A Kaposváron található Csiky Gergely Színház (egykori nevén: Nemzeti Színház) a város egyik jelképe, az ország egyik legnagyobb és leghíresebb színháza. Nevét Csiky Gergelyről (1842–1891) kapta, aki drámaíró, műfordító, a Kisfaludy Társaság másodtitkára és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. A teátrum 113 éves épülete a magyarországi szecessziós építészet kiemelkedő alkotása.
Elhelyezkedése
A színház Kaposvár belvárosában, a mai Rákóczi téren található, nem messze a vasútállomástól és a buszpályaudvaroktól. Az épület körül terül el a Színház park, ami szökőkútjaival, játszóterével a kaposváriak egyik kedvenc találkozóhelye.
Az épület története
1911-ben nyitotta meg kapuit az egykori Búza téren Kaposvár első állandó színháza. Az érdeklődők először a A cigánybáró című operettet tekinthették meg.
A színház terveit a „magyar Gaudínak” is nevezett Magyar Ede és Stahl József készítették. A terveket Melocco Péter budapesti vállalkozó valósította meg.
Az épület külseje, amely lényegesen egyszerűbb, mint a nézőtér, félhengeres oldal-rizalitjaival, mozgalmas tömeg és tetőmegoldásaival a kor kiemelkedő építészeti alkotása. Ahogy akkoriban nevezték, a Nemzeti Színház eredetileg 1400 ember befogadására lett tervezve, ám később a terveket módosították, így csupán 860 fős a nézőtér befogadóképessége, de ez is elég ahhoz, hogy az ország nagy színházai közé lehessen sorolni. A színház tetőszerkezetének nagyméretű vasbeton-áthidaló megoldását az ilyen szerkezetek közötti megoldások elsőjeként tartja számon a magyar építészettörténet. A nézőtér díszes ornamentális elemeit, mint legszebb részleteket, egy helyi vállalkozó, a Borovitz-féle cementgyár készítette.
Az 1950-es években az épületet kibővítették, ami elsősorban a játékteret érintette. Az 1980-as évek elején teljes felújításon esett át, ekkor építették be az évtizedeig használt színpad technikák (süllyesztők, lámpák) nagy részét.
A 80-as évek végén újra felújították, az előadásokat addig a Latinka Házban (a mai Németh Antal Színművészeti és Kulturális Központban) tartották meg. Az felújított épületet Örkény István: Pisti a vérzivatarban című groteszk színművével nyitották meg 1988. március 5.-én, Babarczy László rendezésében, Bezerédi Zoltán főszereplésével. Az előadást a Magyar Televízió is közvetítette.
2017 januárjától[1] csaknem 3 éven keresztül teljeskörű felújításon, átépítésen és bővítésen esett át az épület. Ennek során új, modern színpadtechnikai berendezéseket is beépítettek, hátul új épületrészt kapott a színház, az addigi sárga külső színt pedig felváltotta az eredeti téglavörös, amilyen a 20. század elején, felépültekor volt. A felújított épület ünnepélyes átadására 2019. november 11-én került sor többek között Orbán Viktor miniszterelnök jelenlétében.[2] Az új, nyitó díszévadot Csiky Gergely: Buborékok című darabjával nyitották meg 2019. november 15.-én. Az előadást Vidnyánszky Attila rendezte, a főszerepben Varga Zsuzsa és Szalma Tamás voltak láthatóak.
Légi felvételek
A megújult kaposvári Csiky Gergely Színház légi felvételen
A színház légi fotón
Csiky Gergely Színház - légi fotó (Kaposvár)
Önálló társulat
Az ötvenes évek közepén a politikai vezetés döntése alapján Egerben és Kaposváron önálló társulat alakulhatott. Az 1955. október 15-i díszelőadás előtt az Állami Csiky Gergely Színház névre "keresztelt" társulat vidéken két elő-bemutatót is tartott. 1955. augusztus 25-én a Nászutazást, 1955. augusztus 28-án a Warrenné mesterségét mutatták be.
Október idusára befejeződött a színház felújítása, az avató díszelőadáson Huszka Jenő: Szép Juhászné című nagyoperettjét adták elő. Október 8-án jelent meg első alkalommal a színház műsorfüzete a Somogyi EKHÓ. Ebben Sugár László, az első igazgató verssel köszöntötte a nagy napot, a zeneszerző pedig a következő sorokkal köszöntötte a publikumot:
„
Abból az alkalomból, hogy Somogy megye első színháza, a kaposvári színház első bemutatójaként a „Szép Juhászné” című operettemet tűzte műsorára, meleg szeretettel üdvözöllek mindannyiótokat, a színház minden egyes tagját. Hiszem, hogy a színház erős bástyája lesz a magyar kultúrának. Hívetek: HUSZKA JENŐ
A nyitó szezonban még hét bemutatót tartottak. Ezek a következők: János vitéz, Buborékok, Pacsirta, Csendháborító, Virágzó asszonyok, Volpone, Boszorkánytánc.
A teátrum az 1970-es évek elejétől a 2000-es évek közepéig a magyar színházi élet meghatározó társulata volt, erről tanúskodik A Kaposvár-jelenség című riportkötet is.
Másfél évtizedes késéssel, ez a műhely egyike volt azoknak, amelyek az ötvenes évek közepén világszerte kibontakozó színházi forradalmának folytatói, eredményeinek adaptálói voltak. A Komor István, Zsámbéki Gábor, később Babarczy László által vezetett színház fokozatosan az érdeklődés középpontjába került. Így történhetett, hogy szinte egyetlen vidéki színésznőként Olsavszky ÉvaKossuth-díjat kapott. A színház sokat tett az új, értő közönség kialakítása érdekében. Több gyermekelőadása is országosan ismertté vált, elsősorban a tévéközvetítések hatására.
1978-ban a politikai és színházi felső vezetés a hosszú évek óta stagnáló budapesti Nemzeti Színház megújítása érdekében az eredményesen működő vidéki színházi műhelyek vezető művészeit szerződtette. A kísérlet nem sikerült, 1982-ben kiváltak a Nemzetiből a megújításra érkező művészek, lehetőséget kaptak azonban egy új önálló társulat létrehozására. Ekkor alakult meg a budapesti Katona József Színház, melynek tagjai közül sokan a kaposvári társulat tagjai voltak. Az átszervezés eredményeként, két év alatt a társulat szinte teljesen kicserélődött, de Babarczy László vezetésével újra talpra állt, sok esetben a korábbinál is nagyobb művészi és közönségsikereket ért el.
Számos kiváló előadása közül is kiemelkedett a Marat halála. A darabot 1981. december 8-án mutatták be, Ács János rendezte. A francia forradalom korában játszódó történetnek sok áthallása volt a Kádár-rendszer legsúlyosabb tabujára, az 1956-os forradalomra (annak 25. évfordulóján). A darab végén a háttérben a Corvin közről készült fotó jelent meg, bár nehéz volt felismerni: egy montázs volt a környező házakról, és egy függönyre nyomtattak. A bemutató után egy héttel ráadásul Lengyelországban rendkívüli állapotot léptettek életbe, ami szintén hozzájárult, hogy egy „megkerülhetetlen kultuszelőadás” váljon belőle.[5]1982-ben a BITEF ((Belgrade International Theatre Festival)) nemzetközi fesztiválon mind a három kiosztható díjat a kaposváriaknak adták át, de a hatalom nem engedte, hogy a fővárosban is előadják. A darabot több mint százszor játszották, ami vidéki színházak esetében még operetteknél sem gyakori. A legendás előadásra különbuszokkal érkeztek a teátrum rajongói. Még 1989-ben is, mikor Budapesten játszhattak, rendőrkordon védte a Vígszínházat a jegyre áhítozó nézők rohamától.
↑Kft, Csiky Gergely Színház Közhasznú Nonprofit: Örökös tag (magyar nyelven). Csiky Gergely Színház Kaposvár. [2019. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 17.)
.jpg)
