Az érdemrendet a Nemzetgyűlés alapította 1946. május 10-én a honvédelmi miniszter előterjesztésére az 1946. évi VIII. törvényben:[1]„1. § (1) A független és demokratikus Magyarország megszületéséért és megerősítéséért, valamint általában a szabadságért és a demokráciáért folytatott küzdelemben kimagasló polgári vagy katonai érdemeket szerzett szabadságharcosok megjutalmazására magyar és külföldi állampolgárságú polgári és katonai személyeknek adományozható »Magyar Szabadság Érdemrend« alapíttatik.” Ezt a törvényt az 1948. évi III. törvény később kiegészítette.
Két fokozata volt. Összesen 3978-at adtak ki belőle (volt, aki az ezüst és a bronz fokozatot is megkapta).
A kitüntetettek első csoportja, mintegy 500 fő az ellenállási és a partizánmozgalomban, vagyis a német hadsereg elleni harcban való részvételéért kapta.
Csak 1953-ig adományozták, de ezután is tovább viselhető volt.[2]1957 novemberében újraélesztették és 1958 áprilisáig újra adományozták.
A korai éveket kivéve uralkodó szimbóluma a vörös csillag volt. A kommunista rezsim bukása után hozott törvények alapján a Munkás-paraszt Hatalomért emlékéremmel együtt viselése tiltott. A kommunista rendszerhez kötődő más kitüntetések birtokosaitól eltérően azonban azok, akik a Magyar Szabadság érdemrendet 1948. december 31. előtt kapták (tehát a kommunista hatalomátvétel első teljes éve előtt), az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíj-kiegészítések megszüntetéséről szóló 1991. évi XII. törvény után is megtarthatták nyugdíj-kiegészítésüket, azzal azonos összegű pótlékként.[3]
