Az autóbuszközlekedés szolgáltatója a Volánbusz, melynek a Szolnok-Jászberény útvonalon közlekedő járatai e települést is kiszolgálja. Újszász és Szászberek között egy iskolajárat is közlekedik, és működik egy, a jászberényi Electrolux gyár dolgozóit szállító autóbusz is, amelyen szintén elérhető a település.[4]
Első ismert írásos említése 1435-ből származik. Zsigmond király uralkodása alatt templomos helyként jegyzik. Ekkor nevét Zazberegh alakban írták. A település a 15. századbanmezővárosi rangot kapott, de később ezt elvesztette, mert a 17. századra az oszmán-tatár hódítások, pusztítások miatt elnéptelenedett. 1699-ben a bujáki váruradalom része a szászbereki puszta, melyet Mária Terézia 1745. április 13-án kelt adománylevelével Esterházy Pál Antalnak adományozta „örökös jogon". II. Esterházy Miklós herceg a szászbereki pusztában egy 3000 férőhelyes juhhodály és hozzátartozó gazdasági épületeket épített Alsó-szászbereken 1798-ban. Az Esterházy hercegség korából származó Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltári okmányok /Szászbereki pusztán építendő gazdasági épületek[5] és a Tiszakürti (Pusztakürt) puszta és környékének térképe[6]/ másolati vászonképei adományozással kerültek a Szászbereki Önkormányzati Hivatal épületébe.
Az 1870-es évek végétől a puszta a Kohner család tulajdonába került. A nagyüzemi gazdálkodást megalakító családi uradalom lakosságának (cselédek, zsellérek) száma folyamatosan emelkedett. Ebben nagy szerepet játszott, hogy az új birtokosoknak egyre több munkáskézre volt szükség, a korszerű - kisvasúttal (kutyavasút-lóré-pámvádli) is ellátott - uradalmi gazdálkodáshoz. Kohner Adolf vezetésével országos hírnévre tett szert a gőzekét is alkalmazó mezőgazdasági tevékenység. A szászbereki ménes lovai több díjat is nyertek, de az állattenyésztés egyéb ágazatai is világhírűek voltak. Dr. báró szászbereki Kohner Adolf, aki nagy jótevője és támogatója volt Bartók Bélának, meghívta Őt a felsőszászbereki kastélyába. A zeneszerző és népzenekutató 1918. augusztus 15 és 26. közötti 11 nap alatt 203 népdalt gyűjtött. 11-et Felsőszászbereken, 45-öt Jánoshidán és a legtöbbet, 147-et Újszászon. Ez volt az utolsó magyarországi népdalgyűjtő útja, melyről levélben is megemlékezett. A látogatás tiszteletére az Örökségünk Szászberek Helytörténeti Köremléktábla állítást kezdeményezett, mely a helyi Önkormányzat támogatásával 2023. december 13-án avatásra került, méltó megemlékezésse l és tárlattal.
Az addig Besenyszöghöz tartozó külterület 1950. március 11.[3] óta önálló község. A település gazdaságát az akkumulátorgyártás és földművelés határozta meg 2003-ig, viszont a földművelés mind a mai napig tart. 2008 őszén elkezdődött egy biomassza-erőmű és pelletgyártó üzem építése egy olasz tulajdonban lévő ipari területen, ami 2021-ben is a 2008-as szinten van.
2001-ben a település lakosságának 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.[14]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,1%-a magyarnak, 0,3% németnek, 0,2% románnak mondta magát (8,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 42,1%, református 2,4%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 29,6% (24,3% nem nyilatkozott).[15]
2022-ben a lakosság 92,3%-a vallotta magát magyarnak, 0,8% németnek, 0,4% cigánynak, 0,1% lengyelnek, 0,1% görögnek, 1,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 31,8% volt római katolikus, 2,7% református, 1% görög katolikus, 0,1% evangélikus, 0,1% ortodox, 0,1% izraelita, 1,4% egyéb keresztény, 4,4% egyéb katolikus, 19,5% felekezeten kívüli (38,9% nem válaszolt).[16]
Nevezetességei
1798-ban épült Esterházy majorság [17] megmaradt épületei. Készült Ringer József építész és Johann Baptist Pölt grafikus terve alapján. A tervrajz címe: A szászbereki pusztán építendő gazdasági épületek