A főiskolai végzés évében rendezte első kiállítását a budapestiEötvös Kollégiumban, és ezután is folyamatosan kiállítás-résztvevő volt: 1972-ben a miskolci Libressóban mutatta be rajzait, aztán részt vett a Salgótarjáni Tavaszi Tárlaton, majd a Miskolci Téli Tárlaton. 1972-ben megkapta a hároméves Derkovits-ösztöndíjat, majd 1974-ben Miskolc város ösztöndíját is elnyerte. Továbbra is szorgalmas résztvevője volt a kiállításoknak, ahol már a díjak is megjelentek: 1974-ben díjat kapott a Tavaszi Tárlaton és a Téli Tárlaton, a Fiatal Művészek Stúdiójának kiállításain pedig KISZ nívódíjat kapott, 1978-ban a hatvani Tájképfestészeti Biennále ezüstdiplomáját kapta, Bytomban (Lengyelország) pedig szakszervezeti díjat nyert. Irodalmi illusztrációkat is készített (Ady, Csokonai, Krúdy), amelyeket, Miskolcon, Budapesten, Csurgón, Nyíregyházán és más helyeken mutatott be. Alkotásait kiállította külföldön is, például Csehszlovákiában, Lengyelországban, Angliában és Németországban. Külföldi tanulmányutakon is részt vett (Ausztria, Olaszország, Görögország, Franciaország, Spanyolország, Németország). 1990-ben az ő közreműködéssel alakult meg a Gömöri Műhely, amelynek azóta is vezetője. 2007-ben a SZIMA Miskolci Területi Csoportjának tagja lett. 2019-ben Miskolc város díszpolgárává választotta.
Festményeire – a méltatásokban sok helyen előforduló – könnyed festőiség és a koloritás jellemző. Képei hangulatokat, varázslatos, álom szőtte érzéseket keltenek. A festményeken kívül díszlet- és jelmeztervezéssel is foglalkozott: a Miskolci Nemzeti Színház számos produkciójában működött közre, de a Csodamalom Bábszínháznak is dolgozott. Fontosak egyházművészeti és plasztikai alkotásai is. Losonci Miklós írta róla: „A látomássá érlelt látványt fegyelmezett összpontosítással formálja képpé. Műveit szárnyalás, trecentós szelídségű báj, reneszánsz képszerkezet jellemzi, amelyben a jelen feszült problémaköre lüktet… Furcsa paradoxon, hogy Mágernél a lebegő színörvénylések, légiesen omló, sűrűsödőalakzatok eredményezik a kép stabilitását, éteri szilárdságát… Színes felületei nem csak elringatnak, hanem felismerésekre is döbbentenek.” Máger Ágnes így nyilatkozott művészetéről: „Munkám: a festés. Feladatok sora, melyeket 'pontosan, szépen' elvégezni szakmai tudás, képesség, hit és felelősség dolga. A buktatókat kibírni, a szép emberi törekvéseket táplálni akarom.”
Férje Végvári Lajos (1919–2005) művészettörténész volt, leánya, Végvári Zsófia díszlet- és jelmeztervező művész.
