1940 decemberében önkéntesként bevonult a Magyar Királyi Honvédséghez. 1941-ben felvették a Ludovika Akadémiára. 1943-ban harckocsizó hadnaggyá avatták. Magyarország német megszállása (1944. március 19.) után bekapcsolódott a náciellenes, antifasiszta ellenállási mozgalomba. Részt vett a Magyar Front létrehozásában, a Bajcsy-Zsilinszky Endre és társai által vezetett demokratikus ellenállási mozgalom katonai csoportjának összekötőjeként működött. A szervezkedés vezetőinek letartóztatása után átszökött a frontvonalon, és Temesvár térségében a szovjet Vörös Hadsereg fogságába esett. Az önként átállt magyar katonákból szervezett hadosztályban zászlóaljparancsnoki beosztásba került. A németek elleni harcra szánt önkéntes hadosztály bevetésére azonban már nem került sor. Pallavicini Antal az NKVD 126. sz. nyikolajevi hadifogolytáborában lett szovhoz-brigádvezető, később a lágerkórház részlegparancsnoka.
1946 februárjában érkezett haza a szovjet hadifogságból. Sikeresen átesett az igazolási eljáráson, így megmaradhatott a katonatiszti pályán. A felszerelési csoportfőnökséghez osztották be. 1947-től Beleznay István vezérőrnagynak, a Honvédség anyagi főcsoportfőnökének segédtisztje lett. Bátyját, ifj. Pallavicini Györgyöt az ellenállási mozgalomban való részvételéért a németek elfogták és Dachauba hurcolták. Hazatérése után 1946-ban a magyar hatóságok elfogták, és átadták az NKVD-nek, 1949-ben egy szibériai lágerben halt meg.
Pallavicini Antal 1947-ben belépett az Magyar Kommunista Pártba. 1948-ban kitüntették a Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozatával, a háború alatt végzett antifasiszta tevékenységéért. Tagjelölt lett az 1948-ban megalakult Magyar Dolgozók Pártjában is. 1950-ben a piliscsabai harckocsizó ezredben szolgált, ahol kinevezték zászlóaljparancsnokká. 1951-ben Aszódra helyezték, az ottani ezred törzsfőnöki beosztásába. Ebben az évben történelmi Pallavicini családnevét a plebejus hangzású Pálinkásra változtatta.
1954-ben alezredessé léptették elő, de visszaéléssel vádolták meg. Visszaminősítve Egerbe helyezték, az ottani gépkocsizó lövészezred egyik zászlóaljának parancsnoki beosztásába. Ugyanekkor törölték tagjelöltségét az MDP-ben, nagybirtokos arisztokrata származására való hivatkozással.
1955 júliusában a rétsági Páncélos Tiszthelyettes Kiképző Ezredhez helyezték, beosztott törzstisztként. 1956-ra az itteni harckocsizó ezred törzsfőnöki beosztásáig emelkedett. Ebben a tisztségben érte az 1956-os forradalom kitörése.
Az 1956-os forradalomban
Október 30-án a rétsági harckocsizó ezred Forradalmi Katonatanácsának elnökévé választották. Kapcsolatban állt a helyi civil forradalmi szervezetekkel, a nemzetőrség részére több alkalommal fegyvert és lőszert szolgáltatott ki. Ugyanezen a napon az Újpesti Nemzeti Bizottság fegyveres csoportot küldött Mindszenty József bíboros kiszabadítására, akit Felsőpetényben, az Almássy-kastélyban őriztek. Az ÁVH-s őrség harc nélkül feloszlott, a felkelők a kiszabadított Mindszentyt a rétsági laktanyába vitték. Az akcióban részt vett a rétsági ezred néhány tisztje is (Stift Róbert, Vajtai Gyula, Tóth József főhadnagyok, Galajda Béla hadnagy). Maga Pálinkás őrnagy ekkor még nem vett részt az eseményekben.[1]Tildy Zoltán államminiszter még aznap utasította az ezred parancsnokságát, hogy Mindszentyt szállítsák Budapestre, megfelelő biztosítás mellett.
Október 31-én reggel Pálinkás őrnagy mint az ezred törzsfőnöke és katonatanácsának elnöke, rohamlövegből, harckocsikból, katonai teherautókból, az újpesti felkelők tehergépkocsijaiból és két Pobjedából álló menetoszlopot szervezett, amelyen Budapestre szállította Mindszentyt, aki november 1-jén este már nyilatkozhatott a Magyar Rádióban. A bíboros elismeréssel szólt az őt kísérő katonákról, köztük Pálinkás őrnagyról is. A budai Várnegyedben Pálinkás őrnagy különítményének tisztjei látták el az Úri utcai érseki palota őrzését november 4-éig, amikor a szovjet csapatok támadásának hírére Mindszenty bíboros az amerikai nagykövetségre ment. „A történelem orgonáján az Isten játszik, a fegyverek zörejéből és zajából kihallatszik a magyar ifjúságnak és munkásságnak szabadságóhaja.” – nyilatkozta a bíboros az Új Ember című lapnak november 4-én.[2]
Pálinkás őrnagy, tiszttársaival együtt visszatért rétsági állomáshelyére. Az ezredparancsnok, Garami Lajos utasítására riadót rendelt el, páncélosai védelmi terepszakaszt foglaltak el, a civil felkelőknek nagy mennyiségű fegyvert adtak ki. A Honvédelmi Minisztérium utasítása értelmében azonban – amelyet Váradi Gyula vezérőrnagy továbbított nekik telefonon – nem került sor tűzharcra, letették a fegyvert a bevonuló szovjet csapatok előtt.
A megtorlás
Pallavicini (Pálinkás) Antal gróf sírja Budapesten. Új köztemető: 301.
A Népszabadságban már 1956. november 25-én megjelent egy újságcikk, „Mindszenty bíboros jelentkezése az ellenforradalmi kísérletben” címmel, amely Pálinkást az ellenforradalom egyik vezéralakjaként állította be, és megvádolta a bíboros erőszakos kiszabadításával is. A cikkben céloztak arisztokrata származására, és édesapjának, Pallavicini Györgynek az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság ellen kifejtett tevékenységére is. A baljós előjelek ellenére sem gondolt azonban arra, hogy hazáját elhagyja, hiszen nem követett el bűncselekményt.
Pálinkás őrnagyot, több tiszttársával együtt 1956. december 25-én letartóztatták, majd szabadon engedték. Nem akart az új rendszer fegyveres szolgálatába lépni. Nem írta alá a tiszti nyilatkozatot, saját maga kérte leszerelését, mely 1957. január 4-én meg is történt. Ezután a Honvédség Mohács utcai garázsában dolgozott, garázsmesterként.
1957. február 6-án éjszaka ismét letartóztatták. Katonai bíróság elé állították. Mindszenty bíboros törvénytelen kiszabadításával, ellenforradalmi röplapok aláírásával, és a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésével vádolták meg. Vizsgálati fogsága idején cellatársa volt Háy Gyula drámaíró is, akit a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa az államrend elleni szervezkedésben való irányító részvétel vádjával hat évi börtönbüntetésre ítélt. (Kiszabadulása után írt és később megjelent visszaemlékezéseiben Háy megörökítette találkozásukat.)
1957. szeptember 16-án Pálinkás Antalt a Budapesti Katonai Bíróság első fokon életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Az ügyész fellebbezése nyomán ítéletét a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa 1957. november 11-én kötél által végrehajtandó halálos ítéletre súlyosbította. Kegyelmi kérvényét elutasították. 1957. december 10-én reggel a Budapesti Országos Börtönben kivégezték, testét a budapesti Új köztemető 301-es parcellájában jeltelen sírba temették.
Mindszenty bíborost mélyen megrázta Pálinkás őrnagy kivégzésének híre. „Halála kapcsolódik a velem történt eseményekhez” – írta 1974-ben kiadott Emlékirataiban. Pálinkás őrnagy rétsági ezredparancsnokát, Garami Lajost (* 1919), a per másodrendű vádlottját tíz évi börtönbüntetésre ítélték, ő 1961-ben kiszabadult.
Utóélete
Hátrahagyott családtagjait a Kádár-rendszer politikai rendőrsége továbbra is figyeltette, gyermekei elől elzárták a főiskolai tanulmányok lehetőségét. Kétszer házasodott, első feleségét, Székely Juditot (1924–1999), 1947. május 24-én vette feleségül Budapesten. A házasságot 1952-ben bontották fel. Házasságukból egy fiú született, őrgróf Pallavicini András, 1948-ban, aki 1973-ig itthon élt, majd disszidált, ma Torontóban él, csak a rendszerváltás után látogatott haza. Pálinkás-Pallavicini Antal 1953-ban, Dudás Ilonával (*1931) kötött házasságából egy leánya született, Borbála 1954-ben, aki máig Budapesten él. Özvegye itthon élte meg a rendszerváltást. András Budapesten, 1969. december 6.-án elvette a csehszlovák származású Papulajova Tamarát (1951–1991), akitől született Pallavicini Zita újságíró, eredeti szakmáját tekintve színésznő.[3]
Az 1989-es rendszerváltás után rehabilitálták, posztumusz ezredesi előléptetést kapott. A budapesti Új köztemetőben lévő sírhelyét, ahová kivégzői 1957-ben titokban temették, azonosították, helyrehozták. 2006. október 23-ánBocskai T. József, az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség elnöke a Magyar Honvédségnek egy Pálinkás-Pallavicini Antalról elnevezett 1956-os történelmi zászlót adományozott, amelyet Havril András vezérezredes, vezérkari főnök vett át.
Emléke
Pallavicini (Pálinkás) Antal emléktáblája Felsőpetényben az Almássy-kastély falán
Bolognában, a Villa Pallaviciniben Pálinkás Antal emlékkiállítást rendeztek be.
↑A magyar sajtóban, sőt a bíboros 1976-ban Nyugat-Európában megjelent emlékirataiban is az a verzió szerepelt, mely szerint Pallavicini vezetésével szabadították ki a bíborost a kastélyból. A műsort vezető Nagy György ellenőrizte Mindszenty emlékiratainak eredeti kéziratát, amelyben említi Pallavicini őrnagyot az érte jövő katonák között. A megjelent verzióból, feltehetően a könyvszerkesztők rövidítő szándékú összevonása eredményeként ez kimaradt. - Magyarország története 42. rész - 1956: A Szabadságharc, ismeretterjesztő filmsorozat, 2009, MTV [1]
↑Az emléktáblán jól látható, hogy lefeszítették és azután megpróbálták fémként értékesíteni. A felsőpetényi körzeti megbízott hathatós segítségével kerülhetett vissza helyére.
Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez: Kúriai teljes ülések, ÁVH-s kihallgatások, „párt”-ítéletek, rehabilitációk, az '56-os megtorlás iratai, szerk. Horváth Ibolya és mások, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1992. ISBN 9632225236
Tyekvicska Árpád: A bíboros és a katona. Mindszenty József és Pálinkás-Pallavicini Antal a forradalomban, Századvég–1956-os Intézet, Budapest, 1994
Tyekvicska Árpád: Szegény Pallavicini!, Rubicon, 6. évf., 1995. 6–7. sz. 46–49. o.
Albrecht Gyula: A bíboros kísérője, Heti Válasz 3. évfolyam, 43. szám, (2003. október 24.)
Clemente Manenti: Magyarország 1956. A bíboros és őrzője, Bologna, 2007
Szűcs Béla Albert: Erőt, egészséget őrnagy elvtárs! Pálinkás-Pallavicini Antal őrnagyra emlékezve; Szűcs Béla Albert, Ács, 2013
