Hoffstaedter Lajos (1884–1945)[3] és Weinberger Lenke fia.[4] 1934-ben érettségizett Budapesten, majd Eötvös-kollégistaként a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult tovább latin–francia szakon. 1938–1939 között párizsi ösztöndíjas volt. 1940-ben bölcsészdoktori és tanári oklevelet szerzett. 1941–1944 között az Angol–Magyar Bank kereskedelmi levelezője volt. 1945–1947 között az MKP I. Kerületi szervezetének párttitkára volt. 1947–1948 között a Magyar Távirati Iroda, 1949-ben a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának munkatársa volt. 1950–1954 között a Művelt Nép, 1957–1958 között pedig az Élet és Irodalom felelős szerkesztője volt. 1966–1979 között a Budapest című folyóirat főszerkesztője volt.
Házastársa Ditróy Zsófia volt, akit 1940. május 11-én Szegeden vett nőül.[5]
Műveiben az 1930-as évek kispolgári és értelmiségi rétegének életét, útkeresését ábrázolta. 1958-ban született nagy sikerű színműve, a Pesti emberek, amely az 1956-os forradalom utáni moralizáló nemzedék önvizsgálatának egyik elindítója lett. A kor neves színészei adták elő. 1981-ben a Thália Színház felújította Kazimir Károly rendezésében. Regényeiben és novelláiban is érdeklődéssel fordult generációja különböző sorstípusai felé, a hatalom csábításának ellenállni képes, a történelem viharai között is erkölcsileg tisztán maradó embert kutatta.
Művei
Karacs Lajos sztahanovista betonszerelő élete és munkamódszere (1950)
Csodák nélkül (elbeszélés, 1951)
Hűség (elbeszélés, 1952)
Békatarisznya (útirajzok, 1953)
Két szerelem (1954)
Tanúság az ember nevében (regény, 1955)
Fényes szellők (regény, 1956)
Hazafiak iskolája (regény, 1956)
Pesti emberek (színmű, 1958)
Szép, szárnyas ajtó (elbeszélés és rádiójáték, 1958)
Pár lépés a határ (regény, 1958)
Pokoljárás (regény, 1959)
Másnap (dráma, 1959)
Amit egy vita elárul, vezercikk, Népszabadság, 1959. IX. 23.[6]
Emlékét őrzi Ráckeve egyik köztere, a Mesterházi Lajos tér, illetve emlékét idézi egy rövid utca Budapest XI. kerületében, a keresztnév nélküli nevet viselő Mesterházi utca.