A rámszari egyezmény, hivatalos nevén Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különös tekintettel a vízimadarak élőhelyeire, az egyik legrégebbi nemzetközi természetvédelmi egyezmény. A 20. század közepén minden addiginál gyorsabban pusztultak, sérültek az addig érintetlen vizes területek, s ez nemzetközi összefogáshoz vezetett. Egy iráni kisvárosban, Rámszarban 1971. február 2-án tartott nemzetközi találkozón megfogalmazták és elfogadták az egyezmény szövegét, amely 1975. december 21-én lépett érvénybe.
A rámszari egyezmény célja a vizes élőhelyek megőrzésének elősegítése, és az ehhez szükséges jogi, intézményi keretek megalapozása. Az általa létrehozott Nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékében minden részt vevő állam legalább egy vadvizes területe szerepel. A részes felek a szerződés aláírását követően öt év elteltével kiléphetnek az egyezményből.
A Nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékében (a rámszari listán) ma már több mint 1900 helyszín szerepel, együttes területük kb. 1 900 000 km². A legtöbb helyszínnel (168) az Egyesült Királyság rendelkezik, a legnagyobb területű vizes élőhellyel Kanada szerepel, több, mint 130 000 km², csak a Queen Maud-öböl 62 800 km². Magyarországról máig 29[2] élőhelyet vettek fel, melyek összterülete 260 668 hektár[3] (2607 km²).
Az alábbi táblázat a Magyarországon található huszonkilenc, összesen 260 668 hektárra kiterjedő rámszári terület főbb adatait sorolja fel a hivatalos lista alapján.[4]