Az FC Bayern München története

 Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon.
Az FC Bayern München alapító okirata

Az FC Bayern München (teljes nevén: Fußball-Club Bayern München eingetragener Verein[1]) Németország egyik legismertebb labdarúgócsapata. A csapatot Franz John, első klubelnök alapította 1900. február 27-én Münchenben.[2]

Az FC Bayern München olyan világhírű labdarúgókat vonultatott fel történelme során, mint Franz Beckenbauer, Gerd Müller, Sepp Maier, Paul Breitner, Uli Hoeneß, Hans-Georg Schwarzenbeck, Karl-Heinz Rummenigge, Klaus Augenthaler, Andreas Brehme, Jean-Marie Pfaff, Lothar Matthäus, Jürgen Kohler, Jean-Pierre Papin, Stefan Effenberg, Jürgen Klinsmann, Mehmet Scholl, Oliver Kahn, Patrik Andersson, Bixente Lizarazu, Giovane Élber, Owen Hargreaves, Roy Makaay, Luca Toni, Miroslav Klose, Philipp Lahm, Bastian Schweinsteiger, Mark van Bommel, Franck Ribéry, Arjen Robben, Mats Hummels,Thomas Müller, Manuel Neuer, Mario Gómez, Toni Kroos, David Alaba, Mario Götze, Javi Martínez, Jérôme Boateng és Xabi Alonso.

A klub története

1900–1923 – Az alapítástól az önállóságig

A csapat alapítását 1900 februárjában a berlini Franz John kezdeményezte. A müncheni MTV München 1879 tornaklub futballistái be szerettek volna lépni a Délnémet Labdarúgó-szövetség kötelékébe, ám ehhez az egylet többi tagja nem járult hozzá.[3]

„ Felháborító ez a kicsinyeskedés! Nem akarunk tovább a tornászok árnyékában élni! Ahhoz, hogy igazán nagy klub lehessünk, önállóságra van szükségünk! ”

– Franz John, 1900. február[4]

Az alapító okiratot 11 labdarúgó írta alá 1900. február 27-én München Schwabingen kerületében a Gisela étteremben. Fél tízre Männer, Nägele, Schmid, Karl, Wamsler, Ringler, Focke, Francke, Friedrich, Zoepffel, Pollack és John alapító labdarúgók aláírva az okiratot megalapították a Münchner Fußball-Club Bayern nevű labdarúgócsapatot.[2][5]

Egy rivalizálás kezdete: F.C. Bayern – 1. FC Nürnberg, 1901

A Bayern első labdarúgó edzésekre és mérkőzésekre alkalmas tere a ma is a város tulajdonában levő Schyrenplatz volt. Az akkoriban még kék és fehér színekbe öltöző futballisták hamarosan a város legerősebb csapatává nőtték ki magukat. A csapat első mérkőzését márciusban játszotta, melyen 5:2 arányú győzelmet aratott az 1. Münchner FC 1896 ellen. Tavasszal további három labdarúgó csatlakozott a frissen alapult egyesülethez a legnagyobb városi rivális TSV 1860 München csapatából. A csapat az amatőr korszak egyik legnagyobb győzelmét 1900. április 15-én Húsvét vasárnap az FC Nordstern 1896 München elleni 15:0-os mérkőzésen aratta, mely tekintélyt kölcsönzött a csapatnak. Július 8-án a klub megalapította az ifjúsági osztályát.

A Bayern első külföldi, egyben első idegenbeli mérkőzésén Prágában szenvedte el első vereségét a DFC Prag elleni 0:8-ra végződő mérkőzésen 1900. december 9-én. Időközben bővült a csapat játékos állománya, és megalakult egy első számú és egy második számú csapat. Az első tesztmérkőzésen világossá vált a csapat két kerete közötti különbség 1901. május 31-én a 12:2-re záruló mérkőzésen. November 6-án a Bayern látogatott Nürnbergbe egy barátságos mérkőzésre, melyet a müncheniek 6:0 arányban megnyertek. A Friedrich Bermühler által alapított Bayern-Pokal folytonos játéklehetőséget, és ellenfelet biztosított a müncheni csapatok számára. Az F.C. Bayern legerősebb ellenfelei az MTV München és az TSV 1860 München volt. Ebben az időben még anyaegyesületnek tartott MTV München 1879 újraéledő labdarúgó csapatát a két csapat első mérkőzésén 7:1-re győzte le a Bayern.

Az F.C. Bayern és a TSV 1860 München világhírű rivalizálása 1902. szeptember 21-én kezdődött a Bayern 3:0-s győzelmével. 1903 januárjában változás történt a Bayern vezetőségében: Franz John alapító klubelnököt a csapat első sztárjának nevezett holland Dr. Willem Frederik Hesselink váltotta, aki a csapat első válogatott játékosa, részben edzője is volt az elnöki tisztség mellett. Példaképként szolgált a korosztályos csapat számára.[2][6][7]

„ A mag amit ültettem csodálatosan kifejlődött. Külön öröm, ha csak rátekintünk ma az F.C. Bayernre,... menetel a müncheni sport élén! ”

– Franz John visszaemlékezése[8]

1903. november 29-én az F.C. Bayern 6:2-es győzelmet aratva az 1. Münchner FC 1896 ellen megnyerte első alkalommal az ekkor városi bajnokságnak tekinthető Bayern-Pokalt. 1904 tavaszán a müncheni társadalom minden rétege figyelmet fordít a Bayernre. 1905 novemberében harmadjára is megnyerte a csapat a bajnokságot, melyben a kupa 1904 óta ki van terjesztve München környékére is, így a híres MTV Augsburg és 1. FC Nürnberg csapataival is szembe találta magát az F.C. Bayern.

1906. január 1-jén az F.C. Bayern csapata és az Münchener Sport-Club csapata érdeki okokból egyesül egy egyesületbe. A két csapat, melynek fundamentumát az F.C. Bayern alkotta „F.A. Bayern im Münchner SC“ néven folytatta tovább. Az egyesülés leginkább a Bayern érdekeit szolgálta, ezért is diplomatikus megoldásként szabadságot, egyfajta autonómiát kellett a Bayern biztosítson az új tagoknak. Januárban Willem Hesselink helyére Kurt Müller érkezett az elnöki poszton. Az F.C. Bayern tagjainak le kellett mondjanak az eddig használt kék-fehér színekről, és sötét vörös-fehér színekbe öltözött az új egyesület. Innen ered "a vörösök" (die Roten) elnevezés.

A Leopoldstrasse-i sportpálya

A csapat 1907-ben költözött be a lényegesen előkelőbb Leopold úti Sportpályára. Az FC Wacker München 9:2 arányú legyőzésével kvalifikálta magát az új egyesület az Ostkreismeisterschaft-ra, ahol a második helyet érte el. A Leopold úti Sportpályát 1907. szeptember 15-én az FC Wacker München elleni 8:1-es győzelemmel záruló mérkőzésen avatták fel. Ekkor már Dr. Angelo Knorr volt a csapat elnöke.[9][10] Egy újonnan alakuló Sport Bizottság foglalkozik az egyesület gazdasági működésével, így a játékosoknak már kizárólag a labdarúgással kell törődniük. Ezek voltak az első lépések a profizmus felé. 1908 áprilisában Angliába látogatott a csapat, ahol a "The Pirates" amatőrcsapattal találkoztak. A mérkőzést 0:8-ra megnyerték az angolok április 29-én. November 15-én a vörösök 4:0-ra legyőzték az 1860 Münchent. 1909 áprilisában a "The Pirates" együttese Münchenbe jött egy visszavágóra, melyet a müncheniek nagy meglepetésre 4:1-re megnyertek. 1909. május 31-én tesztmérkőzést játszottak az első profi ellenfelükkel, az angol Sunderland AFC ellen, melyet 2:5 arányban elvesztettek a müncheniek. November 21-én az MTV München csapatát 8:2-re legyőzve ismét megnyerték a Kelet-Bajorország keleti osztályában, így továbbra is résztvevője maradt a regionális keleti osztály döntőjében.[2][11]

Az FC Bayern München 1910-ben

A sikertelen bajorországi bajnokságok után, meghozta a gyümölcsét a sok fáradozás: Max "Gaberl" Gablonsky, a csapat első német válogatott játékosával az oldalukon megnyerték a Bajor bajnokságot 1910-ben, 1911-ben pedig megvédték a címüket.[12][13][14] Az 1909-1910-es Bajor bajnokságot az MTV München ismételt 6:2-es legyőzésével kezdte a csapat január 9-én. Nürnbergbe látogatva a csapat 4:2-re nyer diadalmasan január 25-én az 1. FC Nürnberg ellen, majd hazai pályán 12:0-ra verték meg SpVgg Greuther Fürth csapatát. A bajor bajnoki bajnoki címét végül a Fürth ellen aratott 4:2-es győzelemmel hódítja el a Bayern. A müncheni hősök E. Hofmann, H. Hofmann, M. Gablonsky, Baumann, Seitz, L. Hofmeister, F. Fürst, Kroiss, Berz, Reindl, Rinkenberger voltak. 1911. március 5-én 16 győzelem, 1 döntetlen és 1 vereség rekordot jelentő mérleggel védte meg címét a csapat. Utolsó mérkőzésén pedig 4:2-es győzelmet aratott az FC Pfeil Nürnberg ellen. A második csapat is folytonos beszédtéma maradt Bajorországban, hiszen 18 hónapig veretlenek maradtak. A Dél-német bajnokságot viszont nem tudta megnyerni a csapat egyik alkalommal sem. Dr. Angelo Knorr klubelnök 1911. december 31-i klubgyűlés évi visszatekintésén boldogan jelentette be, hogy az egyesület 16 csapattal rendelkezik: köztük 8 junior csapattal, egy öregfiúk csapattal, egy első, egy második számú csapattal és 5 amatőr csapattal; valamint a tagok létszáma 457, köztük 146 fiatal játékossal.[11][15]

A német labdarúgás tovább fejlődik és szerveződik ebben az időben: a bajor bajnokság két osztályra bomlik (A-osztály és B-osztály), ami a mai hetedosztályú Kreisliga elődjének tekinthető, bár az 1920-as években a kisebb klublétszám miatt előkelő, második vonal volt Bajorországban.[12][16] 1913-ban a kormány klub-szerveződések ellen hozott rendelete miatt, nagy veszteséget jelentő átszerveződésen ment át az egyesület, habár ez év végén haladta meg először az egyesület tagjainak a száma az 500 főt. 1914-ben kitört az első világháború, mely visszavetette a sportéletet Németországban is. Érdekességként szolgál, hogy a világháborúig a csapat összes játékosának volt legalább középiskolai végzettsége. 1915-ben az 1860 München elleni 1:1-es döntetlennel biztosítja be az 1915-ös dél-bajor bajnokság, ekkor előkelő bajnokság győzelmét. 1917. január 28-án a csapat 6:0 arányban legyőzi a Jahn Regensburg együttesét hazai pályán, így megnyeri a világháború alatt gyakran szakadozó 1916-1917-es dél-bajorországi bajnokságot, majd az 1917-es őszi bajnokságot is. A labdarúgás színvonala tovább csökkent Németországban 1918-ra. A csapat megnyerte a müncheni bajnokságot az FC Wacker München ellen. Az oda-visszavágós döntő első mérkőzését hazai pályán ugyan elvesztette a csapat 1:3-ra, viszont idegenben 4:2-re győzni tudtak. A továbbra is rendszertelen dél-bajor bajnokságot ismét megnyerték TV Oberhausen-Augsburg ellen február 3-án 4:1-re legyőzve őket, az 5:2-es siker után.[15] Az első világháború végetértével nekiláthattak a romokban heverő városok, és a sportélet újjáépítésének Németországban. 1914 és 1918 között 6 alkalommal váltott elnököt a csapat. Időrendben: Kurt Landauer (1913-1914), Fred Dunn (1914-1915), Hans Tusch (1915), Fritz Meier (1915), Hans Bermühler (1916–1919).[7][17][18]

1919 januárjában másodjára kerül Kurt Landauer az elnöki posztra. Az új elnökre hárul az a feladat, hogy újjáépíttesse a Leopold úti Sportpályát, valamint a világégés előtti fényében tündököljön a müncheni labdarúgás egyik legbefolyásosabb klubja. Januárban a „F.A. Bayern im Münchner SC“ sportegyesületből kivált a Münchener Sport-Club, majd csatlakozott az F.C. Bayern-hez a TV Jahn München és a TuSpV Jahn München, így alakult meg az F.A. Bayern München labdarúgó osztály. Kurt Landauer 1921-ig leszerződtette a világhírű németországi angol edzőt, William Townleyt.[2][19] Az elnök nagy bizalmat fektetett a fiatal játékosokba. A csapat 1920-ban és 1923-ban is megnyerte a dél-bajor bajnokságot, a Kreisliga Südbayern-t. Az 1921-1922-es szezonban a magyar Kürschner Izidor volt a csapat edzője. Ekkorra már okkal nevezte magát az egyesület München első számú klubjának, hiszen 700 tagja egyetlen más egyesületnek sem volt a városban, viszont az FC Wacker München személyében új riválisra találtak, hiszen az FC Wacker München lett az első müncheni csapat mely megnyerte a Dél-német bajnokságot, így nagy erőt képviselt a bajor labdarúgásban. Az 1922-1923-as szezonban megnyerte klub a Dél-bajor bajnokságot.[20] 1923. július 17-én a csapat esemény dús mérkőzésen 3:4-re maradt alul a dél-német kupa döntőjében a címvédő SpVgg Greuther Fürth ellen. 1923. október 3-án az egyesületből kivált a TV Jahn München és a TuSpV Jahn München, és folytatták tövább önálló működésüket.[21] Az egyesület alapja pedig egységesen működött tovább máig változatlan szerveződésben Fußball-Club Bayern, München eingetragener Verein néven.[1][18][21]

1923–1933 – A Kurt Landauer-korszak

1906 óta először 1923-ban volt önálló az FC Bayern München.[22] 1923-ban összevonták az északi és déli bajor labdarúgó bajnokságot.[23] A müncheniek legnagyobb ellenfelei így az SpVgg Greuther Fürth és 1. FC Nürnberg lettek. Az 1923-1924-es szezonban azonban riválisai mögött a harmadik helyen végzett a Bayern München, megelőzve a müncheni riválisait. Az 1924-1925-ös szezonban továbbra is a középmezőnybe tartozott a müncheni alakulat. 1925. február 27-én a csapat 25 éves fennállását ünnepelték a játékosok. Ez alkalommal egy barátságos mérkőzést játszottak az argentin CA Boca Juniorssal, mely 1:1-es döntetlennel zárult.[24] Az évben a skót Jim McPherson edzőt szerződtették le a csapat élére. Az 1925-ös év végén egy újabb áttörő sikert értek el: megállapodtak a városi rivális TSV 1860 München vezetőivel, hogy a Bayern bérlője lehessen a Grünwalder Stadionnak. Erre az előrelépésre szükségük volt a vörösöknek, hiszen a Leopoldstrasse-i sportpályán már három csapat osztozott: a MTV München 1879, a Teutonia München és a Bayern München.[25]

A Bayern München feltörekvő fiatal futballistái hamarosan Dél-Németország legkiválóbb futballgárdájává nőtték ki magukat. Az 1925-1926-os szezon során megnyerték bajor bajnokságot, majd 1926. április 11-én rekordközönség, 26.000 néző előtt a Bayern München 4:3-ra legyőzte az SpVgg Greuther Fürth gárdáját, így története során először, megszerezte a délnémet bajnoki címet. A délnémet bajnokságban olyan kiütéses győzelmeket arattak, mint a Nemesis Karlsruhe FV elleni 8:0-ás, illetve 6:3-as, a VFR Mannheim elleni 10:0-ás győzelem. (VFR Mannheim soraiban a későbbi szövetségi kapitány, Sepp Herberger is játszott.)[26] Dél-Németország bajnokaként részt vehettek a Német országos bajnokságban, melyből az első körben május 16-án kiestek az SV Fortuna Leipzig 02 ellen Lipcsében. (A német országos bajnokságot végül a Fürth csapata nyerte meg. Ez azt jelezte, hogy a bajor labdarúgás néhány évtized alatt ledolgozta lemnaradását Németország többi részével szemben.)[26] A statisztikai mutatók szerint az egész idényt figyelembe véve a csapat Dietl, Kienzler, Pöttinger, Schmid II és Hofmann Wiggerl támadó sorral 176 gólt szerzett, ezekből 57-et az ekkor 23 éves Josef Pöttinger rúgott. "Csodacsatároknak" (németül: Wundersturm) nevezték őket.[27][28]

A következő szezonban a bajor bajnokságban az 5. helyen végzett a címvédő gárda.[29] Az előző szezonban elszenvedett vereség után egy barátságos visszavágóra hívta meg magához a Bayern az SV Fortuna Leipzig 02-t, akiket 7:4-re győztek le a bajorok. 1927 tavaszán a Bayern München nemzetközi porondon is felhívta magára a figyelmet. Uruguay bajnokát, a CA Peñarolt Münchenben 2:1-re verték meg a bajorok, az FC Basel csapata ellen kiütéses 10:0-ás győzelmet arattak, a Servette FC ellen 3:1 arányban nyertek, csupán az FC Barcelona csapatától szenvedtek el vereséget (4:1 arányban). A tavaszi sikerektől függetlenül a skót edzőnek távoznia kellett a csapattól.[30][31] Őt 1931-ig a magyar Weiß Konrád és Konrád Kálmán követték az edzői pozícióban.[32]

1927-ben a labdarúgó szövetség újabb határozatot hozott: a bajor labdarúgó bajnokságot két osztályra (északi és déli) osztják.[23] Az 1927-1928-as szezonban az FC Bayern München megnyeri a délbajor bajnokságot, majd a Dél-németországi bajnokságot, így a frank riválisa, az Eintracht Frankfurt és a müncheni riválisa, az FC Wacker München követte a Bayern Münchent a német országos bajnokságra. Az FC Bayern München az országos bajnokság nyolcaddöntőjében a Hallescher FC Wacker csapatát győzték le 3:0-ra, a negyeddöntőben az SpVgg Sülz 07 csapatát 5:2-re győzték le. Az elődöntőben viszont a csapat történelme során egyik legnagyobb vereségét szenvedte el a későbbi győztes Hamburger SV ellen. 2:8-ra kaptak ki a müncheniek, holott a félidő állása 1:1 volt. (Az elődöntő másik mérkőzésén a müncheni FC Wacker München szenvedett vereséget.) A góllövő lista harmadik helyén Josef Pöttinger végzett 3 mérkőzésen 5 szerzett találatával. Nagy előrelépésnek számított a münchenieknél, amikor május 17-én barátságos mérkőzésen 3:2-re legyőzték az angol West Ham United FC profi labdarúgókból álló együttesét.[33] Az 1928. évi nyári olimpiai játékokra, Amszterdamba utazó német válogatott keretben öt Bayern-labdarúgó kapott helyet: Konrad "Konny" Heidkamp, Ludwig Hofmann, Emil Kutterer, Ernst Nagelschmitz és Josef Pöttinger.[34]

1928-ban a Dienerstraße-n irodát nyitott a csapat, és 43 dolgozót alkalmazott benne.[35] Az 1928. év végi közgyűlésen Kurt Landauer, a klubelnök bejelentette, hogy az egyesület 1608 tagot számlál, köztük 520 fiatal játékos.[36][37] Az 1928-1929-es szezonban a csapat ismét megnyerte a dél-bajor bajnokságot, majd a dél-német bajnokságban az 1. FC Nürnberg mögött a második helyen végeztek. Másodikként is részt vehettek az országos német bajnokságban, ahol a negyeddöntőig jutottak: a nyolcaddöntőben a Dresdner SC csapatát győzték le 3:0-ra a müncheni találkozón 32.211 néző előtt; a negyeddöntőben viszont a Breslauer SC 08 ellen szenvedtek 3:4-es hosszabbítás utáni vereséget.[38]

Az 1929-1930-as szezonban a Bayern München ismét megnyerte a dél-bajor bajnokságot, tehát ismét bejutottak a dél-német bajnokságba, ahol az 1. FC Nürnberg és az SpVgg Greuther Fürth mögött a harmadik helyen végeztek, így nem vehettek részt a német országos bajnokságon. A Bayern München német válogatott játékosai által tovább népszerűsödött Németországban.[39]

Az 1930-1931-es szezon során a Bayern München ismét megnyerte a dél-bajor bajnokságot, de a dél-német bajnokságban az áttörés továbbra is elmaradt, mivel a csapat ismét a harmadik helyen végzett, így most sem kvalifikálták magukat az országos bajnokságra. Városi riválisuk, a TSV 1860 München újra potenciális ellenfelükké vált, hiszen a német országos bajnokságban döntőt játszott. 1931-ben az osztrák Richard "Dombi" Kohn lett a csapat edzője, valamint Josef Pöttinger, a kor egyik legnagyobb ígérete folytonos térdsérülései miatt visszavonulásra kényszerült.[40]

A Viktória-kupa

Az 1931-1932-es szezont később a történelmi jelzővel illették, hiszen az FC Bayern München ekkor érte el első úttörő sikerét a német labdarúgásban mely által először tett szert rendíthetetlen hírnévre. A szezon során a csapat megnyerte a dél-bajor labdarúgó bajnokságot, így kvalifikálták magukat Németország délkeleti bajnokságába.[41] (A délkeleti és észak nyugati bajnokságok létrehozása egy új változtatás volt a német labdarúgásban. A lépésre a csapatok létszámának drasztikus növekedése miatt volt szükség.)[23] Németország délkeleti bajnokságát többek között az 1. FC Nürnberg és a Karlsruher FV előtt nyerte meg az FC Bayern München, így résztvevőjük lettek a dél-német bajnoki címet eldöntő mérkőzésen. A dél-német bajnoki döntőt az északnyugati bajnok Eintracht Frankfurt ellen vívták 1932. május 1-jén Stuttgartbanm melyet 0:2 arányban elvesztették a müncheniek.[42] Németország délkeleti bajnokaként résztvevője lett az országos német labdarúgó bajnokságnak. Az országos bajnokság nyolcaddöntőjében (első forduló) az FC Bayern München május 8-án fogadta hazai pályán a Minerva 93 Berlin csapatát, akiket 4:2-re győztek le. A negyeddöntőben május 22-én Lipcsében győzték le a PSV Chemnitz csapatát 3:2-re. Az elődöntőbe három dél-német csapat is bejutott. Május 29-én Mannheimban a müncheniek 2:0-ra győzték le riválisukat, az 1. FC Nürnberg-et. A nürnbergi döntőben június 12-én az Eintracht Frankfurtot az FC Bayern München 2:0 arányban győzte le Oskar Rohr és Franz Krumm góljaival.[43][44] Nemzeti bajnokként a csapat megkapta a Viktória-kupát. A Bayern München hőseinek névsora: Josef Lechler, Konrad Heidkamp, Sigmund Haringer, Ernst Nagelschmitz, Ludwig Goldbrunner, Robert Breindl, Josef Bergmaier, Franz Krumm, Oskar Rohr, Hans Schmid, Hans Welker.[44]

Az 1932-1933-as szezonban az előző idény sikereit nem tudta megismételni az FC Bayern München. A müncheniek 7. alkalommal nyerték meg a dél-bajor labdarúgó bajnokságot többek között müncheni riválisai előtt végezve, így résztvevői lettek a délkeleti német bajnokságnak, amelyben a negyedik helyen végeztek, így sem a dél-német, sem az országos bajnokságba nem kvalifikálták magukat.[45] Miután a nemzetszocialisták átvették a hatalmat Németországban 1933. március 22-én Kurt Landauer a klub zsidó származású elnöke lemondott posztjáról, és Svájcba emigrált. Kurt Landauert Siegfried Herrmann váltotta az elnöki pozícióban.[17] Beköszöntött a fasizmus és diktatúra korszaka, mely megkeserítette az emberek életét. A zsidó származásúak üldöztetése miatt az edző, Richard Kohn és több játékos, köztük Oskar "Ossi" Rohr és Sigmund "Sigi" Haringer labdarúgók is emigráltak. Az egyesület erősen küzdött a fasizmus ellen.[22]

1933–1945 – A második világháború időszaka

1933 tavaszán a csapat új edzője Hans Tauchert lett, akivel a dél-német bajnokságban a 4. helyet érte el a csapat, így nem jutott be az FC Bayern München a német nemzeti bajnokságba.

Az 1933–1934-es szezontól a nemzeti szocialisták hatására megváltozott a német bajnoki rendszer: az északi és déli bajor, valamint a dél-német bajnokság helyét átvette a Gauliga Bayern, mely a bajor regionális labdarúgás első osztályának számított. (A német nemzeti bajnokságba a Gauliga Bayern első két helyezettje jut be.) A fasiszta uralom alatt a klub megbélyegezetté vált, és "Zsidó klub"-ként tartották számon. 1933 nyarától Hans Tauchert a klub új edzője. A Gauliga Bayern küzdelmeiben a 3. helyezést érte el a csapat.[46]

Az 1934–1935-ös szezon elején a klub egyik korábbi játékosa, Ludwig Hofmann veszi át a vezetőedzői posztot, és Karl-Heinz Oettinger lett a klub elnöke. A Gauliga Bayern-ben a csapat a 4. heleyezést éri el.[47]

Az 1935–1936-os szezon egy tragédiával kezdődött, mivel váratlanul torokbetegségben hunyt el Ludwig Hofmann vezetőedző, akinek a helyére Dr. Richard Michealkét nevezték ki. A klub ismét váltja elnökét: Richard Amesmeiert nevezték ki az új elnöknek. Az 1935-ben a Német labdarúgó-szövetség megalapította német labdarúgókupa elődjét a Tschemmarpokalt, melyet az év ősz-téli részében rendezték meg. Az FC Bayern München a Tschemmarpokal első körében kiesett a sorozatból az Ulmer FV 1894 elleni 4:5-ös hosszabbítási utáni vereséggel. A Gauliga Bayernben a 3. helyt érte el a csapat.[48]

Az 1936–1937-es szezon során ismét az első körben esett ki a csapat a Tschemmarpokalból az Ulmer FV 1894 elleni 3:4-es vereséggel. A Gauliga Bayernben ugyancsak a 3. helyezést érte el a csapat.[49]

Az 1937–1938-as szezonban a klub edzője Heinz Körner, a klub elnöke Franz Nußhardt volt. A Gauliga Bayernben a csapat az 5. helyen végzett. Ebben a szezonban az egyre nagyobb jelentőséggel bíró Tschemmarpokalba nem jutott be a Bayern München. Ausztria 1938-as Németországhoz való csatolásával a német labdarúgás kibővült az osztrák labdarúgó csapatokkal.[50]

Az 1938–1939-es szezonra a klub vezetőedzőjének a csapat egyik játékosát, Ludwig Goldbrunnert nevezik ki. 1938-tól a klub elnöke Franz Keller. A Gauliga Bayernben a 7. helyen végez a csapat. A Tschemmarpokalban előrelépést tanúsított a Bayern München: az első körben az Union Böckingen csapat ellen 7:0 arányú győzelemmel jutottak tovább, a második körben azonban a VfR Mannheim ellen 1:2-es vereséget szenvedve estek ki.[51]

Az 1939–1940-es szezonra Németország szerte rányomta bélyegét a második világháború kirobbanása. A Gauliga Bayern a csapat az utolsó bennmaradást érő 8. helyen végzett. A Bayern München a szezonban nem jutott be a Tschemmarpokalba.[52]

Az 1940–1941-es szezonban a csapat a 7. helyen végzett a Gauliga Bayernben. A Tschemmarpokalból az első körben estek ki a Wiener Sport-Club ellen elszenvedett 1:2-es vereséggel.[53]

Az 1941–1942-es szezonban a csapat a Gauliga Bayernben a 7. helyen végzett. A Bayern München a szezonban nem jutott be a Tschemmarpokalba.[54]

Az 1942–1943-as szezonban Gauliga Bayern északi és déli csoportra oszlott. A Bayern München a déli csoportban játszott, ahol a 3. helyet érte ke a szezon során. A klub nem jutott be a Tschemmarpokalba.[55]

1943-ban München bombázása során megsérült a Grünwalder Stadion. Az 1943–1944-es szezonban a Bayern München a Dantestadionban játszott. A klub elnöke a nemzetszocialista Josef Sauter, a klub vezetőedzője Konrad Heidkamp lesz. A Gauliga déli csoportjában a klub az első helyezést éri el, a Tschemmarpokalban a klub az első körben kiesett a BC Augsburg elleni 0:3-as vereséggel. 1944-ben a német labdarúgó-szövetség megszüntette a Tschemmarpokalt.[56]

Az 1944–1945-ös szezonban a Bayern München a Schliersee úti Sportpályán játszott. 1944-ben a Német labdarúgó-szövetség a Tschemmarpokalt kiterjesztette az egész szezonra, és máig változatlan lebonyolítási rendszerben német labdarúgókupa néven folytatta tovább működését. 1944-ben a Gauliga Bayern színvonala tovább csökkent a második világháború hatására: 4 kerületre oszlott Bajorország. A felső-bajor bajnokság első helyén végzett a csapat. A szezon során a nagy népszerűségnek örvendő magyar származású Schaffer Alfréd volt a csapat edzője. 1945-ben a Bayern München három alkalommal váltotta elnökét: Josef Sauter nemzetszocialista elnököt rövid ideig Franz Xaver Heilmannseder váltotta, akit az évben rövid ideig Josef Bayer követett, akit a visszatérő Siegfried Herrmann váltott.[57]

1945–1955 – A hőskortól az élvonalból való kiesésig

A háborút követő években folytatódott a vesszőfutás. Az 1949-50-es években például 70 gólt kapott a csapat! A mélypont azonban még csak ezt követően jött. 1945 és 1955 között kilenc edző váltotta egymást, hogy aztán a Bayern München az Oberliga Südből az 1954-55-ös idény végén, története során először, kiessen a másodosztályba.

1955–1965 – Rögös út a Bundesligába

A Bayern mindössze egy évet töltött a purgatóriumban. Ezt követően azonban elmaradtak a sikerek: 1957-ben a tizedik, egy évvel később pedig a hetedik helyen végeztek az Oberliga Süd tabelláján. A Bayern a legnagyobb jóindulattal is csak középcsapatnak volt akkoriban nevezhető a Szövetségi Köztársaságban. A DFB-kupa 1935-ös indulása óta még csak tizenhat közé sem jutó csapat ugyanis megnyerte a német kupát, annak ellenére, hogy a közvélekedés a Fortuna Düsseldorfot tartotta az összecsapás esélyesének (1-0).

Bár az 1958-as világbajnokságon szerepelt válogatottban nem volt Bayern-játékos, az azt követő években a bajor csapat újra a legjobbakkal vetélkedett, s általában az élmezőnyben végzett. A gárda az 1962-63-as idényben mutatta meg magát először a nemzetközi porondon: a Vásárvárosok Kupájában (VVK) egészen a negyeddöntőig jutott, ahol az akkoriban jugoszlávnak számító Dinamo Zagreb már túl nagy falatnak bizonyult (1-4 Münchenben, 0-0 Zágrábban).

A déli csoportnak jutó helyeket az Eintracht Frankfurt, az 1. FC Nürnberg és a TSV 1860 München kapta meg. A Bayern vezérkara dühös volt a kirekesztés miatt, úgy gondolták, hogy igazságtalanul sorolták hátra az egyesületet. Sokan gondolták úgy, hogy elsősorban a városi rivális 1860 München okolható azért, hogy a klub nem kapott lehetőséget a Bundesliga-szereplésre. Ám nem volt mit tenni, a csapat számára maradt a második vonal, az amatőrliga, a Regionalliga Süd. Wilhelm Neudecker elnök válasz gyanánt 1963 nyarán igazi sztáredzőt szerződtetett a csapat élére a horvát Zlatko "Csik" Csajkovszki személyében.

Csajkovszki csapata az első évében rögvest osztályozót játszhatott a Bundesligába kerülésért, ám elbukott. Az ezt követő 1964-65-ös idény két momentum miatt nevezhető kulcsfontosságúnak a Bayern München történetében: először is mert a gárda kivívta a jogot, hogy a következő szezonban már a legjobbak között indulhasson; másodszor pedig azért, mert ebben az idényben játszott először együtt a Sepp Maier-Franz Beckenbauer-Gerd Müller-tengely.

1965–1976 – Európa trónján

Az új, fiatal aranygenerációval, Gerd Müllerrel, Franz Beckenbauerrel és Sepp Maierrel a soraiban nagy álmokat dédelgetett a Bayern München. 1965-ben megnyerték a bajorországi Regionaligát, és feljutottak a nyugat-német első osztályba, ahol a következő szezonban mindjárt a 3. helyen zártak, és megnyerték a kupát. Első alkalommal kvalifikálták magukat a KEK-be. Franz Beckenbauert választották meg az év játékosának NSZK-ban.

Az 1966/67-es szezon kiválóan alakult a müncheniek számára. Címet védtek a kupában és hosszabbítás után 1-0-ra megnyerték a KEK-et legyőzve a Glasgow Rangerst Franz Roth 109. percben szerzett találatával. Gerd Müller a Bundesliga gólkirálya lett 28 góllal megosztva Lothar Emmerichel. A következő szezon egy trófea nélküli szezonra sikeredett.

1968-ban Branko Zebec lesz az edző, aki a bajorok nagy megrökönyödésére betiltja a sör fogyasztását. Szerencséjére a sikerek nem váratnak magukra ugyanis a csapatnak sikerül a „duplázás“ (a Német bajnokság elnyerése 8 ponttal az Alemannia Aachen előtt és a kupa elnyerése a Schalke ellen). Gerd Müller megint gólkirály lett. Ez időben megjelenik egy csapat, amely a Bayernt még hosszú ideig, mérgesíteni fogja, Borussia Mönchengladbach. A "csikók" nyerik 1970-ben és 1971-ben a bajnokságot, mindkétszer a Bayern előtt. 1970-ben újra Gerd Müller a bajnokság gólkirálya.

Az 1968/69-es Bundesliga szezon a Bayern győzelmével zárul. A csapat első alkalommal lett a Bundesliga bajnoka. 1970-ben Gerd Müller lesz az első német aki megnyeri az Aranylabdát.

1972-ben a csapat beköltözik az Olimpia stadionba és Udo Lattek lesz az edző. Ebben az évben a Bayern lesz a bajnok. A pontok állása a bajnokság végén 55:13 (a győzelem csak két pontot ér), ez is azóta Bundesliga rekord. Valamint elnyerik a kupát is a Kölnt megverve a döntőben 2:1-re. Ebben az évben Franz Beckenbauer lesz az év legjobb játékosának járó díjjal, az Aranylabdával kitüntetve. Gerd Müller is beállít egy rekordot: az 1971-72-es Bundesliga szezonban 40 találatig jutott, ami azóta is abszolút rekord. Sőt az 1972-es naptári évében egy 40 évig fennálló rekordot állított be amit 2012-ben döntöttek meg: január 1-től december 31-ig 84 gólt szerzett. NSZK első alkalommal Európa bajnoknak mondhatta magát, melyben a Bayern játékosok nagy része oroszlánrészt vállalt, többek között Beckenbauer és Gerd Müller.

Lattekkal még kétszer egymás után elnyerik a bajnokságot valamint először 1974-ben a BEK-et nyerték meg. „Katsche” Schwarzenbeck egy perccel a hosszabbítás vége előtt kiegyenlített, az Atlético Madrid ellen (1:1), így egy újabb mérkőzésre került sor Brüsszelben ahol a Bayern München 4:0 arányban nyert (gólok: 2 Uli Hoeneß, 2 Gerd Müller). A BEK-ben elért 8 góllal Gerd Müller lett a gólkirály. Otthon, Németországban zsinórban harmadjára lettek bajnokok, ismét Gerd Müller lett a gólkirály. Az UEFA-szuperkupa politikai okok miatt maradt el, mert a Kelet-német Magdeburggal kellett volna megmérkőzzenek ezért a trófeáért. Udo Lattek leköszönt, az új edző a német Dettmar Cramer lett. Az Interkontinentális kupa szerepléstől visszaléptek, így helyettük a BEK döntős Atletico Madrid indult.

Nyáron Nyugat-Németország megnyeri az 1974-es világbajnokságot a müncheni döntőben 2-1-re, ahol a müncheni születésű Franz Beckenbauer vehette át a trófeát. Bayern-játékos minden mérkőzésen kapuba talált, kivéve az egyetlen vesztes mérkőzésen, amikor a Nationalelf Kelet-Németországtól kapott ki. A világbajnok válogatottban hét Bayern-játékos szerepelt: Sepp Maier, Paul Breitner, Hans-Georg Schwarzenbeck, Franz Beckenbauer, Gerd Müller, Uli Hoeneß és Jupp Kapellmann.

1975-ben másodjára nyerik meg a BEK-et. A döntőben a Leeds United felett diadalmaskodik a Bayern, bár egy kis szerencse is szükségeltetett hozzá Párizsban. Ebben az évben a hangsúlyt a BEK-re fektették, ami meg is látszott a bajnokságbeli helyezésükön: a 10. helyen zártak, ám BEK címvédőként a következő szezonban ismét indulhattak Európa legrangosabb labdarúgó sorozatában. A kupában sem értek el jelentős eredményt. Az UEFA-szuperkupába ismét kvalifikálták magukat, mivel megnyerték a BEK-et, ám most sem sikerült elhódítani azt. A Gyinamo Kijev oda-vissza verte a németeket, összesítésben 3-0-ra győztek a szovjetek. A nem ideális időpontok miatt ismét elmaradt az Interkontinentális kupa szereplés, de most az ellenfél Independiente számára is.

1976-ban a BEK döntőben az AS Saint-Étienne ellen Glasgowban győztek a bajorok 1:0-ra Roth góljával. A Bayern mivel harmadjára nyerte meg a BEK-et, a két másolat után a szabályok értelmében megkapja az eredeti serleget. A döntőig legyőzték a luxemburgi AS Jeunesse Escht 8-1-es összesítéssel, a nyolcaddöntőben Malmö FF -t szoros párharcban, 2-1 összesítéssel. A negyeddöntőben az SL Benficát 0-0 után 5-1-re győzte le Bayern, majd az elődöntőben az előző szezon Németország bajnokaként értelemszerűen induló Borussia Mönchengladbachot kiejtő Real Madridon léptek tovább a döntőbe 3-1-es összesítéssel. A bajnokságban az előző év utáni szégyenteljes szereplést követően magukat megemberelve a 3. helyen zárt a Bayern. A győztes az előző évhez hasonlóan a Borussia Mönchengladbach lett. A '70-es évek legnagyobb riválisa a Bayern számára. A kupát nem tudták megnyerni. Az aranykorszak levirágzását követően ínséges időszak köszöntött be a Bayern München számára.

1976–1979 – A változások időszaka

Következnek a változások évei, trófeák nélkül. A '70-es éveket jellemző Bayern München uralom az évtized végére eltűnt, és fontos reformációkon ment át a csapat. Ennek a kiváltó oka többek között a játékosok kiöregedése volt.

Az 1976-os Európa-bajnokságon NSZK büntetőpárbajban maradt alul Csehszlovákia ellen. Uli Hoeneß visszavonul a válogatottságtól. Kezd érződni, hogy generáció váltásra van szükség, a legjobbak a visszavonulás gondolatával játszadoznak. Franz Beckenbauert 4 év elteltével életében másodjára választják meg az év legjobb labdarúgójának.

A nyáron ismét kudarcba fulladt az UEFA-szuperkupa megnyerésének terve, mivel az Anderlecht ellen sikerült elérniük egy 2-1-es győzelmet, de nem bizonyúlt elégségesnek. A visszavágót 4-1-re a belgák nyerték. Az év végén élnek történetük során először az Interkontinentális kupa indulásjogával. Megnyerik a müncheni találkozón Cruzeiro ellen 2:0 arányban,[58] majd Belo Horizonteban gól nélküli döntetlent értek el,[59] így megnyerték a trófeát. Az 1976-77-es szezont követően nagy volt az elégedetlenség, mivel egy az elvárásokon aluli szezont produkált a BEK címvédő. A bajnokságban 7. helyen[60] zárt a csapat. Ez a helyezés nem ért BEK induló helyet, és mivel megszakadt az európai uralom, címvédőként sem indulhatott a csapat a következő BEK sorozatban. A csapat két házi negatív rekordot tudhat a szezont követően a magáénak: 65 kapott góllal[60] zárták a Bundesliga idényt, valamint csúfosan 0-7 arányban[60] szenvedett vereséget a csapat a Schalke 04 ellen. A kupában a negyeddöntő jelentette a végállomást. Az első körben 10-0 arányban győzte le az egyesület a Hannover amatőr csapatát[61] (velük párhuzamosan a 3-1-es eredménnyel[61] jutott tovább az a matőrcsapat), a második körben 5-1-re páholta el a Hamburger SV-t a Bayern[61] (az egyesület amatőrcsapata 2-1-es győzelemmel[61] múlta felül ellenfelét), a harmadik körben 10-1-re győzedelmeskedett a TV Unterboihingen felett a profi csapat[61] (az amatőrcsapat 2-1-es[61] eredménnyel jutott tovább a VfB Stuttgart ellen), a nyolcaddöntőben a Bayern München két csapata egymással találkozott. A döntő mérkőzést a profi csapat nyerte 5-3-ra.[61] A negyeddöntő jelentette a megállást a csapatnak, amikor hosszabbítás után 2-4-re[61] kapott ki a később döntőt játszó Hertha Berlintől. A BEK-ben szintén az elődöntőig jutott a csapat. A Køge BK csapatát összesítésben 7-1-re[62][63] győzték le a bajorok, a következő körben az FC Baník Ostravát 6-2-re múlta felül a csapat összesítésben,[64][65] miután az első mérkőzésen 1-2-re kapott ki a csapat. A negyeddöntőben a Gyinamo Kijev ellen hiába győztek a németek, mert végül 1-2-es összesítéssel[66][67] alul maradtak. A szezon végén Franz Beckenbauer visszavonul a válogatottságtól, és az Egyesült Államok New York Cosmos csapatába igazol.[68]

Az új idényben feltámadásra vártak a egyesületet illetően, viszont a jószereplésre decemberre már nem volt remény. Lóránt Gyula érkezett Dettmar Cramer helyére.[69] A bajnokság története során másodjára kevesebb gólt szerzett a Bayern, mint amennyit kapott (62:64), végül egy saját negatív rekordot állított fel a csapat a 32 (ekkor maximum 68 pontot lehetett szerezni, mert Németországban a győzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért) szerzett pontjával, ami a 12. helyre volt elegendő. A szezon első felében még Dettmar Cramer vezetése alatt kiesett a csapat a kupa a harmadik körében. 1975 óta komoly térdsérüléssel küszködő Uli Hoeneß kölcsönbe megy az Nürnbergbe.[70]

Paul Breitner 4 év után visszatér a csapatba.[71] Összeáll a "Breitnigge" duó: Rumennigge és Breitner összjátéka nagy erősség a csapat számára, de bármilyen gólerősek is voltak együtt, nem lehetett tőlük elvárni a megváltást. A csapat is fejlődőben volt ekkor. Kezdenek beépülni a fiatal játékosok is, és egyre fontosabb szerepeket kapnak. Február 9-én Gerd Müller Fort Lauderdale Strikers-be igazol, követi Beckenbauert Amerikába, a labdarúgás népszerűsítésének érdekében és a pályafutása levezetéseképpen.[72] Február 28-án Lóránt Gyula vezetőedzőt menesztik, másnap pályaedzője (másodedző) Csernai Pál váltja.[73] Az elnök, Wilhelm Neudecker Max Merkel osztrák edzőt szerette volna hozni Lóránt Gyula helyére. A játékosok tiltakoztak az elnök döntése ellen. Ennek következtében 17 év vezetés után Wilhelm Neudecker lemond elnöki posztjáról.[74] Április 24-én Uli Hoeneß 27 évesen átveszi Beckenbauer tanácsadójától, Robert Schwantól a menedzseri tisztséget, valamint megválasztják Willi O. Hoffmannt új elnöknek.[75] A bajnokságban ismét nem jött áttörés. A holtponton kezd átlendülni a Bayern. Erről árulkodik a 4. hely, amely UEFA-kupa szereplést érő pozíció. A kupában sem remekelt a csapat a hírnevéhez méltóan, a második körben búcsúztak a tornától. A három sikertelen szezon eredménye egy megújult, fiatal csapat, amely sikeréhességébe és Csernai Pál tapasztalataiba volt fektetve minden bizalom.

1979–1991 – Meghatározó évek

1980-ban megnyeri a csapat, hat hosszú év után a bajnokságot. A szurkolók örömére, még a következő évben is.

1982-ben elnyerik megint a nemzeti kupát, azon a legendás mérkőzésen hol a Nürnberg már 2:0 arányban vezetett és a Bayern a végén 4:2 győzedelmeskedett. Dieter Hoeneß vérző fejjel, turbánnal játszott és még gólt is adott.

A BEK döntőt az Aston Villa ellen elvesztették 0:1. Úgyszintén a német válogatott a világbajnoki döntőt is az olaszok ellen. Megemlítésre méltó, hogy Breitner két világbajnoki döntőben is szerepelt és mindkettőben gólt is lőtt.

Valamint említésre szorul, hogy a Bayern soraiból 1965-1981 között 11-szer lett az év játékosa megválasztva Németországban.

  • Beckenbauer(4)
  • Maier(3)
  • Müller(2)
  • Rummenigge(1)
  • Breitner(1)

1983-ban visszajött Lattek, a Bayern megint megnyerte a nemzeti kupát a Mönchengladbach elleni döntőben.

Rummenigge olyan hírnévre tesz szert, hogy még egy angol együttes is az ő szexi térdéről énekel. Nem csoda, ha 11 millió márkáért a milánói Inter csapatához szerződik.

Egy év múlva Sören Lerbyvel és a fiatal Wiggerl Köglel megint bajnokok lesznek, mi több a következő évben megduplázzák, és 1987-ben még egyszer elnyerik a bajnokságot. A szurkolók nagy szomorúságára Bécsben elvesztik a BEK döntőt az FC Porto ellen.

1988-ban Jupp Heynckes lesz az edző azzal a feladattal, hogy Matthäus, Brehme, Eder, Hughes, Michael Rummenigge és Pfaff nélkül, egy új erős csapatot képezzen. Habár 1989 és 1990-ben megnyerik a bajnokságot de a nagy célt, egy nemzetközi kupát nyerni nem teljesítik.

Megemlítendő viszont, hogy Németország 1990-ben megnyeri a világbajnokságot. Soraiban a Bayern játékosokkal: Augenthaler, Reuter, Thon, Kohler, Pflügler, Aumann.

1991–1998 – Az új évezred küszöbén

Az 1991/92. évi bajnokság után Heynckesnek menni kellett, helyére Sören Lerby került, nem nagy sikerrel. Mikor már a kiesés fenyegette a csapatot jött Erich Ribbeck, Franz Beckenbauer és Karl-Heinz Rummenigge is felajánlotta segítségét, ők az elnökhelyettesi posztra kerültek. A 93/94-es bajnokságban a „császár” vette át a csapat vezetését, Ribbeck-től és mindjárt bajnokságot is nyertek.

Jött Giovanni Trapattoni, a játékosok és az újságírók kedvence, sajnos nem sok sikerrel. A 94/95-ös bajnokságban a hatodik helyen végeztek, a Bajnokok Ligájában pedig az elődöntőig jutottak el.

A következő idényben (1995/96) viszont már nem állt meg a csapat az elődöntőben. Igaz, nem a Bajnokok Ligájában, hanem "csak" az UEFA-kupában indultak, az egyetlen jelentős európai kupasorozatban, melynek trófeája még hiányzott a Bayern vitrinjéből. Trapattonit Otto Rehhagel váltotta, aki hozta magával egyik kedvencét, az osztrák Andy Herzogot. Jött még Thomas Strunz, "Ciri" Sforza s Jürgen Klinsmann; közülük kétségtelenül a német válogatott támadó volt a legnagyobb vétel. A Bundesligában botladozott a gárda, melynek következtében a Borussia Dortmund már az őszi záráskor is megelőzte a bajorokat. A tavasszal becsúszott két újabb vereséggel gyakorlatilag már elúszott a bajnoki cím lehetősége, minek következtében Rehhagelnek (az UEFA-kupa-döntő előtti napokban!) távoznia kellett. Helyét maga a Császár vette át. Beckenbauerrel a kispadon a csapat a bajnokság utolsó négy mérkőzésén két győzelem mellett csak két döntetlen produkált, második helyen zárva az idényt a BVB mögött. A Bayern előtt egyetlen javítási lehetőség maradt: az UEFA-kupa döntője. Az elődöntőben a németek otthon döntetlent (2-2) játszottak a Barcelona ellen. Az eredmény a spanyoloknak kedvezett, ám ez kevésnek bizonyult: a Camp Nou-ban kivívott győzelmével (1-2) a Bayern újfent bejutott egy európai kupa döntőjébe – kilencéves várakozást követően. A fináléban az Intertotó-kupából induló Girondins Bordeaux (főleg a Barça után) nem tűnt veszélyes ellenfélnek. Akkoriban még keveset mondott a világnak Zidane, Lizarazu és Dugarry neve. Ráadásul utóbbi kettő a eltiltása miatt a döntő müncheni első felvonásán nem is játszhatott, így aztán nem meglepő, hogy a Bayern simán, 2-0-ra nyert. A visszavágó már csak formalitás volt: Bordeaux-ban is kettővel nyert a bajor gárda (1-3). A Bayern 1976 után lett ismét nemzetközi kupagyőztes, s csatlakozott a Juventus, az Ajax és a Barcelona előkelő társaságához: Európában csak ez a négy klub tudta megnyerni a BEK-, a KEK- és az UEFA-kupa-sorozatot is. Klinsmann, a szezon hőse egyetlen idény alatt szerzett 15 góljával minden idők legeredményesebb gólszerzője lett a nemzetközi kupák történetében.

A következő szezonra (1996/97) visszatért Trapattoni. A klub leigazolta többek között Mario Baslert (Werder Bremen), Carten Janckert (SK Rapid), s újra újra a Bayern tagja lett Sammy Kuffour (1. FC Nürnberg). A cél mindenki számára világos volt: a bajnoki cím elnyerése. A bajorok az utolsó előtti fordulóban, a VfB Stuttgart legyőzésével húzták be újabb aranyérmüket. Giovanni Trapattoni, a védekezés mestere méltó maradt korábbi önmagához: az Bayern a legkevesebb vereséget (3) begyűjtve és a legkevesebb gólt (34) kapva lett a Bundesliga bajnoka. 1997 nyarán Klinsmann (elérve célját, hogy végre megszerezze pályafutása első bajnoki címét) Olaszországba, a Sampdoriához szerződött. Helyére Uli Hoeness a VfB Stuttgart brazil csatárát, a "mágikus háromszög" egyik tagját, Giovane Elbert igazolta. Mellette még Michael Tarnat (Karlsruhe) és Bixente Lizarazu (Athletic Bilbao) érkezett a csapathoz. A Bayern csak ritkán tudott csúcsformában játszani, ami odáig vezetett, hogy Otto Rehhagel Kaiserslauternje megelőzte a táblázaton. Trapattoni ekkor, sajtótájékoztatón adta elő legendássá vált kirohanását, melyben a nyilvánosság előtt bírálta futballistáit. Trap nem maradt most sem trófea nélkül: a DFB-kupát az MSV Duisburg ellenében Mario Basler utolsó percben lőtt szabadrúgása döntötte el a Bayern javára (2-1).

1998–2004 – A Hitzfeld-korszak

Trapattonit Ottmar Hitzfeld váltotta fel. Már az első évben megnyerték a bajnokságot, a nemzeti kupa döntőjében és a Bajnokok Ligája döntőjében szerepeltek irányítása alatt. Sajnos a két utóbbit nem sikerült megnyerni.

A 2005-ben átadott Allianz Arena.

Fergetegesen kezdte a csapat az új évszázadot. A Manchester United elleni 1999-es drámai vereség után nagy terveket szőtt a csapat Kahn, Effe és Elberrel az élen.

A terveket tettek követték, ezt érzékelhette a Real Madrid mikor is nyolc nap leforgása alatt nyolc gólt kaptak a Bayerntől (BL-4:2 a Bernabeu-stadionban, 4:1 az Olimpia-stadionban). A középdöntőben megint találkoztak, itt a Real bosszút állt, a 2:0-s otthoni győzelem elegendő volt a Realnak, mivel a visszavágón 2:1-re tudott csak győzni a Bayern.

A szezon mégis eredményes volt, hiszen a bajnokságban az utolsó fordulóban sikerült a Leverkulsent megelőzni kik az Unterhaching (ők is Müncheniek) ellen veszítettek. Így a bajnokság elnyerése sikerült. A nemzeti kupa döntőjében sikerült a Werder-Brement 3:0 arányban legyőzniük. Tehát az 1999-2000-es szezonban sikerült a duplázás.

A 2000-2001-es szezonban a nemzeti kupában már a második fordulóban kiestek a Magdeburg elleni mérkőzésen. De a bajnokságban 34. forduló után megint az első helyen álltak, és az utolsó fordulóban Patrik Andersson a HSV elleni mérkőzés hosszabbításában szerzett szabadrúgás góljával megnyerik a bajnokságot. Kuriózum, hogy a második helyen álló Schalke 04 ez időben már befejezte mérkőzését (amit megnyert) és már ünnepelte a biztosnak hitt bajnokság elnyerését.

Természetesen egy ilyen siker után nagy önbizalommal utazott a csapat Milánóba a BL döntőjére, amit a Valencia csapata ellen kellett játszani. Oliver Kahn volt a hős, hiszen három büntetőt is kivédett. A döntőt így Milánóban 5:4 arányban megnyerték.

2001/2002-es szezonban nem sikerült sem bajnokságot, sem a nemzeti kupát megnyerni. A bajnokságban csak harmadikak lettek a Dortmund és a Leverkusen után, a nemzeti kupában a középdöntőben estek ki a 2:0-s vereség után amit a Schalketől szenvedtek el. A CL-ben is csak a középdöntőig sikerült, ahol a Real kiütötte őket.
Viszont egy trófeát mégis csak sikerült nyerni, mégpedig nem is akármelyiket. A Boca Juniors Buenos Aires elleni mérkőzésen 1976 után megint elnyerik az interkontinentális kupát.

A 2002-2003-as szezonban megint sikerült a bajnokságot és a nemzeti kupát is megnyerni. A bajnokságot 16 pont különbségel a második helyezett Stuttgart előtt. A nemzeti kupa döntőjében az FC Kaiserslauternt 3:1-re verték meg. Michael Ballack két gólt is lőtt. Az év játékosa is ő lett. Egyetlen negatívum az a korai búcsú a BL-től. Az első csoportkörben búcsúzni kényszerültek. A La Coruna elleni mérkőzésen az a Makaay rúgta nekik a gólokat ki egy év múlva már a Bayernben fogja rúgni a bőrt. Makaay már az első idényben 23 gólt szerzett, törlesztve 18,75 millió eurós vételárát (a Bayern addigi legdrágább igazolása), viszont nem nyertek semmit, és ez Ottmar Hitzfeld állásába került. Hitzfeld a klub második legsikeresebb edzője. Az új edző Felix Magath lett, a VFB Stuttgart volt edzője.

2004–2008 – A Magath-éra és Hitzfeld visszatérése

A 2004-2005-ös szezonnak új edzővel vágott neki az FC Bayern München. Felix Magath edző vezetésével a csapat visszatért a sikerek útjára. Dupláztak a bajorok a bajnokság megnyerésével és a Német Kupa az FC Schalke 04 elleni 2:0-s megnyerésével.[76] Az UEFA-bajnokok ligájában a negyeddöntőig meneteltek: az Arsenal FC összesítésbeli 3:2-es legyőzésétől az Chelsea FC elleni összesítésbeli 5:6-os alulmaradásig.[77] Michael Ballack ekkor a középpálya irányításáért felelt.[78] A szezon végeztével többek között 12 év után a ghánai Samuel Kuffour is távozott a csapatból.[79]

A 2005-2006-os szezonra befejezték az Allianz Arena építését, melyet birtokba vehettek a müncheni labdarúgócsapatok.[80] Az idény végén az FC Bayern München ismét duplázni tudott. A Német Kupa-címüket az Eintracht Frankfurt ellen védték meg.[81] A BL-ből viszonylag korán, a legjobb 16 csapat között estek ki az AC Milan ellen két mérkőzés alatt született 2:5-ös gólkülönbséggel.[82] A szezon során az utánpótlásból felkerült Bastian Schweinsteiger és a fejlődés reményében kölcsönadásból visszatért Philipp Lahm alalpemberekké váltak a csapatban, majd a 2006-os hazai labdarúgó világbajnokságon bronzérmet szerző válogatottban is.[83][84] Az idény végetértével a csapatból eligazolt Michael Ballack és Zé Roberto, valamint visszavonult Bixente Lizarazu és Jens Jeremies.[85][86][87][88]

A 2006-2007-es szezonban a Bayern München hazai porondon botrányosan teljesített, habár a felkészülési időszakban megnyerték a Ligakupát. A Német Kupában Alemannia Aachen ellen 2:4-es vereséget szenvedtek, így már a harmadik körben kiestek. Ezt követően Felix Magathot menesztették, helyét Ottmar Hitzfeld.[89] A régi-új edzővel a bajnokságban végül a 4., UEFA-kupa részvételi jogot érő helyen végeztek a bajorok.[90] Az UEFA-bajnokok ligája B-csoportjában az FC Internazionale Milano előtt végzett a csapat. A nyolcaddöntőben a Real Madrid CF ellen jutottak tovább 4:4-es összesítést követően idegenben több lőtt góllal. Az első találkozó a holland Roy Makaay 10,2 másodperces rekordgyorsaságú gólja által vált híressé.[91][92] A negyeddöntőben 2:4-es összesítésbeli eredménnyel maradtak alul a későbbi győztes AC Milan ellen. A szezon végeztével a bajnokság gólkirálya, Roy Makaay,[93] Hasan Salihamidžić,[94] Owen Hargreaves[95] és Claudio Pizarro[96] távozott a csapatból, valamint Mehmet Scholl visszavonult a labdarúgástól.[97]

Franck Ribéry 2012-ben

2007 nyarán az FC Bayern München a keret megerősítése érdekében újabb játékosokat igazol, így érkezett a csapathoz az olasz Luca Toni,[98] a török Hamit Altintop,[99] a francia Franck Ribéry[100] és a német Miroslav Klose is.[101][102] Ottmar Hitzfeld irányítása alatt ismét duplzáni tudott az müncheni gárda: a bajnokságban az első fordulótól az utolsóig birtokolták az első helyet; a kupában pedig legyőzve az összes riválist, majd a döntőben a feltörekvő Borussia Dortmundot is 2:1-re diadalmaskodtak.[103] Az UEFA-kupában az elődöntőig menetelt a fiatal labdarúgókból álló bajor csapat: a csoport megnyerése után a legjobb 32 csapat között a skót Aberdeen ellen jutottak tövább 7:3-as összesítéssel, a nyolcaddöntőben összesítésben 6:2-re múlták felül belga RSC Anderlecht csapatát, negyeddöntőben 4:4-es összesítéssel és idegenben több lőtt góllal jutottak túl a spanyol Getafe CF csapatán, majd az elődöntőben a későbbi győztes orosz Zenyit Szentpétervár ellen estek ki 1:5 arányban.[104] A 2007-2008-as a szezon végeztével Oliver Kahn végleg visszavonult a labdarúgástól, valamint Ottmar Hitzfeld távozott az FC Bayern München kispadjáról.[105][106] A szezont követően a 20. bajnoki cím megszerzésével a szabályok értelmében felkerült még egy, a 4. csillag a klub címere fölé.[107][108]

2008–2011 – Klinsmann és Louis van Gaal

Bővebben: Az FC Bayern München 2008–2009-es szezonja
Mark van Bommel

A 2008-09-es szezont nagy reményekkel várta a müncheni alakulat, bízván az európa-bajnokságon ezüstérmet szervő német válogatott játékosokban.[109][110] A magas elvárások ellenére egyik sorozatban sem szerepelt az elvárásoknak megfelelően az FC Bayern München: a bajnokságban a 2. helyen végzett a csapat;[111][112] a német kupában a negyeddöntőben búcsúzottak; a BL-ben a nyolcaddöntőben rekordnak számító 12:1-es gólkülönbséggel jutott tovább a portugál Sporting CP ellen a bajor alakulat,[113] majd a negyeddöntőben a későbbi győztes FC Barcelona búcsúztatta 1:5-ös összesítéssel a bajorokat.[114][115] Áprilisban Jürgen Klinsmann, a Bayern München egykori játékosa távozott az edzői posztról, helyét a szezon végéig Jupp Heynckes vette át.[116][117]

Bővebben: Az FC Bayern München 2009–2010-es szezonja
Louis van Gaal

2009 nyarán a Bayern München vezetősége Louis van Gaalt igazolta le a vezetőedzői pozícióba.[118][119] Franck Ribéry is távozni akart, mivel nem érezte elég erősnek a keretet; válaszul a klub leigazolta Arjen Robbent. 2009. november 28-án Franz Beckenbauer helyét Uli Hoeneß vette át az elnöki székben.[120][121] A nyolcaddöntőben az ACF Fiorentina ellen, majd a negyeddöntőben a Manchester United FC ellen Arjen Robben és Ivica Olić híres góljaival 4:4-es összesítéssel és több idegenbe lőtt góllal jutott tovább a Bayern München. A BL-döntőbe az Olympique Lyonnais összesítésbeli 3-0-s legyőzésésvel jutott a csapat.[122] Május 15-én, a BL-döntő előtti hétvégén a csapat az SV Werder Bremen 4:0-s legyőzésével megnyerte a német kupát, így a bajnokság május 8-i megnyerésével 8. alkalommal dupláztak a müncheniek.[123][124] Az FC Bayern München a triplázás reményével vághatott neki a Bajnokok ligája-döntőjének, melyet végül 0-2-re elvesztettek az FC Internazionale Milano ellen.[125] A szezon két felfedezettje a két saját necelésű játékos Holger Badstuber és Thomas Müller lett.[117]

A 2010 nyarán az FC Bayern München megnyerte az 1996 után ismét megrendezett, immáron a Német Labdarúgóliga égisze alatt futó DFL-Szuperkupát.[126] Louis van Gaalt menesztették posztjáról a BL-ből az FC Internazionale Milano elleni korai kiesés és a csapat az elvárásoknak nem megfelelő teljesítménye miatt.[127] A Német Kupából a 0:1-re elvesztett elődöntőben estek ki az FC Schalke 04 ellen.[128] Végül a bajoroknak a BL-pótselejtezőt érő 3. helyet sikerült kiharcolni a bajnokságban.[129] Mario Gómez a Bundesliga gólkirálya lett. Az év felfedezettjei az utánpótlásból felkerülő David Alaba és Toni Kroos lett.[130][131] A szezon végeztével a csapatból Mark van Bommel és Miroslav Klose távozott.[117][132]

2011–2013 – Jupp Heynckes és a triplázás

Bővebben: Az FC Bayern München 2011–2012-es szezonja
Jupp Heynckes 2013-ban
Arjen Robben, a 2012-es BL-döntő negatív, a 2013-as BL-döntő pozitív hőse

2011 nyarán visszatér Jupp Heynckes, aki harmadjára ül le az FC Bayern München kispadjára.[133] A Bayern a 2011–2012-es szezonban a BL halálcsoportjának megnyerése után a döntőig menetelt. A csapat először az FC Baselt ejtette ki. Az első mérkőzésen 1-0-s vereséget szenvedett, de Münchenben már 7-0-ra végződő mérkőzésen győzött a Bayern, hol Mario Gómez parádézni tudott 4 szerzett találatával. A negyeddöntőben az Olympique de Marseille-t ejtették ki 2-0-ra megnyert idegenbeli és hazai mérkőzésen. Az elődöntőben 3-3-as összesítésig jutott a Bayern München és a Real Madrid CF, ahol az idegenben lőtt gólok egyező mennyisége miatt a büntetőpárbaj során dőlt el a továbbjutás kérdése.[134] A döntőben a Chelsea FC-vel találkozott, amit Münchenben hazai közönség előtt nem tudott megnyerni.[135][136] Rendes játékidőben 1-1, tizenegyesekkel 3-4 az Chelsea FC javára.[137] A kupában a döntőig menetelt, hol a BL döntő előtti szombaton a Borussia Dortmund győzte le a Bayern Münchent 2-5-ös pofon hatású eredménnyel.[138] A bajnokságban szakértők szerint nem bírta erővel a Bayern München, erre részben az is tanúbizonyíték, hogy amíg a Ruhr-vidéki rivális is versenyben volt a BL-ben, tartották egymással a lépést, sőt az őszi szezon bajnoka a Bayern München lett. Fő oka a kulcsjátékosok hiánya sérülések miatt, mivel "rövid" volt a kispad, megvalósíthatatlan volt a hiányosságok pótlása. Ebben a szezonban a Bayern München 3 ezüstéremmel zárt.[105]

Bővebben: Az FC Bayern München 2012–2013-as szezonja
Matthias Sammer sportigazgató, a siker egyik alappillére 2013-ban

2012–2013-as szezon előkészületi szakaszában jelentősen erősítettek. Érkezett: Mario Mandžukić a VfL Wolfsburg csatára, Claudio Pizarro az SV Werder Bremen csatára, a Bayern München egykori támadója és közkedvelt játékosa, Javi Martínez az Athletic Bilbao középpályása, aki a Bundesligában rekordösszeget érő pénzért 40 millió eurós kivásárlási ár ellenében jött és Dante a Borussia Mönchengladbach védője.[139] 2012 nyarán Christian Nerlinger sportigazgató helyére Matthias Sammer, egykori dortmundi és aranylabdás játékos került.[140] Augusztus 12-én saját stadionjában fogadta vendégül a 2012-es évben harmadik aranyérmére hajtó Borussia Dortmundot a Bayern a Szuperkupa keretein belül, melyet 2:1 arányban meg is nyert a rivális ellen.[141][142][143]

Az előző évek sikertelenségeit követően az FC Bayern München hatalmas elszántsággal vágott neki a végül történelmi sikerrel záruló 2012-2013-as szezonnak.[144]

1. Bundesliga

A bajnokságot már április 6-án, 28. fordulóban megnyerték.[145][146] 30 rekordot döntött meg a Bayern a Bundesligában.[147][148][149] Az bajnokság során csupán egy alkalommal szenvedett vereséget a csapat: 1:2-re kapott ki a Bayern München október 28-án a Bayer 04 Leverkusen ellen hazai pályán; valamint négy alkalommal játszott döntetlent a 29 győzelem mellett.[150] A legnagyobb győzelmet is a bajorok aratták: március 28-án 9:2-re győzték le a Hamburger SV csapatát.[151] Végül 91 ponttal nyerték meg a bajnokságot a bajorok, 10 ponttal megjavítva a Dortmund előző szezonban elért 81 pontos rekordját. 25 pontos rekordelőnnyel végzett a Bayern München a tabellán a második Borussia Dortmund előtt.[148][149]

2. UEFA Bajnokok-ligája

A BL-döntő kezdőcsapatai

A BL-ben a Bayern München csoportelsőként jutott tovább Valencia CF előtt, majd találkozott az Arsenal FC-vel. Londonban 3-1 arányban győzött a Bayern München, míg Münchenben a londoniak nyertek 0:2-re, de idegenben több lőtt góllal a Bayern München jutott tovább. Elszenvedte szezonbeli harmadik, egyben utolsó vereségét a bajor alakulat. A negyeddöntőben az olasz Juventus FC-vel került szembe a német alakulat, akiken 4:0-s összesítéssel (2:0;2:0) jutottak tovább.[152] Az elődöntőben az FC Barcelona lett az ellenfele a Bayern Münchennek. A bajorok 4:0-s hazai, illetve 3:0-s idegenbeli győzelemmel múlták felül a katalánokat, gy már 4 éven belül harmadjára játszott a legrangosabb európai kupasorozat döntőjében.[153] A rivális Borussia Dortmund ellen lépett pályára az FC Bayern München a Bajnokok Ligája döntőjében. A német rangadót a müncheniek nyerték meg 2:1 arányban.[154] A Bayern München a közvélemény szerint a legerősebb csapattá fejlődve ült fel Európa trónjára a Wembley Stadionban 2013. május 25-én.[155]

3. Német-kupa

Az első fordulóban az SSV Jahn Regensburg vendégeként győzött a Bayern München 4:0 arányban. Október végén az 1. FC Kaiserslautern ellen szintén 4:0-os győzelmet arattak hazai pályán. A következő körben az FC Augsburg-ot győzték le a bajorok 2-0-ra. A negyeddöntőben a Borussia Dortmund ellen győzött a Bayern München alapításának 113. évfordulóján 1:0-ra Arjen Robben góljával. Az elődöntőben a VfL Wolfsburgot múlták felül a bajorok 6:1-es végeredménnyel.[156][157] A döntőt szokás szerint a berlini Olympiastadionban rendezték meg. A VfB Stuttgart 3:2-es legyőzésével tudta a Bayern megvalósítani a történelmi triplázást.[158] A kupa gólkirálya Mario Gómez lett a maga 5 találatával.

A 2012-2013-as szezonban a Bayern München a megnyerhető 4 trófeából mind a négyet megnyerte, ezzel végrehajtotta a történelmi triplázást, ami a münchenieken kívül csupán 6 csapatnak sikerült. 2013. június 1-jén a Bayern edzője, Jupp Heynckes visszavonul a labdarúgástól,[159] akit az FC Barcelona egykori sikeredzője, Josep "Pep" Guardiola váltja az FC Bayern München kispadján.

2013-tól – Josep Guardiola-éra

Bővebben: Az FC Bayern München 2013–2014-es szezonja
Josep Guardiola 2010-ben
Philipp Lahm, "A leginteligensebb játékos"[160] 2013-ban

2013 júliusától átveszi a csapat irányítását Josep Guardiola, aki azelőtt a spanyol FC Barcelona vezetőedzője volt.[159][161][161] Az új edző hatására Mario Götze, a Borussia Dortmund középpályása, valamint Thiago Alcántara, az FC Barcelona középpályása érkezett a csapathoz. A 2013-as német labdarúgó-szuperkupa 4:2-es vereséggel zárult bajorok számára.[162] Augusztus 30-án megnyerték az UEFA-szuperkupát, így a Bayern lett az első német alakulat, mely el tudta hódítani ezt a nemes trófeát.[163][164]

Az FC Bayern München történelmében új korszak kezdődött. A csapat új rekordot állított fel a Bajnokok ligájában zsinórban megnyert 10 mérkőzéssel. Decemberben a bajor csapat 2013-as FIFA-klubvilágbajnokságon vett részt, melyet a Guangzhou Evergrande élődöntőbeli 3-0-s,[165][166] majd a Raja Casablanca elleni döntőben aratott 2:0-s győzelemmel nyerte meg az FC Bayern München.[167][168][169]

A tizedik duplázás ünneplése

2014. március 13-án Uli Hoeneß adócsalási pere miatt lemondott elnöki posztjáról, így a klublegenda 45 év után már nem áll szolgálatára az FC Bayern München családjának.[170] A bajorok a Bundesligát rekordgyorsasággal nyerték meg a 27. fordulóban március 25-én.[171][171][172][173] Ezen történelmi tettből kifolyólag a csapat elvesztette sikeréhségét és lendületét: következő három mérkőzésén képtelen volt győzni az erősen rotált csapat. A rekordot jelentő 19 mérkőzése tartó győzelmi sorozat a 28. fordulóban szakadt meg.[174][175] Április 5-én az FC Augsburg ellen elszenvedett 0:1-es vereséggel szakadt meg a csapat 53 mérkőzése tartó veretlenségi sorozata.[176][177][178] A Bajnokok ligájában az elődöntőig jutott el a bajor alakulat az Arsenal FC-t legyőzve 3-1-es összesítéssel (2:0;[179] 1:1[180]) a nyolcaddöntőben, majd a negyeddöntőben a 4:2-es összesítéssel (1:1;[181] 3-1[182]) múlták felül a Manchester United FC-t. Az elődöntőben viszont 0-5-ös összesítéssel (0:1;[183] 0:4[184]) estek ki a bajorok a Real Madrid CF ellen. Május 2-án Karl Hopfnert választották meg az egyesület elnökének.[185][186][187] Május 17-én a csapat hosszabbításban 2:0-ra győzte le a Borussia Dortmundot a német-kupa-döntőjében.[188] Az FC Bayern München történelme során 10. alkalommal tudott duplázni a szezon végeztével.[189]

2014 nyarán megnyeri a világbajnokságot a Német labdarúgó-válogatott, melynek keretében hat Bayern-játékos szerepelt: Philipp Lahm, Bastian Schweinsteiger, Manuel Neuer, Jérôme Boateng, Mario Götze és Toni Kroos.[190] Philipp Lahm lett a második müncheni születésű világbajnok csapatkapitánya a Nationalelf-nek.

Bővebben: Az FC Bayern München 2014–2015-ös szezonja

Az új szezon felkészülési időszakában a csapat elvesztette a német szuperkupát.[191][192] Több meghatározó játékos is távozott, valamint többek között érkezett Robert Lewandowski[193][194] és Xabi Alonso[195][196][197] az FC Bayern Münchenhez. A világbajnokságot követően nagy volt a sérültek száma, így a középpálya irányítása a hamar beilleszkedő Xabi Alonso és a több poszton játszani képes Philipp Lahm hatáskörébe került.[198] A bajorok a 4. BL-csoportkör után csoportelső csapatként biztosították be helyüket a nyolcaddöntőbe.[199]

Kronológia


FC Bayern München
  • 1900 – Az egyesület megalapítása Münchner Fußball-Club Bayern néven.
  • 1900-1901 – Első bajor csapatként bejutottak a dél-német kupa elődöntőjébe.
  • 1901-1902 – 1. hely a müncheni bajnokságban
  • 1902-1903 – 1. hely a müncheni bajnokságban
  • 1903-1904 – 1. hely a München és körzeti bajnokságban
  • 1904-1905 – 1. hely a München és körzeti bajnokságban
  • 1905-1906 – 2. hely Dél-Bajorország A osztályában
  • 1906 – Az egyesülethez csaylakozott a Münchener Sport-Club. Az egyesület új neve: F.A. Bayern im Münchner SC.
  • 1906-1907 – 2. hely Kelet-Bajorország keleti osztályában
  • 1907-1908 – 1. hely Kelet-Bajorország keleti osztályában, 2. hely a keleti osztály döntőjéen
  • 1908-1909 – 2. hely Kelet-Bajorország keleti osztályában
  • 1909-1910 – 1. hely Kelet-Bajorország déli osztályában, 1. hely a keleti osztály döntőjéen
  • 1910-1911 – 1. hely a dél-német bajnokságban, 2. hely a Dél-német bajnokságban
  • 1911-1912 – 2. hely a dél-német bajnokságban
  • 1912-1913 – 2. hely a dél-német bajnokságban
  • 1913-1914 – 5. hely a dél-német bajnokságban
  • 1914-1919 – A világháború miatt szünetelt a bajnokság.
  • 1919 – Az egyesületből kivált a Münchener Sport-Club, beolvadt a TV Jahn München és a TuSpV Jahn München.
  • 1919-1920 – 2. hely Dél-bajor bajnokságban és 2. hely a Dél-német bajnokságban
  • 1920-1921
  • 1921-1922 – 2. hely dél-bajor bajnokságban (összevonták az északi és déli bajnokságot)
  • 1922-1923 – 1. hely bajor labdarúgó bajnokság (1. cím)
  • 1923 – Az egyesületből kivált a TV Jahn München és a TuSpV Jahn München. Azóta az egyesület változatlan szerveződésben működik FC Bayern München eV néven.
  • 1923-1924 – 3. hely bajor bajnokságban
  • 1924-1925 – 4. hely bajor bajnokságban
  • 1925-1926 – 1. hely bajor bajnokságban (1. cím), 1. hely a Dél-német bajnokságban (1. cím), Német bajnokság nyolcaddöntő
  • 1926-1927 – 5. hely bajor bajnokságban
  • 1927-1928 – 1. hely dél-bajor bajnokságban (2. cím), 1. hely a Dél-német bajnokságban (1. cím), Német bajnokság elődöntő
  • 1928-1929 – 1. hely dél-bajor bajnokságban (3. cím), 2. hely a Dél-német bajnokságban
  • 1929-1930 – 1. hely dél-bajor bajnokságban (1. cím), 3. hely a Dél-német bajnokságban
  • 1930-1931 – 1. hely dél-bajor bajnokságban (5. cím), 3. hely a Dél-német bajnokságban
  • 1931-1932 – 1. hely dél-bajor bajnokságban (6. cím), 2. hely a Dél-német bajnokságban
1. hely a német országos bajnokságban (1. cím)
  • 1932-1933 – 1. hely dél-bajor bajnokságban (7. cím), 4. hely a Dél-német bajnokságban (a szezont követően megváltozott a német bajnoki rendszer; az északi és déli bajor, valamint a dél-német bajnokság helyét átvette a Gauliga Bayern.)
  • 1933-1934 – 3. hely a Gauliga Bayern-ben
  • 1934-1935 – 4. hely a Gauliga Bayern-ben
  • 1935-1936 – 3. hely a Gauliga Bayern-ben
  • 1936-1937 – 3. hely a Gauliga Bayern-ben
  • 1937-1938 – 5. hely a Gauliga Bayern-ben
  • 1938-1939 – 7. hely a Gauliga Bayern-ben
  • 1939-1940 – 8. hely a Gauliga Bayern-ben
  • 1940-1941 – 7. hely a Gauliga Bayern-ben
  • 1941-1942 – 8. hely a Gauliga Bayern-ben
  • 1942-1943 – 3. hely a Gauliga Südbayern-ben
  • 1943-1944 – 1. hely a Gauliga Südbayern-ben
  • 1944-1945 – 1. hely a Gauliga München/Oberbayern-ben (a szezont követően megváltozott a német bajnoki rendszer; az évek óta átszerveződő Gauliga helyét átvette az Oberliga Süd.)
  • 1945-1946 – 6. hely az Oberliga Süd-ben
  • 1946-1947 – 11. hely az Oberliga Süd-ben
  • 1947-1948 – 4. hely az Oberliga Süd-ben
  • 1948-1949 – 3. hely az Oberliga Süd-ben
  • 1949-1950 – 13. hely az Oberliga Süd-ben
  • 1950-1951- 9. hely az Oberliga Süd-ben
  • 1951-1952- 8. hely az Oberliga Süd-ben
  • 1952-1953 – 7. hely az Oberliga Süd-ben
  • 1953-1954 – 9. hely az Oberliga Süd-ben
  • 1954-1955 – 16. hely az Oberliga Süd-ben
Kiesés az Oberliga Süd másodosztályába
  • 1955-1956 – 2. hely az Oberliga Süd másodosztályában
Feljutás az Oberliga Süd első osztályába
  • 1956-1957 – 10. hely az Oberliga Süd-ben
Dél-német kupa győzelem (1. cím)
Német kupa győzelem (1. cím)
  • 1957-1958 – 7. hely az Oberliga Süd-ben
  • 1958-1959 – 4. hely az Oberliga Süd-ben
  • 1959-1960 – 3. hely az Oberliga Süd-ben
  • 1960-1961 – 8. hely az Oberliga Süd-ben
  • 1961-1962 – 3. hely az Oberliga Süd-ben
  • 1962-1963 – 3. hely az Oberliga Süd-ben
Negyeddöntő a Vásárvárosok kupájában.
(a szezont követően megváltozott a német bajnoki rendszer; az évek óta átszerveződő Gauliga helyét átvette az Oberliga Süd.)
A csapat nem jutott be a Bundesligába; a második vonalt jelentő Regionalligaban folytatta tovább a csapat
  • 1963-1964 – 2. hely a Déli Regionalligában
  • 1964-1965 – 1. hely a Déli Regionalligában
Feljutás a Bundesligába
  
  • 1965-1966 – 3. hely a Bundesligában
Német kupa győzelem (2. cím)
  • 1966-1967 – 6. hely a Bundesligában
Német kupa győzelem (3. cím)
Kupagyőztesek Európa-kupája győzelem (1. cím)
  • 1967-1968 – 5. hely a Bundesligában
Elődöntő a KEK-ben.
  • 1968-1969 – 1. hely a Bundesligában (2. cím)
Német kupa győzelem (4. cím)
  • 1969-1970 – 2. hely a Bundesligában
Első kör a BEK-ben.
  • 1970-1971 – 2. hely a Bundesligában
Negyeddöntő VVK-ban
Német kupa győzelem (5. cím)
  • 1971-1972 – 1. hely a Bundesligában (3. cím)
Elődöntő a KEK-ben.
  • 1972-1973 – 1. hely a Bundesligában (4. cím)
Negyeddöntő BEK-ben.
  • 1973-1974 – 1. hely a Bundesligában (5. cím)
BEK győzelem. (1. cím)
  • 1974-1975 – 10. hely a Bundesligában
BEK győzelem. (2. cím)
  • 1975-1976 – 3. hely a Bundesligában
BEK győzelem. (3. cím)
  • 1976-1977 – 7. hely a Bundesligában
Negyeddöntő a BEK-ben
Interkontinentális kupa győzelem (1. cím)
  • 1977-1978 – 12. hely a Bundesligában
Nyolcaddöntő az UEFA-kupában-ban.
  • 1978-1979 – 4. hely a Bundesligában
  • 1979-1980 – 1. hely a Bundesligában (6. cím)
Semifinalista nella Coppa UEFA.
  • 1980-1981 – 1. hely a Bundesligában (7. cím)
Elődöntő a BEK-ben.
  • 1981-1982 – 3. hely a Bundesligában
BEK-döntő
Német kupa győzelem (6. cím)
  • 1982-1983 – 4. hely a Bundesligában
Negyeddöntő a KEK-ben
  • 1983-1984 – 4. hely a Bundesligában
Nyolcaddöntő az UEFA-kupában.
Német kupa győzelem (7. cím)
  • 1984-1985 – 1. hely a Bundesligában (8. cím)
Elődöntő a KEK-ben.
  • 1985-1986 – 1. hely a Bundesligában (9. cím)
Negyeddöntő a BEK-ben.
Német kupa győzelem (8. cím)
  • 1986-1987 – 1. hely a Bundesligában (10. cím)
BEK-döntő
  • 1987-1988 – 2. hely a Bundesligában
Negyeddöntő a BEK-ben.
Német szuperkupa győzelem (1. cím)
  • 1988-1989 – Fußball-Bundesliga 1988-1989 1. hely a Bundesligában (11. cím)
Elődöntő az UEFA-kupában.
  • 1989-1990 – 1. hely a Bundesligában (12. cím)
Elődöntő a BEK-ben.
  • 1990-1991 – 2. hely a Bundesligában
Elődöntő a BEK-ben.
Német szuperkupa győzelem (2. cím)
  • 1991-1992 – 10. hely a Bundesligában
Harmadik kör az UEFA-kupában.
  • 1992-1993 – 2. hely a Bundesligában
  • 1993-1994 – 1. hely a Bundesligában (13. cím)
Második kör az UEFA-kupában.
  • 1994-1995 – 6. hely a Bundesligában
Elődöntő a BL-ben. (1992-ben megszünő Bajnokcsapatok Európa-kupája helyét az UEFA-bajnokok ligája veszi át.
  • 1995-1996 – 2. hely a Bundesligában
UEFA-kupa győzelem (1. cím)
  • 1996-1997 – 1. hely a Bundesligában (14. cím)
Első kör az UEFA-kupában.
  • 1997-1998 – 2. hely a Bundesligában
Negyeddöntőben a BL-ben.
Német kupa győzelem (9. cím)
német ligakupa győzelem (1. cím)
  • 1998-1999 – 1. hely a Bundesligában (15. cím)
Döntő az UEFA-bajnokok ligájá-ban.
német ligakupa győzelem (2. cím)
  • 1999-2000 – 1. hely a Bundesligában (16. cím)
Elődöntő a BL-ben.
német ligakupa győzelem (3. cím)
Német kupa győzelem (10. cím)
  
  • 2000-2001 – 1. hely a Bundesligában (17. cím)
német ligakupa győzelem (4. cím)
UEFA-bajnokok ligája győzelem. (4. cím)
  • 2001-2002 – 3. hely a Bundesligában
Negyeddöntő a BL-ben.
Interkontinentális kupa győzelem (2. cím)
  • 2002-2003 – 1. hely a Bundesligában (18. cím)
Csoportkör a BL-ben.
Német kupa győzelem (11. cím)
  • 2003-2004 – 2. hely a Bundesligában
Negyeddöntő a BL-ben.
  • 2004-2005 – 1. hely a Bundesligában (19. cím)
Negyeddöntő a BL-ben.
német ligakupa győzelem (5. cím)
Német kupa győzelem (12. cím)
  • 2005-2006 – 1. hely a Bundesligában (20. cím)
Nyolcaddöntő a BL-ben.
Német kupa győzelem (13. cím)
  • 2006-2007 – 4. hely a Bundesligában
Negyeddöntő a BL-ben.
  • 2007-2008 – 1. hely a Bundesligában (21. cím)
Elődöntő az UEFA-kupában.
német ligakupa győzelem (6. cím)
Német kupa győzelem (14. cím)
Negyeddöntő a BL-ben.
  • 2009-2010 – 1. hely a Bundesligában (22. cím)
Döntő az UEFA-bajnokok ligájá-ban.
Német kupa győzelem (15. cím)
  • 2010-2011 – 3. hely a Bundesligában
Nyolcaddöntő a BL-ben.
Német szuperkupa győzelem (3. cím)
  • 2011-2012 – 2. hely a Bundesligában
Döntő az UEFA-bajnokok ligájá-ban.
  • 2012-2013 – 1. hely a Bundesligában (23. cím)
Német szuperkupa győzelem (4. cím)
Német kupa győzelem (16. cím)
UEFA-bajnokok ligája győzelem. (5. cím)
  • 2013-2014 – 1. hely a Bundesligában (24. cím)
Elődöntő a BL-ben.
Német kupa győzelem (17. cím)
UEFA-szuperkupa győzelem (1. cím)
FIFA-klubvilágbajnokság győzelem (1. cím)
Német szuperkupa döntős.

Jegyzetek

  1. ↑ a b Vereinsregistereintragung VR 2463 beim Amtsgericht München
  2. ↑ a b c d e Schulze-Marmeling, Dietrich. Die Bayern. Die Geschichte des deutschen Rekordmeisters (német nyelven). Die Werkstatt, 17–33. o. (2003). ISBN 3-89533-426-X 
  3. ↑ „FC Bayern München történelme 1900-tól 1955-ig”, sporthaverok.hu, 1900. február 27.. [2014. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. november 6.) 
  4. ↑ „Franz John és az alapítás”, sporthaverok.hu, 1900. február 27.. [2014. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. november 6.) 
  5. ↑ Obwohl auf der Gründungsurkunde 17 Namen zu lesen sind, wurde diese am 27. Februar 1900 nur von elf Herren unterzeichnet. Die restlichen sechs wurden später hinzugefügt. Diese Tatsache geht aus einem Schreiben Johns hervor, in dem er die Geschehnisse des Abends schildert.
  6. ↑ „Franz John visszaemlékezése (nemtül)”, sporthaverok.hu, 1903. december 31.. [2014. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. november 7.) 
  7. ↑ a b „Az FC Bayern München történelme 1900-tól 1919-ig (németül)”, bayernkings.de, 1900. február 27.. [2014. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. november 7.) 
  8. ↑ „Franz John visszaemlékezése (németül)”, bayernkings.de, 1903. december 31.. [2014. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. november 7.) 
  9. ↑ Schulze-Marmeling, Dietrich. Die Bayern. Die Geschichte des deutschen Rekordmeisters (német nyelven). Die Werkstatt, 451–452. o. (2003). ISBN 3-89533-426-X 
  10. ↑ Schulze-Marmeling, Dietrich. Die Bayern. Die Geschichte des deutschen Rekordmeisters (német nyelven). Die Werkstatt, 55. o. (2003). ISBN 3-89533-426-X 
  11. ↑ a b Klubstatistik. FC Bayern Munich Official Website, 2008. június 1. (Hozzáférés: 2008. augusztus 11.)
  12. ↑ a b Schulze-Marmeling, Dietrich. Die Bayern. Die Geschichte des deutschen Rekordmeisters (német nyelven). Die Werkstatt, 30–40. o. (2003). ISBN 3-89533-426-X 
  13. ↑ Raphael Keppel, Deutschlands Fußball-Länderspiele, S. 16.
  14. ↑ Einziges Länderspieltor Gablonskys (Korrektur durch den DFB)
  15. ↑ a b 1900 bis 1932: Von Beginn an erfolgreich (német nyelven). FC Bayern Munich Official Website. [2014. október 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  16. ↑ „Német bajnoki arisztokrácia”, fussball.de, 2014. november 7. (Hozzáférés: 2014. november 7.) 
  17. ↑ a b Die Präsidenten des FC Bayern (német nyelven). FC Bayern Munich official website. (Hozzáférés: 2010. január 29.)
  18. ↑ a b „Az FC Bayern München történelme 1920-tól 1939-ig (németül)”, bayernkings.de, 1900. február 27.. [2014. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. november 7.) 
  19. ↑ Player Profile William Townley Archiválva 2006. november 13-i dátummal a Wayback Machine-ben, englandfc.com
  20. ↑ „FC Bayern München 1922-1923-as szezonja”, webalice.it, 1900. február 27. (Hozzáférés: 2014. december 31.) 
  21. ↑ a b „FC Bayern München családfa”, fcbayern1.de, 1900. február 27.. [2014. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. december 29.) 
  22. ↑ a b „FC Bayern München Történelem”, fcbayern1.de, 1900. február 27.. [2014. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. január 1.) 
  23. ↑ a b c „Német bajnoki rendszer”, ebalice.it, 1900. február 27. (Hozzáférés: 2015. január 1.) 
  24. ↑ „FC Bayern München Történelem 1920-1939”, bayernkings.de, 1900. február 27.. [2014. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. január 1.) 
  25. ↑ „FC Bayern München - Grünwalder Stadion”, sporthaverok.hu, 1900. február 27.. [2014. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. január 1.) 
  26. ↑ a b „FC Bayern München 1925-1926-os szezon”, f-archiv.de, 1900. február 27. (Hozzáférés: 2015. január 1.) 
  27. ↑ „FC Bayern München történelem”, sporthaverok.hu, 1900. február 27.. [2014. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. január 1.) 
  28. ↑ „FC Bayern München 1925-1926-os szezon”, fcbayern1.de, 1900. február 27.. [2014. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. január 1.) 
  29. ↑ „FC Bayern München 1926-1927-es szezon”, f-archiv.de, 1926. február 27. (Hozzáférés: 2015. január 1.) 
  30. ↑ „FC Bayern München turné 1927-ben”, f-archiv.de, 1927. február 27.. [2014. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. január 1.) 
  31. ↑ „FC Bayern München 1927-es turné”, fcbayern1.de, 1927. február 27.. [2014. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. január 1.) 
  32. ↑ Schulze-Marmeling, Dietrich. Die Bayern. Die Geschichte des deutschen Rekordmeisters (német nyelven). Die Werkstatt (2003). ISBN 3-89533-426-X 
  33. ↑ „Az FC Bayern München 1927-1928-as szezonja”, ebalice.it, 1928. február 27. (Hozzáférés: 2015. január 1.) 
  34. ↑ „FC Bayern München, 1928, Olimpia”, sporthaverok.hu, 1928. július 27.. [2014. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. január 1.) 
  35. ↑ „FC Bayern München -irodanyitás, 1928”, fcbayern1.de, 1900. február 27.. [2014. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. január 1.) 
  36. ↑ „FC Bayern München közgyűlés 1928-ban”, f-archiv.de, 1927. február 27.. [2014. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. január 1.) 
  37. ↑ „FC Bayern München - 1928-as közgyűlés”, fcbayern1.de, 1900. február 27.. [2014. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. január 1.) 
  38. ↑ „FC Bayern München 1928-1929-es szezon”, f-archiv.de, 1929. február 27. (Hozzáférés: 2015. január 1.) 
  39. ↑ „FC Bayern München 1929-1930-as szezon”, f-archiv.de, 1930. február 27. (Hozzáférés: 2015. január 1.) 
  40. ↑ „FC Bayern München 1930-1931-es szezon”, f-archiv.de, 1931. február 27. (Hozzáférés: 2015. január 1.) 
  41. ↑ „Az FC Bayern München 1931-1932-es szezonja”, f-archiv.de, 1932. február 27. (Hozzáférés: 2015. január 1.) 
  42. ↑ „Dél-német bajnokság (a döntő)”, eintracht-archiv.de (Hozzáférés: 2015. január 1.) 
  43. ↑ kicker Allmanach 1990, by kicker, page 161 & 165 - German championship 1903 to 1963, accessed: 21 April 2009
  44. ↑ a b German championship 1931-32 RSSSF.com, accessed: 21 April 2009
  45. ↑ „FC Bayern München 1932-1933-as szezon”, f-archiv.de, 1933. február 27. (Hozzáférés: 2015. január 1.) 
  46. ↑ [Hardy Grüne: Vom Kronprinzen bis zur Bundesliga. 1890 bis 1963. (= Enzyklopädie des deutschen Ligafußballs. Band 1). Agon Sportverlag, Kassel 1996, ISBN 3-928562-85-1, S. 133.]
  47. ↑ [Hardy Grüne: Vom Kronprinzen bis zur Bundesliga. 1890 bis 1963. (= Enzyklopädie des deutschen Ligafußballs. Band 1). Agon Sportverlag, Kassel 1996, ISBN 3-928562-85-1, S. 142.]
  48. ↑ [Hardy Grüne: Vom Kronprinzen bis zur Bundesliga. 1890 bis 1963. (= Enzyklopädie des deutschen Ligafußballs. Band 1). Agon Sportverlag, Kassel 1996, ISBN 3-928562-85-1, S. 153.]
  49. ↑ [Hardy Grüne: Vom Kronprinzen bis zur Bundesliga. 1890 bis 1963. (= Enzyklopädie des deutschen Ligafußballs. Band 1). Agon Sportverlag, Kassel 1996, ISBN 3-928562-85-1, S. 163.]
  50. ↑ [Hardy Grüne: Vom Kronprinzen bis zur Bundesliga. 1890 bis 1963. (= Enzyklopädie des deutschen Ligafußballs. Band 1). Agon Sportverlag, Kassel 1996, ISBN 3-928562-85-1, S. 172.]
  51. ↑ [Hardy Grüne: Vom Kronprinzen bis zur Bundesliga. 1890 bis 1963. (= Enzyklopädie des deutschen Ligafußballs. Band 1). Agon Sportverlag, Kassel 1996, ISBN 3-928562-85-1, S. 183.]
  52. ↑ [Hardy Grüne: Vom Kronprinzen bis zur Bundesliga. 1890 bis 1963. (= Enzyklopädie des deutschen Ligafußballs. Band 1). Agon Sportverlag, Kassel 1996, ISBN 3-928562-85-1, S. 196.]
  53. ↑ [Hardy Grüne: Vom Kronprinzen bis zur Bundesliga. 1890 bis 1963. (= Enzyklopädie des deutschen Ligafußballs. Band 1). Agon Sportverlag, Kassel 1996, ISBN 3-928562-85-1, S. 208.]
  54. ↑ [Hardy Grüne: Vom Kronprinzen bis zur Bundesliga. 1890 bis 1963. (= Enzyklopädie des deutschen Ligafußballs. Band 1). Agon Sportverlag, Kassel 1996, ISBN 3-928562-85-1, S. 222.]
  55. ↑ [Hardy Grüne: Vom Kronprinzen bis zur Bundesliga. 1890 bis 1963. (= Enzyklopädie des deutschen Ligafußballs. Band 1). Agon Sportverlag, Kassel 1996, ISBN 3-928562-85-1, S. 237.]
  56. ↑ [Hardy Grüne: Vom Kronprinzen bis zur Bundesliga. 1890 bis 1963. (= Enzyklopädie des deutschen Ligafußballs. Band 1). Agon Sportverlag, Kassel 1996, ISBN 3-928562-85-1, S. 252.]
  57. ↑ [Hardy Grüne: Vom Kronprinzen bis zur Bundesliga. 1890 bis 1963. (= Enzyklopädie des deutschen Ligafußballs. Band 1). Agon Sportverlag, Kassel 1996, ISBN 3-928562-85-1, S. 263.]
  58. ↑ „1976-os Interkontinentális kupa első találkozó”, fifa.com, 1976. november 22.. [2009. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. június 14.) 
  59. ↑ „1976-os Interkontinentális kupa második találkozó”, fifa.com, 1976. december 23.. [2009. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. június 14.) 
  60. ↑ a b c „1976-1977-es Bundesliga statisztikák”, dfb.de, 1977. december 31. (Hozzáférés: 2014. június 14.) 
  61. ↑ a b c d e f g h „1976-1977-es Német kupa statisztikák”, fussballdaten.de, 1977. december 31. (Hozzáférés: 2014. június 14.) 
  62. ↑ „1976-1977 BEK 1. mérkőzés”, uefa.com, 1977. december 31. (Hozzáférés: 2014. június 14.) 
  63. ↑ „1976-1977 BEK 2. mérkőzés”, uefa.com, 1977. december 31. (Hozzáférés: 2014. június 14.) 
  64. ↑ „1976-1977 BEK 3. mérkőzés”, uefa.com, 1977. december 31. (Hozzáférés: 2014. június 14.) 
  65. ↑ „1976-1977 BEK 4. mérkőzés”, uefa.com, 1977. december 31. (Hozzáférés: 2014. június 14.) 
  66. ↑ „1976-1977 BEK 5. mérkőzés”, uefa.com, 1977. december 31. (Hozzáférés: 2014. június 14.) 
  67. ↑ „1976-1977 BEK 6. mérkőzés”, uefa.com, 1977. december 31. (Hozzáférés: 2014. június 14.) 
  68. ↑ „Franz Beckenbauer szezonja”, fussballdaten.de, 1979. február 9. (Hozzáférés: 2014. június 14.) 
  69. ↑ „Lóránt Gyula”, fussballdaten.de, 1977. december 31. (Hozzáférés: 2014. június 14.) 
  70. ↑ „Ulrich "Uli" Hoeneß szezonja”, fussballdaten.de, 1977. december 31. (Hozzáférés: 2014. június 14.) 
  71. ↑ „Paul Breitner”, fussballdaten.de, 1978. december 31. (Hozzáférés: 2014. június 14.) 
  72. ↑ „Gerhard "Gerd" Müller szezonja”, fussballdaten.de, 1979. február 9. (Hozzáférés: 2014. június 14.) 
  73. ↑ „Csernai Pál”, fussballdaten.de, 1979. március 1. (Hozzáférés: 2014. június 14.) 
  74. ↑ „Wilhelm Neudecker lemondásának története”, spiegel.de, 1979. március 19. (Hozzáférés: 2014. június 14.) 
  75. ↑ „Willi O. Hoffmann váltja Wilhelm Neudeckert az FC bayern München elnöki posztján”, spiegel.de, 1979. április 27. (Hozzáférés: 2014. június 14.) 
  76. ↑ „Az FC Bayern München 2004-2005-ös szezonja”, rsssf.com, 2004. december 31. (Hozzáférés: 2014. december 5.) 
  77. ↑ „Az FC Bayern München 2004-2005-ös UEFA-bajnokok ligája-szereplése”, uefa.com, 2012. december 7. (Hozzáférés: 2014. december 5.) 
  78. ↑ Balanced Ballack is the finished article. telegraph.co.uk, 2006. március 7. [2007. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 14.)
  79. ↑ Roma capture Kuffour. UEFA.com, 2005. június 8. (Hozzáférés: 2012. március 31.)
  80. ↑ The inside story of the Allianz Arena, Champions League Final venue. Four Four Two magazine. [2012. május 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 16.)
  81. ↑ „Az FC Bayern München 2005-2006-os szezonja”, rsssf.com, 2004. december 31. (Hozzáférés: 2014. december 5.) 
  82. ↑ „Az FC Bayern München 2005-2006-os UEFA-bajnokok ligája-szereplése”, uefa.com, 2012. december 7. (Hozzáférés: 2014. december 5.) 
  83. ↑ Philipp Lahm (német nyelven). fussballdaten.de. (Hozzáférés: 2014. július 17.)
  84. ↑ B. Schweinsteiger. Soccerway. (Hozzáférés: 2014. július 20.)
  85. ↑ Neuhaus, Les. „Former Germany player Jens Jeremies set to play last match”, Financial Times, 2006. május 6. (Hozzáférés: 2009. június 24.) 
  86. ↑ Bixente Lizarazu (német nyelven). fussballdaten.de. (Hozzáférés: 2014. április 22.)
  87. ↑ „Chelsea announce Ballack capture”, BBC Sport, 2006. május 15. (Hozzáférés: 2006. május 15.) 
  88. ↑ Zé Roberto seals return to Bayern. FC Bayern Munich. (Hozzáférés: 2007. szeptember 25.)
  89. ↑ Ottmar Hitzfeld turns down offer to become Germany coach. German News, 2004. július 1. [2008. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 17.)
  90. ↑ Archive 2006/2007. Deutscher Fußball Bund, 2007. május 19. (Hozzáférés: 2010. január 22.)
  91. ↑ Makaay quick to make his mark. UEFA.com, 2012. március 8. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
  92. ↑ Liew, Jonathan: Bayern Munich v Real Madrid: Champions League's greatest rivalry. The Telegraph, 2014. május 7. (Hozzáférés: 2014. július 23.)
  93. ↑ Feyenoord signs Netherlands striker Roy Makaay from Bayern Munich on three-year deal. International Herald Tribune, 2007. június 28. [2007. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 4.)
  94. ↑ Mein rotes Herz ist größer als das schwarz-weiße (német nyelven). 11freunde.de, 2013. április 2. [2014. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 1.)
  95. ↑ „Hitzfeld expects problems from Bayern ´dream team´”, Soccerway, 2013. június 13.. [2014. szeptember 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. július 30.) 
  96. ↑ „Hargreaves set to seal Manchester United deal”, Bayern Munich, 2007. május 20. (Hozzáférés: 2007. június 1.) 
  97. ↑ FCBayern.com: FCB unveil star signings Ribéry and Toni. FCBayern.com, 2006. június 7. (Hozzáférés: 2006. június 7.)
  98. ↑ FCB unveil star signings Ribéry and Toni. fcbayern.de, 2007. június 7. (Hozzáférés: 2008. január 23.)
  99. ↑ Hamit Altıntop. Mackolik.com, 2012. június 27. (Hozzáférés: 2012. június 27.)
  100. ↑ Sky Sports: German giants recruit Ribéry. Sky Sports, 2006. június 7. [2007. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 7.)
  101. ↑ Klose joins Bayern. (Hozzáférés: 2015. január 1.)
  102. ↑ Bayern Magazin: 1/59, pages: 16–21, 11 August 2007 (in German)
  103. ↑ Fussballdaten – Zahlen, Texte, Bilder (német nyelven). fussballdaten.de, 2008. május 17. (Hozzáférés: 2008. július 15.)
  104. ↑ „Az FC Bayern München 2007-2008-as UEFA-Kupa-szereplése”, uefa.com, 2012. december 7. (Hozzáférés: 2014. december 5.) 
  105. ↑ a b Bayern München (német nyelven). kicker. [2015. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 16.)
  106. ↑ Modern great Kahn bids adieu in Kolkata. FC Bayern Munich Website, 2008. május 27. [2009. január 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 24.)
  107. ↑ „A Bundesliga összes bajnoka 1964 óta”, DFB, 2009. január 16. (Hozzáférés: 2009. január 16.) 
  108. ↑ „Az összes német bajnok”, DFB, 2007. június 10. (Hozzáférés: 2009. január 16.) 
  109. ↑ Team Line-ups – Final – Germany-Spain (PDF). Union of European Football Associations, 2008. június 29. (Hozzáférés: 2012. június 12.)
  110. ↑ „Full-time report Germany–Spain”, Union of European Football Associations, 2008. június 29. (Hozzáférés: 2012. június 9.) 
  111. ↑ Esonerato Klinsmann Il Bayern a Heynckes. gazzetta.it. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  112. ↑ 1. Bundesliga - Spieltag / Tabelle. kicker.de. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  113. ↑ Record-breaking Bayern stroll past Sporting. UEFA, 2009. március 10. [2009. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 20.)
  114. ↑ Barca brilliance turns tables on Bayern. UEFA, 2009. április 8. [2009. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 19.)
  115. ↑ Bayern save face as Barcelona keep apace. UEFA, 2009. április 14. [2009. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 19.)
  116. ↑ Bayer part company with Jürgen Klinsmann. FC Bayern Munich Official Website, 2009. április 27. [2009. május 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 19.)
  117. ↑ a b c „FC Bayern München történelem - Klinsmann és Louis van Gaal (2008-2011)”, sporthaverok.hu, 2010. június 1.. [2014. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. november 6.) 
  118. ↑ „Alkmaar approve switch: Van Gaal poised to take Bayern helm”, FC Bayern, 2009. május 13. (Hozzáférés: 2009. május 13.) 
  119. ↑ „Bayern appoint Van Gaal as coach”, BBC, 2009. május 13. (Hozzáférés: 2009. május 13.) 
  120. ↑ Bayern president takes swipe at Klinsmann. Sports Illustrated, 2011. október 20. (Hozzáférés: 2011. december 13.)
  121. ↑ Bayern Munich president Uli Hoeness rules out January transfers. Goal.com, 2011. november 30. (Hozzáférés: 2011. december 13.)
  122. ↑ „Champions League games go ahead”, UEFA.com, Union of European Football Associations, 2010. április 18.. [2010. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. április 28.) 
  123. ↑ „Champions Munich finish with a flourish”, fcbayern.de, FC Bayern, 2010. május 8. (Hozzáférés: 2010. május 10.) 
  124. ↑ „Bayern storm to domestic double triumph”, fcbayern.de, FC Bayern, 2010. május 15. (Hozzáférés: 2010. május 16.) 
  125. ↑ Team statistics: Full time. UEFA.com. Union of European Football Associations, 2010. május 22. (Hozzáférés: 2010. május 28.)[halott link]
  126. ↑ Infos und Spielszenen zur Auflage 2010 auf bundesliga.de. [2012. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 1.)
  127. ↑ Bayern, ufficiale: esonerato Van Gaal. calciomercato.com. (Hozzáférés: 2014. szeptember 22.)
  128. ↑ Bayern gegen Schalke - Duisburg erwartet Cottbus! (german nyelven). kicker sportmagazin. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
  129. ↑ 1. Bundesliga - Spieltag / Tabelle. kicker.de. (Hozzáférés: 2014. október 19.)
  130. ↑ David Alaba signs for Bayern until 2013. FC Bayern Munich, 2010. június 30. [2010. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 2.)
  131. ↑ Christoph Biermann: Die neue Zehn (német nyelven), 2010. március 29. (Hozzáférés: 2018. március 9.)
  132. ↑ Miroslav Klose – Player Profile. ESPN Football News. (Hozzáférés: 2013. május 27.)
  133. ↑ Nathler, Christian: Bayern Appoint Jupp Heynckes as new coach. Deutsche Welle. (Hozzáférés: 2011. március 25.)
  134. ↑ „Shootout woe for Madrid”, ESPN Soccernet, 2012. április 25.. [2012. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. április 26.) 
  135. ↑ „UEFA unveil 2011 and 2012 final venues”, UEFA.com, Union of European Football Associations, 2009. január 30. (Hozzáférés: 2010. március 24.) 
  136. ↑ Plays of the Day: Heroes in blue. ESPN, 2012. május 19. [2014. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 4.)
  137. ↑ „Drámai vereség a BL döntőben, hazai pályán”, nemzetisport, 2012. május 19. (Hozzáférés: 2014. január 3.) 
  138. ↑ ESPN Staff. „Dortmund rout Bayern to claim double”, ESPN Soccernet, ESPN, 2012. május 12.. [2012. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. május 21.) 
  139. ↑ „A Bayern München 2012 nyarán igazolt játékosai”, bundesliga.com, 2012. szeptember 1.. [2014. február 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. január 10.) 
  140. ↑ „Sammer a Bayern München új sportigazgatója”, Origo, 2012. július 16. (Hozzáférés: 2014. január 3.) [halott link]
  141. ↑ „DFL Szuperkupa győztes a Bayern”, goal.com, 2012. augusztus 12. (Hozzáférés: 2014. január 3.) 
  142. ↑ „2012 DFL Szuperkupa”, fcbayernmunchen.hu, 2012. augusztus 12.. [2014. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. január 23.) 
  143. ↑ „2012 DFL-Supercup”, transfermarkt.de, 2012. augusztus 12. (Hozzáférés: 2014. január 23.) 
  144. ↑ „Bixente Lizarazu: "Ez ugyanaz a düh, mint nálunk volt!"”, fcbayernmunchen.hu, 1900. február 27.. [2013. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. november 6.) 
  145. ↑ „Ilyen gyorsan még senki nem nyert Bundesligát (2014. március 25-ig) -frissítve”, 2013. április 6.. [2013. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. június 1.) 
  146. ↑ „Schweinsteigers Hacke macht den Meister”, kicker , 2013. április 6. (Hozzáférés: 2013. április 11.) (német nyelvű) 
  147. ↑ „A Bayern München 2012-2013-as Bundesliga szezon rekordjai”, bundesligafanatic.com, 2013. június 1.. [2014. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. január 10.) 
  148. ↑ a b „Super Bayern rewrite the history books”, Bayern Munich , 2013. május 18. (Hozzáférés: 2013. május 18.) 
  149. ↑ a b Rößner, Jörg. „Super Saison! Meister Bayern stellt 30 Rekorde auf”, Die Welt , 2013. május 19. (Hozzáférés: 2013. május 19.) (német nyelvű) 
  150. ↑ Bayern München – Termine (német nyelven). kicker. (Hozzáférés: 2012. augusztus 25.)
  151. ↑ „9:2! Bayern watschen desaströse Hamburger ab”, kicker , 2013. március 30. (Hozzáférés: 2013. június 20.) (német nyelvű) 
  152. ↑ „Elődöntőben a Bayern”, fourfourtwo.hu, 2013. április 10.. [2014. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. január 4.) 
  153. ↑ „FC Bayern München 7-0 FC Barcelona”, fourfourtwo.hu, 2013. május 1.. [2013. május 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. január 4.) 
  154. ↑ „A Bayern nyerte a német házidöntőt”, Sport24, 2013. május 25.. [2013. június 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. január 3.) 
  155. ↑ „Robben setzt Bayern Europas Krone auf”, kicker , 2013. május 25. (Hozzáférés: 2013. május 25.) (német nyelvű) 
  156. ↑ „Gómez régen látott mesterhármast szerzett, nyert a Bayern”, dailymail.co.uk, 2013. április 16. (Hozzáférés: 2014. január 4.) 
  157. ↑ „Gómez 6 perc alatt, Jancker 5 perc alatt szerzett mesterhármast”, tribunnews.com, 2013. április 16.. [2014. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. január 4.) 
  158. ↑ „A Bayern München is triplázott”, 2013. június 1. (Hozzáférés: 2013. június 1.) 
  159. ↑ a b „Jupp Heynckes visszavonul”, Origo, 2013. június 1. (Hozzáférés: 2014. január 3.) [halott link]
  160. ↑ „Philipp Lahm's midfield shift shows his understated quality”, SB Nation, 2013. szeptember 18. 
  161. ↑ a b „Guardiola a Bayern Münchent választotta”, Origo, 2013. január 16.. [2013. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. május 9.) 
  162. ↑ „Reus eröffnet und beendet den Torreigen”, kicker , 2013. július 27. (Hozzáférés: 2013. július 27.) (német nyelvű) 
  163. ↑ Team statistics. UEFA.com. Union of European Football Associations, 2013. augusztus 30. (Hozzáférés: 2013. augusztus 31.)
  164. ↑ Bayern München 7-6 Chelsea. sportgeza.hu, 2013. augusztus 30. (Hozzáférés: 2013. december 31.)
  165. ↑ A Bayern öt kapufával is döntős a klub-vb-n. origo.hu, 2013. december 17. (Hozzáférés: 2013. december 31.)[halott link]
  166. ↑ Bayern Munich through to Fifa Club World Cup final with 3-0 win. BBC, 2013. december 16. (Hozzáférés: 2013. december 20.)
  167. ↑ „Bayern Munich beat Raja Casablanca to win Club World Cup final”, The Observer, Guardian News and Media, 2013. december 21. (Hozzáférés: 2014. január 3.) 
  168. ↑ „Bayern Munich 2:0 Raja Casablanca”, BBC Sport (British Broadcasting Corporation), 2013. december 21. (Hozzáférés: 2014. január 3.) 
  169. ↑ Bayern Munich cruises into Club World Cup final. USA Today, 2013. december 16. (Hozzáférés: 2013. december 20.)
  170. ↑ „Uli Hoeneß adócsalási pere”, fcbayernmunchen.hu, 2014. március 13.. [2014. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. április 16.) 
  171. ↑ a b „Der FC Bayern feiert die erste März-Meisterschaft”, Die Welt , 2014. március 25. (Hozzáférés: 2014. március 25.) (német nyelvű) 
  172. ↑ Herrmann, Boris. „Rekordmeister in Rekordtempo”, Süddeutsche Zeitung , 2014. március 25. (Hozzáférés: 2014. március 25.) (német nyelvű) 
  173. ↑ „Der verdienteste Meister aller Zeiten”, kicker , 2014. március 25. (Hozzáférés: 2014. március 25.) (német nyelvű) 
  174. ↑ „Bajnok a Bayern: Hrtha BSC Berlin 1-3 FC Bayern München!”, fcbayernmunchen.hu, 2014. március 25.. [2014. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. június 25.) 
  175. ↑ „Bundesliga 28. forduló: FC Bayern München 3-3 TSG 1899 Hoffenheim”, fcbayernmunchen.hu, 2014. március 29.. [2014. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. június 23.) 
  176. ↑ „Mölders beendet die Serie der Münchner”, kicker , 2014. április 5. (Hozzáférés: 2014. április 5.) (német nyelvű) 
  177. ↑ „FC Bayern verliert nach 53 Spielen zum ersten Mal”, Die Welt , 2014. április 5. (Hozzáférés: 2014. április 5.) (német nyelvű) 
  178. ↑ „Augsburg stoppte Bayern-Express”, Österreich , 2014. április 5. (Hozzáférés: 2014. április 5.) (német nyelvű) 
  179. ↑ „BL:Arsenal London FC 0-2 FC Bayern München”, UEFA.COM, 2014. február 19. (Hozzáférés: 2014. június 23.) 
  180. ↑ „BL:FC Bayern München 1-1 Arsenal London FC”, UEFA.COM, 2014. március 11. (Hozzáférés: 2014. június 23.) 
  181. ↑ „BL:FC Bayern München 1:1 Manchester United FC”, UEFA.COM, 2014. április 1. (Hozzáférés: 2014. június 23.) 
  182. ↑ „BL:FC Bayern München 3-1 Manchester United FC”, UEFA.COM, 2014. április 8. (Hozzáférés: 2014. június 23.) 
  183. ↑ „BL:FC Bayern München 0-1 RealMadrid CF”, UEFA.COM, 2014. április 23. (Hozzáférés: 2014. június 23.) 
  184. ↑ „BL:FC Bayern München 0-4 RealMadrid CF”, UEFA.COM, 2014. április 30. (Hozzáférés: 2014. június 23.) 
  185. ↑ „Hopfner wird zum Präsidenten gewählt”, Süddeutsche Zeitung , 2014. május 2. (Hozzáférés: 2014. május 2.) (német nyelvű) 
  186. ↑ „Karl Hopfner soll Bayern-Präsident werden”, Die Welt , 2014. március 14. (Hozzáférés: 2014. március 14.) (német nyelvű) 
  187. ↑ „Hainer und Hopfner führen die Bayern”, Rheinische Post , 2014. március 15. (Hozzáférés: 2014. március 18.) (német nyelvű) 
  188. ↑ Meininghaus, Felix. „Arjen Robben bezwingt erneut den BVB”, Süddeutsche Zeitung , 2014. május 17. (Hozzáférés: 2014. május 17.) (német nyelvű) 
  189. ↑ „DFB-Pokal: Borussia Dortmund 0-2 (hu) FC Bayern München”, UEFA.COM, 2014. április 30. (Hozzáférés: 2014. június 25.) 
  190. ↑ „Low finalises Germany squad”, Fédération Internationale de Football Association, 2014. június 2.. [2015. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. június 2.) 
  191. ↑ Borussia Dortmund 2-0 Bayern Munich: Pierre-Emerick Aubameyang is super hero as Jurgen Klopp's men lift German Super Cup. Daily Mail, 2014. augusztus 13. (Hozzáférés: 2014. augusztus 25.)
  192. ↑ Borussia Dortmund beat Bayern Munich to win German Supercup again. Guardian, 2014. augusztus 13. (Hozzáférés: 2014. augusztus 25.)
  193. ↑ „Robert Lewandowski unterschreibt bis 2019”, Süddeutsche Zeitung , 2014. január 4. (Hozzáférés: 2014. április 30.) (német nyelvű) 
  194. ↑ „Robert Lewandowski to join Bayern Munich from Borussia Dortmund”, BBC Sports , 2014. január 4. (Hozzáférés: 2014. április 30.) 
  195. ↑ Xabi Alonso completes Bayern switch. fcbayern.de. FC Bayern Munich, 2014. augusztus 29. (Hozzáférés: 2014. augusztus 29.)
  196. ↑ Official announcement: Xabi Alonso. realmadrid.com, 2014. augusztus 29.
  197. ↑ „Xabi Alonso: Bayern Munich sign Real Madrid player”, BBC Sport, 2014. augusztus 29. (Hozzáférés: 2014. augusztus 29.) 
  198. ↑ 5 Incredible Stats That Show How Important Xabi Alonso Is For Bayern Munich. Balls.ie , 2014. október 1. (Hozzáférés: 2014. október 2.)
  199. ↑ Champions League - Spieltag / Tabelle (német nyelven). kicker.de . kicker. (Hozzáférés: 2014. november 5.)

Kapcsolódó szócikkek

Read other articles:

Silk (brand)

American brand of dairy substitute products SilkA glass of Oat yeah! Silk oat milkProduct typePlant milkOwnerDanone (2017–pres.)Produced byDanone North AmericaCountryU.S.Introduced1977; 46 years ago (1977)MarketsNorth AmericaPrevious owners Dean Foods (2002–13) Whitewave Foods(1977–2002, 2013–17) Websitesilk.com Silk is an American brand of dairy-substitute products (including soy milk, soy yogurt, almond milk, almond yogurt, cashew milk, coconut milk, oat milk,...

 

Польський монетний двір

Польський монетний двір Логотип Тип бізнесмонетний двірпідприємство і публічна компаніяФорма власності акціонерне товариствоГалузь металообробкаСпеціалізація випуск монет, нагород, зливківЗасновано 1766Штаб-квартира Варшава, ПольщаПопередні назви Варшавський мо

 

Peter Pan (1988 film)

1988 animated film Peter PanTitle cardDirected byDavid CherkasskiyRichard TruebloodWritten byPaul Leadon, J. M. Barrie (original author)Produced byRoz PhillipsStarringPhillip HintonKeith ScottDaniel FloydCarol AdamsOlivia MartinJaye RosenbergBen BrennanMichael AnthonyEdited byMark D'Arcy Irvine, Peter JenningsMusic byJohn StuartProductioncompanyBurbank Animation StudiosDistributed byNuTech DigitalRelease date June 23, 1988 (1988-06-23) Running time50 minutesCountryAustraliaLang...

Straßenbahn Bozen

Straßenbahn Bozen Strecke der Straßenbahn BozenStreckenlänge:5 kmSpurweite:1000 mm (Meterspur)Stromsystem:750 Volt =Maximale Neigung: 50 ‰Minimaler Radius:36 m Eröffnung 1. Juli 1909 [1] Einstellung 24. Dezember 1948[2] Höchster Punkt Stephaniestraße (277 m s.l.m.) Tiefster Punkt Leifers (245 m s.l.m.) Legende Rittner Bahn von Klobenstein Brennerstraße Bahnstraße 0,00 Bozen Bahnhof Bozen Bahnhof Süd Abzweig Rittner B...

 

Joel S. Migdal

American academic Joel S. MigdalPersonal detailsBorn(1945-04-01)April 1, 1945Roosevelt, New JerseyChildrenAriela Migdal Tamar Azous Amram MigdalResidence(s)Seattle, WashingtonAlma materHarvard University Rutgers UniversityProfessionUniversity Professor Author Lecturer Joel S. Migdal is the Robert F. Philip Professor of International Studies in the University of Washington's Henry M. Jackson School of International Studies. He is a political scientist specializing in comparative politics. Educ...

 

Maria Peszek

Maria Peszek Maria Peszek (2017) Imię i nazwisko Maria Teresa[1] Peszek Pseudonim Mania, Maria Awaria Data i miejsce urodzenia 9 września 1973 Wrocław Gatunki rock alternatywny, indie pop, shock rock Zawód piosenkarka, autorka tekstów, aktorka Wydawnictwo Kayax, Mystic Production, Warner Music Poland Powiązania Wojciech Waglewski, Emade, Andrzej Smolik Multimedia w Wikimedia Commons Cytaty w Wikicytatach Strona internetowa J. Peszek, M. Peszek, M. Nogaś[2] Maria Teresa Peszek...

Pemilihan umum Bupati Batanghari 2024

Pemilihan umum Bupati Batanghari 20242020202927 November 2024Kandidat Peta persebaran suara Peta Jambi yang menyoroti Kabupaten Batanghari Bupati & Wakil Bupati petahanaMuhammad Fadhil Arief dan Bakhtiar PPP Bupati & Wakil Bupati terpilih belum diketahui Sunting kotak info • L • BBantuan penggunaan templat ini Pemilihan umum Bupati Batanghari 2024 dilaksanakan pada 27 November 2024 untuk memilih Bupati Batanghari periode 2024-2029.[1] Pemilihan Bupati (Pilbup) Ba...

 

Željko Šturanović

Željko ŠturanovićЖељко ШтурановићPerdana Menteri Montenegro ke-3Masa jabatan10 November 2006 – 29 Februari 2008PresidenFilip VujanovićPendahuluMilo ĐukanovićPenggantiMilo Đukanović Informasi pribadiLahir(1960-01-31)31 Januari 1960Nikšić, RR Montenegro, YugoslaviaMeninggal30 Juni 2014(2014-06-30) (umur 54)Paris, PrancisKebangsaanMontenegriPartai politikPartai Demokratik SosialisSunting kotak info • L • B Željko Šturanović (Kiril Serbia:...

 

Bernardino António de Barros Gomes

Bernardino António de Barros Gomes Bernardino António de Barros Gomes Nascimento 30 de setembro de 1839Lisboa Morte 5 de outubro de 1910Convento de Arroios, Lisboa Residência Rua Barata Salgueiro N.º 56, Lisboa Nacionalidade Portugal Ocupação botânico, engenheiro, geógrafo [edite no Wikidata] Bernardino António de Barros Gomes[1] (Lisboa, 30 de Setembro de 1839 — Lisboa, 5 de Outubro de 1910), humanista, engenheiro, geógrafo e botânico. Bacharel formado em Filosofia pela Univ...

Battle of Samarra (363)

Battle between the Eastern Roman Empire and the Sassanid Empire Not to be confused with Battle of Samarra (1733). Battle of SamarraPart of the Julian's Persian WarDeath of the Julian the Aposthate in the battle of Samarra (Cassell's Illustrated Universal History, vol. 3, 1882)DateJune 363 AD[1]LocationSamarra, Mesopotamia (Iraq)Result DisputedRoman Emperor fatally woundedBelligerents Sasanian Empire Roman EmpireCommanders and leaders Merena † Julian (DOW)Strength Unkno...

 

Back in My Life

1999 single by Alice Deejay Back in My LifeSingle by Alice Deejayfrom the album Who Needs Guitars Anyway? Released29 November 1999 (1999-11-29)Length3:30LabelViolentSongwriter(s)Pronti, KalmaniProducer(s)Pronti, KalmaniAlice Deejay singles chronology Better Off Alone (1999) Back in My Life (1999) Will I Ever (2000) Music videoBack in My Life on YouTube Back in My Life is a song by Dutch musical group Alice Deejay and produced by Wessel van Diepen, Dennis van den Driesschen, Seb...

 

Nikodim (Rotov)

Nikodim (Rotov)Metropolitan Leningrad Nikodim pada 1963GerejaGereja Ortodoks RusiaAwal masa jabatan9 Oktober 1963Masa jabatan berakhir5 September 1978PendahuluPimen (Izvekov)PenerusAntonius (Mielnikow)ImamatTahbisan imam19 Agustus 1947Tahbisan uskup10 Juli 1960oleh Pimen I dari MoskowInformasi pribadiNama lahirBoris Georgievich RotovLahir(1929-10-15)15 Oktober 1929Frolovo, RusiaMeninggal5 September 1978(1978-09-05) (umur 48)Roma Metropolitan Nikodim (nama sekuler Boris Georgiyevich ...

Sultanate of Bagirmi

Former Islamic state in central Africa. Sultanate of Bagirmi1480/1522–1897Bagirmi (pink) in the Lake Chad region around 1890StatusSultanate, tributary state of the Bornu EmpireCapital Massenya (1522–1893) Chekna (1893–1897) Common languagesBagirmiReligion Islam, African Traditional ReligionGovernmentSultanateMbang, later Sultan • 1480/1522–1536 Abd al-Mahmud Begli/Birni Besse• 1885–1912 Gaourang II Historical eraEarly modern period• Established 1480/15...

 

The Killing Jar

For other uses, see The Killing Jar (disambiguation). 1988 single by Siouxsie and the BansheesThe Killing JarSingle by Siouxsie and the Bansheesfrom the album Peepshow B-side Something Wicked (This Way Comes) Are You Still Dying Darling? ReleasedSeptember 1988GenreAlternative rockLabel Polydor Geffen (US) Songwriter(s) Susan Ballion Peter Edward Clarke Steven Severin Producer(s) Siouxsie and the Banshees Mike Hedges Siouxsie and the Banshees singles chronology Peek-a-Boo (1988) The Killing Ja...

 

Галицівка

село Галицівка Країна  Україна Область Чернівецька область Район Вижницький район Громада Селятинська сільська громада Облікова картка картка  Основні дані Населення 677 Поштовий індекс 59132 Телефонний код +380 3738 Географічні дані Географічні координати 47°54′25″ п...

Hot Blooded

1978 single by Foreigner This article is about the song. For the biological term, see Warm-blooded. For horses, see Hot-blooded horse. For the 2022 South Korean film, see Hot Blooded (film). Hot BloodedSingle by Foreignerfrom the album Double Vision B-sideTramontaneReleasedJune 1978 (US)October 1978 (UK)[1]Recorded1977–1978GenreHard rock, power popLength3:03 (single)4:28 (album)LabelAtlanticSongwriter(s)Lou Gramm, Mick JonesProducer(s)Ian McDonald, Keith Olsen, Mick JonesForeigner s...

 

Laligera

2019 single by Lali LaligeraSingle by Lalifrom the album Libra ReleasedOctober 10, 2019 (2019-10-10)Recorded2019Genre Pop[1] trap[2] Length2:58LabelSony ArgentinaSongwriter(s) Mariana Espósito Rafael Arcaute Rec808 Gino the Ghost Federico Vindver Ángel López Producer(s) Rafael Arcaute Federico Vindver Ángel López Lali singles chronology Somos Amantes (2019) Laligera (2019) Como Así (2019) Music videoLALIGERA on YouTube Laligera (stylized in all upper case;...

 

Michael Michai Kitbunchu

Thai cardinal His EminenceMichael Michai Kitbunchuไมเกิ้ล มีชัย กิจบุญชูCardinal, Archbishop Emeritus of BangkokCardinal KitbunchuSeeBangkokAppointed18 December 1972Installed3 June 1973Term ended14 May 2009PredecessorJoseph Khiamsun NittayoSuccessorFrancis Xavier Kriengsak KovithavanijOther post(s)Cardinal-Priest of San Lorenzo in PanispernaOrdersOrdination20 December 1959by Gregorio Pietro AgagianianConsecration3 June 1973by Joseph Khiamsun N...

Jean Ignace Isidore Gérard Grandville

Potret Grandville karya Émile Lassalle (1840) Ilustrasi karya Grandville dari Un Autre Monde[1] Jean Ignace Isidore Gérard (13 September 1803 – 17 Maret 1847), adalah seorang karikaturis asal Prancis. Ia lebih dikenal dengan pseudonim Jean-Jacques atau J. J. Grandville. Referensi ^ Kesalahan pengutipan: Tag <ref> tidak sah; tidak ditemukan teks untuk ref bernama unautremonde Appelbaum, Stanley (1987) [1974]. Bizarreries & fantasies of Grandville. Dover (rep...

 

马来西亚皇家空军

此條目需要更新。 (2019年2月7日)請更新本文以反映近況和新增内容。完成修改後請移除本模板。 马来西亚皇家空军马来西亚皇家空军徽章存在時期1958年6月2日國家或地區 马来西亚效忠於 最高元首部門 马来西亚武装部队種類空军功能空中作战、地面作战支援規模15,000人151架飛機駐軍／總部Ministry of DefenceJalan Padang Tembak50634 Kuala Lumpur冠名自国防部專用顏色海軍藍、玛雅蓝指...

 

Strategi Solo vs Squad di Free Fire: Cara Menang Mudah!