A Csokonai Nemzeti Színház – Debrecen a város első és legnagyobb kőszínháza. Játszóhelyei a Csokonai Teátrum a Kossuth utca 10. szám alatt, a Csokonai Fórum a Csapó utca 30. alatt és a Nagyerdei Szabadtéri Színpad mely a Nagyerdei körút 6. alatt található.[1] 1915-ben vette fel Csokonai Vitéz Mihály nevét, 2012-ben kapott nemzeti színházi státuszt.[2] Itt kezdték pályájukat olyan ismert színészek, mint Soós Imre, Mensáros László, Márkus László, Latinovits Zoltán és Hofi Géza.
Debrecen korai színházi élete
A városban az első színházi előadás 1798. augusztus 11-én, a Wesselényi Miklós[3] fémjelezte Erdélyi Magyar Nemes Színjátszó Társaság „érzékenyjátéka” volt, a mai Megyeháza helyén, a Fehér Lóhoz címzett fogadó szekérszínében emelt színpadon.[4] (A helyszín és az előadás emlékét ma a Piac utca 54. szám alatti Vármegyeház falán két emléktábla is őrzi.[5][6]) Ez volt az ún. „komédiás ház”.[7] A szekérszín bedeszkázásával kialakított játszóhely kétszer is leégett, 1797-ben és 1811-bent.[8][9]Gróf Károlyi Józsefné 1804. november 7-én, tótmegyeri családi színházának teljes, gazdag felszerelését a színtársulatnak és Debrecennek adományozta, mellyel elősegítette a helyi színészet felvirágzását.[10]
A második ideiglenes színház a (Szűcs- vagy) „Varga-szín”[11] volt (a Piac és a hajdani „Czegléd”[m 1] utca sarkán). Az 1810-től állandósult erdélyi játszó társulat számára itt, a volt sóházban alakították ki a téli előadások játékszínét.[9]
Hosszabb életűnek bizonyult a Nánási Gábor tanácsnok magtárában folytatott színházi előadások színhelye a Harmincad utcában, a szintén fából épült, ún. Nánásy-féle játékszín (Batthyány utca 17.), amely 1835-től 1861-ig működött.[7][11]
Az első önálló debreceni színtársulat az Erdélyi Magyar Nemes Színjátszó Társaságból kivált színészekből 1810-ben alakult meg, majd 1814-ben[9] a főbíró tízéves szerződést kötött a nagyváradi színitársasággal, mely szerint 10 éven át felváltva játszott Debrecenben és Nagyváradon. Ezt követően mintegy harminc éven át 25 társulat fordult meg a városban. Ebben az időszakban többek között olyan színészek játszottak itt, mint Déryné, Egressy Gábor, Szerdahelyi József és Szentpéteri Zsigmond.
Az állandó színház gondolata már az 1840-es években felmerült. 1858-ban Színügyi Bizottmány alakult, és a város felkérte Ybl Miklóst az építési tervek elkészítésére. 1861-ben új pályázatot írtak ki, mert nem volt szabályos versenytárgyalás. A pályázatra meghívást kapott Szkalnitzky Antal is,a korábban felkért Ybl pedig visszalépett. Szkalnitzky megnyerte a pályázatot, a kivitelező pedig Vecsey Imre volt.
1861-ben lebontották a Nánási-féle magtárat, amelyben például Arany János, Petőfi Sándor és Prielle Kornélia is játszottak. November 1-jén, Farkas Ferenc vaskereskedő indítványára[12] megalakult a Színügyi Egylet, a színház felépítéséhez pedig adományozók járultak hozzá. A városba érkezett „dráma és dalmű társulata" élén Reszler István tenorista és színigazgató, aki a saját költségén építtette fel a deszkaszínházat a Péterfia u. 4. szám alatt. Eközben zajlott a kőszínház építése is, amelyhez a korábban tervezett anyagi keret nem bizonyult elégnek, ennek következtében a város a legelőinek egy részét is eladni kényszerült.
1875–1881 között előbb Temesváry Lajos, majd később Mándoky Béla igazgatása alatt az operatársulat megerősödött és a színészek többsége is a színháznál maradt. Az intézmény léte megszilárdult.
Krecsányi Ignác (1885–1888) és Valentin Lajos igazgatók új színészeket szerződtettek, és az épület renoválása is gondot fordítottak. Krecsányi volt az első, aki magyar szerzők darabjaiból (mint Szigligeti Ede, Csíky Gergely) ciklust rendezett. Utánuk válságos időszak következett, de Leszkay András, majd Tiszay Dezső igazgatása alatt (1891-1896) a színháznak sikerült megküzdeni az anyagi nehézségekkel.
Zilahy Gyula
A debreceni színjátszás 1898-as centenáriumának idején az igazgató Komjáthy János volt. Az ünnepi alkalomból minden olyan még élő szereplő, vendégszereplő megfordult Debrecenben, aki valaha itt játszott, többek között Blaha Lujza, Küry Klára, Márkus Emília, Újházi Ede. A színház aranykorát kétségtelenül a századforduló idején élte.
Zilahy Gyula 1905-től 1913-ig állt a színház élén. Az ő igazgatása alatt sokszor a pesti színházakat is megelőzték az Európában zajló művészileg értékes színházi törekvések megvalósításával. Ennek ellenére a színház anyagi nehézségei miatt végül Zilahy lemondott az igazgatói tisztségről, és színésznek szerződött a Vígszínházhoz. 1914 nyarán kitört az első világháború, és a város egyéb gondjai súlyosabbnak bizonyultak, mint a színház és színjátszás ügyei.
A színházat egy 1915-ben kelt beadvány nyomán (melyet szeptember 16-án, a debreceni színház 50. jubileuma alkalmából kérvényezett Oláh Gábor, Szatmári Zoltán, Zivuska Andor, H. Nagy Jenő, dr. Nagy Zoltán, dr. Gál Zoltán és Tóth Árpád a városi tanácstól[13]) nevezték el a város nagy költőjéről, Csokonairól. Kritikus évek kezdődtek ezután, és csak Heltai Jenő szervezőtehetségének volt köszönhető a válságos időszak sikeres leküzdése. A színház az 1916–1936 közötti időszakban gazdasági nehézségekkel küzdött, és változó sikerrel működött. 1936-1939 között Horváth Árpád igazgató a saját pénzén korszerűsíttette az épületet, forgószínpadot építtetett, díszleteket terveztetett. Ennek is köszönhető, hogy Madách ImreAz ember tragédiája művének modern előadása nagy sikert aratott. A díszleteket Debreczeni Szabó István iparművész tervezte. A Horváth Árpád társulat 1939. május 21-én tartotta utolsó előadását Debrecenben, majd feloszlott. Ennek oka nem csupán a művészi igényesség támasztotta anyagi csőd volt; Horváth Árpádot a nyilasok is támadták amiatt, hogy társulatának zsidó tagjai is voltak.
1940-re a kultuszminisztérium létrehozta a cseretársulati rendszert Debrecen, Szeged, Pécs és Miskolc között, ám a közönség így nem tudott társulatokhoz, színészekhez kötődni, és idegenné vált számára a saját színháza. Ezután, a második világháború időszakában újabb és további zaklatott időszak következett a színház életében. 1949 szeptemberében – az ország többi színházával együtt – állami kezelésbe került, igazgatója Horváth Jenő lett, megkezdődött az épület korszerűsítése. 1955-ben két szárnyépületet emeltek hozzá, majd kétszer is teljesen felújították: 1958–1961 és 1978–1982 között.
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
2013-tól az igazgató a Jászai Mari-díjas, érdemes művészRáckevei Anna volt, helyettese Gemza Péter, a zenei igazgató Somogyi-Tóth Dániel. Elindítottak egy ifjúsági programot, amely keretein belül fiatal írókkal, rendezőkkel a 19. századtól egészen a 21. századig született darabokat mutattak be. 2018-tól Gemza Péter vezeti a színházat, amelynek Kossuth utcai épületének teljes körű felújítása 2019-ben kezdődött. Vezetése alatt készült el a Csokonai Fórum épülete, amelyben két játszóhelyen – a Latinovits teremben, a Kóti Árpád teremben és a Simor Ottó Orfeumban – tartanak folyamatosan előadásokat.
2023. július 1-től a színház igazgatója Mátyássy Szabolcs, művészeti vezetője Szabó K. István, az operatagozat vezetéséért Somogyi-Tóth Dániel felel, az újonnan alakult tánctagozat vezetője pedig Nemes Zsófia. A 2023/24-es évadtól kezdődően a színház többtagozatos, öt játszóhelyes intézmény.[1]
A színház épülete 2023. szeptember 17-én, egy közel három éves felújítás miatti zárvatartás után nyitotta meg kapuit egy nagyszabású gálaesttel.[14]
A Csokonai Színház társulata
Marastoni József litográfiája Debrecen első társulatáról, 1870
Az első színtársulat tagjait 1870-ben Marastoni József ábrázolta csoportképen[15] – a Gondy és Egey fényírda fényképei alapján. A debreceni cég örökítette meg az utókor számára a társulat tagjait beleértve az operaénekeseket, drámai színészeket, táncos komikusokat és szubretteket.
Az első igazgató Reszler István volt. Bár a színtársulatnak nehéz anyagi helyzettel kellett megküzdenie, mind a 19., mind pedig a 20. században jelentős színművészek voltak társulatának tagjai.
Nemzeti minősítésű, a Magyar Állammal közszolgáltatási szerződést kötött színházművészeti szervezet.[16] Többtagozatos repertoárszínház. Hozzárendelt, de önálló költségvetéssel rendelkező szerve a Vojtina Bábszínház.[17]
A Csokonai Nemzeti Színház – Debrecen társulatának egységei: színművészek, vezetőség, igazgatói titkárság, művészeti munkatársak, operatagozat, produkciós egység, igazgatási és gazdálkodási egység, műszaki egység, szervezési és kommunikációs egység.
Debreceni színészet. In Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. I. kötet (Aágh Endre – Faust). Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. [1929]. 325–328. o.
