Zichy Pallavicini Edina őrgrófnő Kereskedelmi Leányiskolájában érettségizett, majd a Színművészeti Főiskolán tanult, ahol 1947-ben kitüntetéssel végzett. Harmadéves növendék volt, amikor Básti Lajos oldalán, a Csongor és Tünde női főszerepére készült.[4] Az egyik próbát megszakították, kihallgatásra vitték. Néhány napig álltak a próbák, majd Tünde szerepét Szörényi Éva vette át.[5]
A bemutató után nem sokkal letartóztatták, koholt vádak[6] alapján három évre börtönbe zárták, majd ugyanennyi időre – ítélet nélkül – Kistarcsára internálták. Egy évtizedig nem engedték színpadra lépni. Részleges rehabilitációt 1957-ben, teljeset 1975-ben kapott.
A rabtárs, Esterházy grófnő így emlékezik az internáló táborra:[7]
„
...És volt köztünk egy gyönyörű, szőke színésznő, olyan fiatal, mint az az ágaskodó búzahajtás, s aki csak fölfelé nézett, folyton abba az alig-alig fénybe, és ha nagyon nagy csend volt, ami mindig a legrosszabb, akkor ő inkább beszélt, szépen, arany ízűen, meséket, verseket, sokan túl sem éltük volna, ha nem hunyhattuk volna le a szemünket a drótos villanykörte alatt, hogy azokon a szép szavakon ájuljunk el, ha nem halljuk naponta a Toldit, a farkassal hadakozó, hű fiút, a cseh vitézzel megvívó bajnokot, a Szülőföldemet, a Családi kört, a Rab gólyát, meg a Fóti dalt...
”
Színészi pályájának folytatása
1957. január 31-én, Békéscsabán az ország egyik legfiatalabb, Falus György által igazgatott színházában léphetett újra színpadra. A Mária főhadnagy címszerepét „kettőzte” Simon Erikával. Partnere volt – többek között – Stefanik Irén és Szoboszlai Sándor.
1957. szeptember 21-én egy zenés darabban (Nászutazás) láthatta először a kecskeméti közönség. A férfi főszerepet Fekete Tibor alakította, akivel – később a legtöbbször – huszonnyolc alkalommal voltak játszótársak.
Radványi László igazgató, később Radó Vilmos[9] a legendás színházcsináló, az Udvaros házaspáron kívül több indexre tett művésznek adott szerződést. Itt rendezhetett újra Németh Antal az Európa-szerte elismert színházi szakember, a Nemzeti Színház egykori igazgatója.
Alig egy hónapot kellett várnia az első, alkatának, karakterének legjobban megfelelő drámai szerepre. A Németh Antal által rendezett Othello főszerepeit a szintén vidékre száműzöttBicskey Károly–Fogarassy Mária házaspár[10] játszotta. Dévay Camilla Bianca szerepében tűnt fel.
Vidéki elszigeteltség
Rövid idő alatt a város illetve a megye legismertebb, legnépszerűbb, körülrajongott művésze lett. A tizenhat évad alatt több mint ötven bemutatója volt. Eljátszhatta a drámairodalom számos nagy női szerepét, néhány kivétellel ezek mindegyike erőt és tehetséget próbára tévő feladat volt. A kecskeméti színházi sikerei, mintha kárpótolni akarták volna a szilenciumban töltött évtizedért. Évi három-négy, 1963-ban hét premierje volt.
Sikerei azonban a megyehatáron belül maradtak. Alakításait nem méltatta országos sajtóorgánum, kitüntetésben nem részesült, a megyét csak egy debreceni és egy szegedi vendégjáték alkalmával hagyta el.
A soha nem indokolt tiltás megnehezítette filmes és tévés pályafutását is. A vidéki színházak előadásait sűrűn látogató filmrendezők, több alkalommal hívták egy-egy szerepre. Szerződtetése általában komoly tortúrával járt, több esetben miniszteriális szinten[11] akadályoztatták meg szereplését.
Búcsú két évtized után
1973-ban, tizenhat év után – férjével együtt – elbúcsúztak Kecskeméttől. A békéscsabai színházhoz szerződtek, ahol három év alatt – megromlott egészségi állapota miatt – már csak öt bemutatót abszolvált. 1976-tól visszavonult a színpadtól. 1978 decemberében egy Jean Cocteau-darabban még visszatért a szeretett város, Kecskemét közönségéhez. Tizenegy évvel később, barátai és a pályatársrendező, Berényi Gábor unszolására, biztatására elvállalta a Janika című darab egyik szerepét. Negyvenkét év után először léphetett fővárosi színpadra. A címszerepet lánya, Udvaros Dorottya; az édesanyát ő alakította. Ez volt az egyik aktív[12] színpadi találkozásuk.
Dévay Camilla pályafutása alig két évtizedig tartott. A tragikus események nem csak az indulás első évtizedétől fosztották meg. A börtön, az ítélet nélküli internálás, a teljes, majd a részleges kirekesztettség traumái egészségét tönkretéve, további évtizedeket raboltak el ígéretes pályafutásától.
1957-ben Kecskemétre szerződhettek. Férjével tizennégy darabban lehettek alkotótársak. 1989-ben a Janika című darabban együtt szerepelhetett lányával, Udvaros Dorottyával.[16] A jutalomjáték huszonnyolc előadáson át tartott, utána örökre el kellett búcsúznia a színpadtól.
Udvaros Dorottya két szerepben is átélhette édesanyja sorsát. Először Bacsó Péter, Te rongyos élet című filmjében alakíthatta egy internált színésznő szerepét. Két évtizeddel később Bartis Attila, Anyám, Kleopátra![17] című darabjában, egy a világtól elvonuló, depresszióban szenvedő, mellőzött művész tragédiája dokumentum és nem fikció erejével idézte Dévay Camilla életének utolsó másfél évtizedét.
Színházi szerepei
A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 61. Ugyanitt kilenc színházi fotón is látható.[18]
↑Neve három alakban ismert. A Színházi adattárban ötven bemutató színlapján Dévay Camilla, kilenc bejegyzésen Dévay Kamilla szerepel. Az első, ebben a lexikonban rögzített bemutatóján – a Nemzeti Színházban 1947. szeptember 10-én bemutatott darabban – (Az ész bajjal jár) Dévai Kamilla olvasható a színlapon.
↑A nyilas uralom alatt a főiskolán olyan növendékeket kerestek, akik gép- és gyorsírni is tudnak. A SAS behívó csak őt találta meg. Mit sem sejtve jelentkezett a rákospalotai parancsnokságon. Mint kiderült; kényszerítve, megfenyegetve a kínzásokkal teli kihallgatások jegyzőkönyveit kellett írnia. Erre nem volt képes. Ekkor színészi képességeit akarták hasznosítani. Egy cellába zárták – információszerzés érdekében – egy fogvatartott nővel. A megbízatás szerencsés kimenettel zárult. A fogolynő, tanácsai alapján megszökött. Nem sokkal később ő is sikeres akciót hajtott végre, és egy Thököly úti házban bujkált a háború befejezéséig.
↑Kende Sándor: Itt felejtett engem az Isten. (11. oldal, minimálisan szerkesztett idézet)
↑Érdekes módon az „indexen” lévő színésznőért több vidéki színház is versengett. Kecskemétre csak azzal a feltétellel fogadta el az invitálást, ha férje is szerződést kap. Kérését teljesítették. A színház következő másfél évtizedének meghatározója lett a művész házaspár.
↑1958-ban – betegsége miatt – Radványi Lászlót, Radó Vilmos váltotta az igazgatói székben.
↑Szabó István például a Tűzoltó utca 25 című filmjének egyik fontos szerepére szerződtette. A forgatás megkezdése előtt egy nappal azonban megtiltották szerepeltetését.
↑Gyermekként egy alkalommal Udvaros Dorottya statisztálhatott édesanyja mellett. (Szentivánéji álom, 1959)
↑Az ötvenes években, szovjet mintára a Vígszínház neve.
↑A Magyar Televízió többször megismételt színházi felvételén, az anya szerepét már Szabó Éva alakította.
↑Az előadást, a Nemzeti Színházban Garas Dezső rendezte. A bemutató időpontja: 2003. február 28. A színpadi változat a szerző A nyugalom című regényéből készült. Ezzel a címmel Alföldi Róbert filmes adaptációt is készített.
