Lipcse, németül Leipzig (IPA: [ˈlaɪ̯pt͡sɪç]), Németország keleti részén fekvő város, a szász szövetségi tartomány legnagyobb városa, a Drezda-Meißeni egyházmegye püspöki székvárosa. Nevét a Lipsk szláv szóból kapta, jelentése: „Ahol a hársfák állnak”. A magyar elnevezés a nyelvújítás korszakában honosodott meg a nyelvben.[2] A város a Pleisse, a Fehér Elster és a Parthe folyók találkozásánál fekszik.
Története
Az első írásos emlék a városról 1015-ből származik, városi és kereskedelmi jogokat 1165-ben kapott. Az 1409-ben alapított egyeteme elindította a várost a jogi és könyvkiadó központtá fejlődés útján, ma már a legfelsőbb bíróság és a Német Nemzeti Könyvtár is a városban van.
1839-ben adták át a Lipcse-Drezda vasútvonalat, ami az első volt Németországban. Ez nagyban hozzájárult Lipcse közlekedési csomóponttá fejlődéséhez. Az iparosodás és a peremvárosok beolvasztása következtében a 19. század végére a lakosság száma rohamosan nőtt, 1871-ben már 100 000 volt.
1945. április 18-án a 3. amerikai hadsereg foglalta el, majd július 2-án a szovjet Vörös Hadsereg szállta meg a várost, mert a jaltai konferencia megállapodása értelmében az a szovjet zónába került. Az 1949-ben megalakult Kelet-Németország második legnagyobb városa lett, de gazdasága, kultúrája, vallási élete a szocializmusban erősen visszaesett. A középkortól kezdve megrendezett lipcsei vásár ekkor is megőrizte rangját, a KGST-országok legnagyobb vására volt.
Az első lutheránus templom 1522–39 között épült. Jelenleg az összes evangélikus közösség a városon kívül, a Kirchenbezirk der sächsischen Landeskirche egyházmegyében működik.
1697 óta Lipcsében újra vannak római katolikus szentmisék. 1921-ben a Meißeni egyházmegye (mai nevén Drezda-Meißeni egyházmegye) újra helyreállt, a „Vásárvárosban” van az esperesség székhelye. Lipcse katolikus főszékesegyháza a Szentháromság-bazilika. 2016-ban a főegyházmegye felkérte a várost a 100. Német Katolikusnap megrendezésére.
1700 óta Lipcsében működik egy, az Evangélikus-Református Egyházmegye alá tartozó közösség is.
A lipcsei zsidóság első említése III. Henrik meisseni őrgróf1248-as oklevelében esik meg. 1800 után alakul meg az első zsidó hitközség. A nemzetiszocializmus korszakáig a városnak a zsidók csak másodrendű polgárai lehettek, a tudósokat, művészeket és írókat is beleértve. 1912-ben Ephraim Carlebach rabbi megalapította az izraelita felső-középiskolát, Szászország első zsidó iskolájaként, amely 1942-ig működött. 1929-ben hitközség 14 000 tagjával Szászország legnagyobb és Németország egyik legnagyobb közösségét mondhatta magáénak. 1933-tól kezdődött a város zsidó lakosságának szisztematikus kiirtása, ami a deportálással és a holokauszttal teljesedett be. A háború után a hitközség mindössze 24 tagot számlált. A taglétszám egészen az 1990-es évek elejéig stagnált, 2004-ben viszont – az orosz zsidók bevándorlása folytán – már 1300 tagja volt. 2009-ben új Kultúr- és Kongresszusi Centrumot alapítottak az Ariowitsch-házban.
Lipcse muszlim közössége nagyon fiatal és az iszlámhitűek száma messze elmarad a főbb német tartományok nagyvárosaiétól. Ennek ellenére, a kereszténység után 2009-ben a maga tízezres létszámával a második helyre jutott, jóllehet az összlakosságnak csupán a 2%-át tették ki. A legnagyobb mecset az Ar-Rahman-mecset, amely a DİTİB török-iszlám közösségé.
A népesség vallás szerinti megoszlása 2012-ben
Vallás
Létszám (Lipcse a 2013-as statisztikai évkönyvben – 211-es táblázat)
1989. szeptember 4-én a legnagyobb, a Miklós-templomból kiindulva tartották az első Hétfői Tüntetést, ahol a békés felvonulók demokratikus változásokat követeltek. A tüntetéssorozat később más városokra is átterjedt, ami nagyban hozzájárult a kelet-német szocialista rendszer bukásához.
A város a Középnémet Rádióállomás (MDR - Mitteldeutscher Rundfunk) központja
A magán rádióadók: Radio PSR, Energy Sachsen, R.SA und Leipzig 91.3, Mephisto 97.6 és a Radio Blau.