Temesváry Lajos

Temesváry Lajos
Született	1841[1] Pele
Elhunyt	1909. június 9. (67-68 évesen)[2] Debrecen[3]
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Farkas Irma[4]
Gyermekei	Tömösváry Irma
Foglalkozása	színész színigazgató
A Wikimédia Commons tartalmaz Temesváry Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gálochi Temesváry Lajos [korabeli forrásokban Tömösváry Lajos névhasználattal is] (Érpele, 1841 – Debrecen, 1909. június 9.)^[5] színész, színigazgató.

Temesváry Lajos, 1870, Debrecen

Életútja

1860-ban lépett fel először Molnár György társulatában. Játszott Kassán és Debrecenben, ahol népszerű lírai- és hősszerelmes, valamint drámai szalonszínész volt. Foglalkozott rendezéssel is az 1860-as évek végétől. 1871-ben mint vendég szerepelt a Nemzeti Színházban, ahova ezután egy évre szerződött. 1873 és 1875 között kassai színigazgató volt,^[6] majd újból színészként működött. 1875/1876-ban a Budai (más néven Krisztinavárosi) Színkör igazgatói tisztét töltötte be, majd a társulat tagjának, Szathmáry Károlynak adta át a vezetést.^[7] 1875 és 1878 között mint magánvállalkozó társulati igazgató bérelte a debreceni színházat.^[8] 1877-ben e minőségében adott fel hirdetést jelentkező színészek leendő szerződtetése iránt.^[9] Ezen években híradások szólnak a debreceni társulat nagyváradi és máramarosszigeti vendégszerepléseiről is.^[10] 1879-ben a szabadkai színház az ő igazgatósága alatt ünnepelte 25 éves fennállását, majd 1881-ben ismét vállalta az igazgatói feladatokat.^[11] Közben, 1880-ban a német színészek kora tavaszi fellépése után „Zomborban tartott társulatával hosszú színi idényt”.^[12] 1881-ben Nagybecskerek után Törökbecsén is előadásokat tartott társulatával,^[13] majd Óbecsén is felléptek,^[14] és még március hónapban előadásokat tartottak Zentán is.^[15] 1881 májusára már Szarvason terveztek előadást tartani.^[16] 1881 májusában az országban kormányengedéllyel működő, így előadási jogú 29 színigazgató között Temesváry Lajost még Zenta székhellyel említik, de állandó tartózkodási helyük Szabadkán lehetett, s innen járták – elég sok utazást megkövetelő módon – vándortársulatként a tág környezetben fekvő fő településeket.^[17] 1879-től folyamatosan Kolozsvárott is szerepelt. A kolozsvári nyári színház előadása 1881. augusztus 4-én Edmond Gondinet(wd) „Gavaud, Minard et Cie” című, 1869-ben írt darabja volt, melyet „Gaveaut, Minard társak” elnevezéssel Temesváry Lajos fordított.^[18]

Azonban 1881. augusztus 5-én történt végzetes párbaja miatt Kolozsvárról távozniuk kellett, s ekkor Aradi Gerő színigazgatóval megegyezve az 1881/1882-es téli, s augusztusban az 1882/83-as újabb téli évadra is (a még ekkor álló úgynevezett „bódészínházba”) a szegedi színtársulathoz szerződött feleségével együtt.^[19] 1882-ben Szolnokon is vendégszerepelt a Temesváry házaspár,^[20] ugyanezen év június 21-én a Fővárosi Színkörben az ő szereplésükkel adták elő Sardou: A haza című darabját,^[21] s ugyanitt a színkör által bohózatokra kiírt pályázat bíráló bizottságának is tagja volt Temesváry Lajos.^[22] Ő rendezte az 1882. július 18-án a Budai Színkörben előadott Prém József: A boldogító című vígjátékát.^[23] 1884/1885-ben is hírt adtak a heti- és napilapok a házaspár színdarabokban történő szerepléséről, 1887-ig pedig Temesváry Lajos versszavalatairól egyes rendezvényeken, majd végleg elhagyta a színi pályát, és MÁV-tisztviselőként helyezkedett el.

Krecsányi Ignác, Mándoky Béla, Aradi Gerő és Miklósy Gyula mellett a 19. század utolsó évtizedeinek egyik legjelentősebb igazgató-rendezője volt.

Párbaja

1881. augusztus 5-én színésztársát, Szombathelyi Bélát – az egy évvel korábban feleségeik között történt szóváltás miatt^[24] – párbajra hívta, melynek során pisztolyának golyója megsebesítette ellenfele combját, és Szombathelyi 19 nappal később vérmérgezésben elhunyt.^[25] Temesváryt ezért a kolozsvári törvényszék másfél évi államfogházra ítélte 1882. november 4-én,^[26] majd fellebbezése után 1883 februárjában a Marosvásárhelyi Királyi Tábla egy évi fogságra mérsékelte azt.^[27] A Kúria azonban 1883 októberében ismét másfél évi államfogház büntetésre módosította.^[28] Végül 1884 februárjában „Kolozsvárra megidézték Temesváry Lajos színészt, ki Szombathelyi Bélát párbajban megölte, hogy kezdje meg a rámért másfél évi fogházbüntetést.”^[29] Királyi kegyelemmel 1884. december 30-án 7 és fél hónapos váci fogság után szabadult.^[30]

Családja

Erdélyi nemesi családban született. Apja, gálóchi Temesváry Károly százados volt az 1848–49-es honvédseregben, édesanyja Fekete Veron. 1873. június 7-én^[31] kötött házasságot Farkas Irmával, a debreceni vagyonos vaskereskedő leányával, aki 1877-ben vele partnerségben színésznőként is fellépett. Lányuk, Irma 1894-ben a Színművészeti Akadémián szerzett oklevelet és a Nemzeti Színház tagja lett.

Fontosabb szerepei

• Odiot Maxime (Octave Feuillet: Egy szegény ifjú története)
• Zrínyi Miklós (Jókai Mór: Szigetvári vértanúk)
• André (Victorien Sardou: Fernande) Nemzeti Színház, mint a kassai színház tagja, 1871.^[32]
• Carlo (Victorien Sardou: A haza) Temesváry Lajos jutalomjátéka 1881. november 2-án, Szegeden.^[33]
• Robin (Szerdahelyi József – Egressy Béni – Étienne Arago – Paul Vermond:^[34] Az ördög naplója)
• Nyárai (Szigligeti E.: Fény árnyai)
• Ádám (Madách Imre: Az ember tragédiája). 1884. április 4. és 5., Kassa^[35]
• Vazul (Dobsa Lajos: I. István király)
• Moor Károly (Friedrich Schiller: Haramiák)

Működési adatai

(A Magyar Színházművészeti Lexikon adatai)^[36]

1863: Reszler István; 1864–65: Dráguss Károly; 1865–69: Latabár Endre; 1869–70: Szabó; 1870–71: Latabár Endre; 1871–72: Nemzeti Színház; 1872–73: Szabó; 1879–83: Kolozsvár.

Igazgatóként: 1873–75: Kassa, Miskolc; 1875: Buda; 1875–76: Debrecen; 1876: Buda; 1876–77: Debrecen; 1877: Nyíregyháza, Máramaros, Szatmár; 1877–78: Debrecen; 1878–79: Szeged.

Jegyzetek

1. https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0450.pdf
2. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC15363/15610.htm, Temesváry Lajos, 2017. október 9.
3. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC15363/15610.htm
4. https://library.hungaricana.hu/hu/view/Gyaszjelentesek_DebreceniRefKollNagykonyvtara_TOTHL_TGY/?query=SZ&pg=26&layout=s
5. Debreceni állami halotti akv. 952/1909. folyószám.
6. Borovszky: Abaúj-Torna vármegye és Kassa (Magyarország vármegyéi és városai, 1896). A színészet Kassán. Színigazgatók 1861 óta.[1]
7. Schöpflin Aladár (szerk.): Magyar Színművészeti Lexikon 4. kötet,(Budapest, 1931). Szathmáry Károly (jobbatelki) [2]
8. Zelizy Dániel: Debrecen sz. királyi város egyetemes leírása (Debrecen, 1882). II. Társadalmi s egyéb viszonyok. VI. Irodalom, színészet, könyvtárak. 546. oldal
9. Fővárosi Lapok 1877. szeptember 12. 207. szám
10. Fővárosi Lapok 1877. április 1. 75. szám
11. Schöpflin Aladár (szerk.): Magyar Színművészeti Lexikon 4. kötet, (Budapest, 1931) Szabadkai színészet. 152–153. oldal [3] és [4]
12. A primadonnája: Hegyi Aranka, tagjai: Zilahy Gyula, Polgár Károly, Dálnoky János, Bokody Antal, Könyves Ma­ri, stb. [Schöpflin Aladár (szerk.): Magyar Színművészeti Lexikon 4. kötet (Budapest, 1931) Zombori színészet, 469. oldal] [5]
13. Pesti Hírlap, 1881. február 17. 47. szám
14. A Hon, 1881. március 9. 67. szám
15. Pesti Hírlap, 1881. március 22. 80. szám
16. Ellenőr, 1881. április 25. 206. szám
17. [Fővárosi Lapok 1881. május 13. 109. szám]
18. Magyar Polgár, 1881. augusztus 4. 176. szám
19. A Temesváry-házaspár szegedi vendégszereplései
20. Fővárosi Lapok 1882. május 3. 101. szám
21. A Hon, 1882. június 19. 167. szám
22. Pesti Hírlap, 1882. július 4. 182. szám
23. Fővárosi Lapok 1882. július 18. 162. szám
24. „Szombathelyi Bélát, a kolozsvári színház nagy tehetségű jellemszínészét, Tömösváry Lajos színigazgató golyója öli meg, aki egy esztendő múltán kéri szá­mon ellenfelétől azt a sértő kifejezést, amelyet a feleségeik szóváltása alkalmá­val, Szombathelyi Tömösvárynéval szem­ben használt”.Magyarság, 1922. augusztus 6. 177. szám
25. „Temesváry Lajos színész kolozsvári lapokban nyi­latkozatot adott ki a párbajügyről, elmondva, hogy nyugodtan várja a törvényszéki tárgyalást, mert csak neje iránti tartozó kötelességét teljesíté: Szombathelyi ugyanis, a két nőnek egy páholyülés fölötti ügybaja után azzal sérté meg az ő nejét, hogy »nem tartja egyébnek, mint közönséges, goromba, neveletlen, deb­receni cívis-asszonynak«, s midőn ő levélben kérte fel, hogy e kifejezésekért kérjen bocsánatot, azt felelte, hogy »szolgálatára« áll; Temesváry kardot akart vá­lasztani s Szombathelyi ragaszkodott a pisztolyhoz”. Fővárosi Lapok 1881. augusztus 30. 196. szám.
26. Pesti Hírlap, 1882. november 6. 306. szám
27. Nemzet, 1883. február 1. 31. szám
28. Fővárosi Lapok 1883. október 31. 255. szám
29. Fővárosi Lapok 1884. február 2. 28. szám
30. „Kegyelem a párbajozónak. A szomorú emlékű Szombathelyi–Temesváry-párbaj miatt másfél évi börtönre ítélt Temesváry Lajos színésznek hátralevő büntetését király ő felsége kegyelmesen elengedte. Nyolcadfél hónapot ült kí már Temesváry vég­zetes lövéséért a váci államfogházban, hon­nan most már szabadlábra lett helyezve.Magyar Polgár, 1884. december 30. 299. szám
31. Esketési bejegyzés a debreceni ref. akv. 172/1873. fsz. alatt.
32. „A nemzeti színháznak szerdán — Sardou »Fernande«-jában — vendége volt Temesváry Lajos, a kassai színtársulat igyekező, fiatal tagja. Ő nem most mutatá be először magát a pesti közönségnek, de az első és mostani föllépése közt oly nagy különbség van, hogy a régi vendégre most már csak a gyönge, de mindamellett tiszta hang emlékeztet. Temesváry az­óta sokat tanult és sokat haladt. Mint halljuk, meg­fordult Párizsban is, hol elsőrangú színészeket volt alkalma tanulmányozhatni legjobb társalgási szere­peikben. Ezektől leste el a fesztelen modort s az öl­tözködési csínt, mely ellen csak első jelenetében vé­tett az ízléstelen vörös zsebkendő használásával. Első jelenetein meglátszott a lámpaláz hatása, amennyiben kissé gyorsan s minden hangszínezés nél­kül beszélt; de nyugalma később visszatért s az a jele­nete, melyben Fernande-ot a nyitott ablakon keresztül fölismeri, igen jól sikerült. Melegség volt szavalatá­ban, s az érzés igazi hangját hallottuk. A harmadik felvonás alatt keveset csinált, sőt néha az érzelgősség felé is hajlott; de a darab végén ismét voltak sike­rült mozzanatai, s egy párszor szépen eltalálta a fáj­dalom és szemrehányás kifejezéseit. Mindent össze­véve: Temesváry oly fiatal színész, ki másodrendű szerelmeseket színpadunkon is sikerrel személyesít­hetne. Csinos színpadi alakja van, hangja, ha nem is erős, de rokonszenves, mozdulatai pedig színpadi routinról és ízlésről tanúskodnak. A kissé gyors be­szédmodoron könnyű változtatni, a szavak kissé édeskés kiejtése pedig oly hiba, melyben pályájának kezdetén csaknem minden fiatal színész szenved. A közönség szívélyesen fogadta Temesváryt; a felvo­nások végén kihívta, nyílt jelenetek alatt pedig tap­sokkal buzdította.” Budapesti Közlöny, 1871. március 15. 61. szám Fővárosi Lapok 1871. március 17. 63. szám
33. Szegedi Híradó, 1881. október 30. 248. szám
34. Valódi nevén: Eugène Guinot(wd)
35. Egyik vendégszereplése Farkas Irmával Kassán Csóka Sándor társulatában, 1884. április 4. és 5. Kerényi Ferenc: Az ember tragédiája vidéki előadásai (1884-1886) In: Földényi F. László (szerk.): Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)
36. [6]

Források

• Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929].
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
• Gálochi Tömösváry Lajos gyászjelentése