)
