Uralkodónak vagy monarchának nevezzük a monarchikus államformájú államok vagy országok [1] vezetőjét, államfőjét ,[2] függetlenül attól, hogy tisztségét örökléssel, beházasodással, vagy országgyűlés által megválasztva nyeri el, és függetlenül attól is, hogy nemesi származású-e. Az uralkodói cím birtokosa egyaránt lehet szuverén vagy nem szuverén[3] államnak a feje.[4]
Uralkodói címek
császár , cár , szultán , király , fáraó , fejedelem , despota , főherceg , herceg (amennyiben önálló fő/hercegség fejei), illetve kalifa , kán , sáhansáh , sah , emír , sejk , maharadzsa , radzsa , kagán , padisah , négus , inka , pápa stb.
Uralkodói jelképek
Az uralkodók tisztségének leggyakoribb jelei a koronázási jelvények :
stb.
Monarchák napjainkban
Uralkodók nem vezető pozícióban vagy illegalitásban
Kapcsolódó szócikkek
Hivatkozások
↑ Magyar Értelmező Kéziszótár szerint egységes államszervezetbe tartozó földrajzi terület a benne és a rajta levőkkel együtt.
↑ Lásd Magyar Értelmező Kéziszótár
↑ azaz hűbéres vagy bármilyen módon függő monarcha
↑ A legmagasabb uralkodói cím, mely szuverén státusszal bírhat, az a hercegség , l. Liechtenstein és Monaco stb., de királyságok , sőt császárságok is létezhetnek korlátozott szuverenitással, mint például Malajzia tagállamai, melyek mind királyságok. A történelemben ilyen, nem szuverén státuszú ország volt például a Cseh Királyság , mely sosem rendelkezett önálló állami léttel 1918 -ig, hanem előbb a Német-Római Birodalom , majd 1804 -től az Osztrák Császárság egyik vezető tagállama volt. Hasonlóan a Cseh Királysághoz , az 1806 -tól függetlenné váló egykori Német-római Birodalom kötelékébe tartozó fejedelemségek a Német Császárság 1871 -es megalakulása után ugyan elvesztették szuverenitásukat, de az uralkodói cím változatlanul megőrződött még a királyságok esetében is, így például a Bajor Királyság , Szász Királyság , Württembergi Királyság stb. uralkodói nem szuverén királyokká váltak.
Irodalom
Magyar Értelmező Kéziszótár , Akadémiai kiadó, Budapest, 1972