Középiskolai tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban végezte, 1957-ben kitűnő rendű érettségit szerzett. A Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Kar bányaművelő szak bányamérő ágazatán 1962-ben jeles minősítéssel bányamérnöki, 1968-ban kitüntetéses külfejtési szakmérnöki oklevelet szerzett.
Munkássága
1962-től a Bányászati és Geotechnikai tanszék oktatója, 1977-től egyetemi tanár. 1984-től a Miskolci Egyetem Bányászati és Geotechnikai tanszék vezetője. 1974-77-ben dékánhelyettes, 1977-78-ban a Bányamérnöki Kar dékánja, 1978-86-ig rektorhelyettes, majd nyolc évig az egyetem rektora. 1994-től 2001-ig ismét a Bányamérnöki (jelenleg Műszaki Földtudományi) Kar dékánja.
Vezető oktatóként a bányatelepítés, bányaépítés, bányászati technológiák, bányabiztonság témakörökben tartott előadásokat. Jelentős eredményeket ért el tananyagok fejlesztésében, új szakirányok (például geotechnika) kialakításában, a továbbképzési tevékenység irányításában és szervezésében. Széles körű oktatói tevékenységének színvonalát és nemzetközi elismertségét jelzi, hogy a leobeni Montanuniversität és a Petrozsényi Egyetem vendégprofesszora.
Egyetemi vezetőként kezdeményező és kimagasló szerepe volt a Miskolci Egyetem oktatási-kutatási profiljának bővítésében. Nevéhez fűződik az Állam- és Jogtudományi, a Gazdaságtudományi és a Bölcsészettudományi Kar létrehozása és fejlesztése, a Vegyipari Automatizálási Főiskolai Kar integrálása a Gépészmérnöki Karhoz, az informatikai és a villamos üzemmérnöki szak elindítása, az Észak-Magyarországi Universitas Egyesülés létrehozása.
Kiemelkedő szerepe van a tudományos utánpótlás nevelésében, a nyersanyagtermelő és -feldolgozó rendszerek analitikai vizsgálatával foglalkozó (Zambó János által alapított) tudományos iskola továbbvitelében, irányításában. 1984-től az iskola, az akadémiai támogatású kutatóhely vezetője. Másfél évtizedig a Tudományos Minősítő Bizottság, illetve a földtani-bányászati-geodéziai-geofizikai szakbizottság tagja. 1994-től a Miskolci Egyetem Doktori Tanácsa elnökeként és a Geotechnikai módszerek és eljárások kutatása, fejlesztése doktori program vezetőjeként a PhD-képzés indításában is eredményes munkát végzett. 2001-től a Műszaki Földtudományi Kar „Földtudományok” doktori iskola vezetője. Irányításával eddig 15 doktorandusz (Dr. tech., Dr. univ., PhD) dolgozott és szerzett fokozatot.
Egyetemi oktatói, vezetői-szervezői munkáját elismerő kitüntetések
Állami Díj (1988) – a szénbányászati innováció irányításában, megvalósításában, elsősorban a bányatelepítés, a bányaművelési eljárások tudományos alapjainak fejlesztésében, gépesített vágathajtási és frontfejtési berendezések gyakorlati alkalmazásában elért kimagasló eredményeiért (megosztott díj Pera Ferenccel, Staudinger Jánossal és Ujlaki Miklóssal)
1963-ban summa cum laude minősítéssel Dr.tech. címet, 1968-ban a műszaki tudományok kandidátusa, 1976-ban a műszaki tudomány doktora címet szerezte meg; 1987-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1993-tól rendes tagjává választották.
Tudományos tevékenysége elsősorban a bányatelepítés, bányaművelés és a bányabiztonság területét öleli fel.
Kutatásai során foglalkozott az ásványi nyersanyagok gazdasági értékelésével, a bányászati és energetikai komplexumok optimális paramétereinek meghatározásával, a bányászat műszaki fejlesztési irányainak kijelölésével, a természeti és bányászati veszélyek (víz-, tűz-, metán-, sújtólég-, gáz- és kőzetkitörés stb.) és a természeti adottságok közötti kapcsolat feltárásával, a védekezési módszerek fejlesztésének lehetőségeivel.
Tudományos kutatási eredményeiről 199 dolgozatot publikált, köztük 95-öt idegen nyelven. Hazai és nemzetközi konferenciákon 132 előadással szerepelt. Több mint 330 kutatási jelentés, nagyobb szakvélemény kidolgozásában vett részt irányítóként, illetve közreműködőként. Munkáira 168 hivatkozás történt.
Közéleti munkája
A szakmai-tudományos közélet aktív résztvevője és szervezője, számos tudományos és szerkesztőbizottságnak volt, illetve jelenleg is tagja: az MTA Bányászati Tudományos Bizottság, az Energetikai Tudományos Bizottság, a Miskolci Akadémiai Bizottság, az MAB Bányászati Szakbizottság, az MTA Felügyelő Bizottság, az Acta Geodaetica, Geophysica et Montanistica,Progress in Mining and Oilfield Chemistry Szerkesztőbizottság, a Miskolci Egyetem Közleménye A sorozat, a Bányászat főszerkesztője, a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj kuratóriumi tagja, az Arany János Közalapítvány a Tudományért Kvassay Jenő szakkuratórium tagja, a Vitális István Alapítvány kuratóriumi elnöke, valamint a Központi Bányászati Múzeum Alapítvány kuratóriumi elnöke.
A nemzetközi szakmai-tudományos kapcsolatok területén is jelentős tevékenységet fejt ki. A Nemzetközi Természet- és Társadalomtudományi Akadémia (Moszkva) rendes tagja, az Ukrán Gazdasági Tudományos Akadémia rendes tagja, a Bányászati Tudományok Akadémiájának (Moszkva) külföldi tagja, a World Mining Congress International Organizing Committee tagja, az International Mine Water Association tagja, a Society of Mining Professors tagja, 1994–95-ben elnöke.
Tudományos kitüntetései
Harkovi Állami Műszaki Egyetem tiszteletbeli doktora (1990),
Torontói Ryerson Műszaki Egyetem Fellowship (1991),
Azovi Állami Műszaki Egyetem tiszteletbeli doktora (1992),
Petrozsényi Bányászati Egyetem tiszteletbeli doktora (1992),
Moszkvai Állami Bányászati Egyetem tiszteletbeli doktora (1994),
Leobeni Montanuniversität Díszpolgára (1996),
Nemzetközi Természet- és Társadalomtudományi Akadémia Szent György Keresztje (1996),
Nagaokai Műszaki Egyetem (Japán) tiszteletbeli doktora (1999),
Kassai Műszaki Egyetem tiszteletbeli doktora (2002).
Jelentősebb publikációi
Kovács F.: Külfejtések alapvető paramétereinek meghatározása. Kandidátusi értekezés, Miskolc. (1966)
Beke I., Faller G., Kovács F., Tóth M.: Külfejtések műszaki gazdaságtana. Tankönyvkiadó, Budapest. (1968)
Kovács F.: Gépesített frontfejtések paramétereinek elemzése, In: Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat. (1969)
Kovács, F.: Wyplyw zagrozen zywiolowych na wybor podstawowych parametrow kopalni podziemej, Konferencja Naukowa "Nowoczesnosc w gornictwie", Institutu Gornictwa Poblitechniki Wroclawskiej cz. III. Wroclaw. (1970)
Kovács, F.: Prognose der gasausbruch gefährlichkeit auf basis der kohlenfestigkeit, In: Publ. of the Techn. Univ. for Heavy Industry, Series A. Mining, Vol. 35. (1980)
Kovács, F.: Characteristics of gas release in longwall workings of mines with high gas output, In: Acta Geodaet., Geophys. et Montanist Acad. Sci. Hung. Vol. 18.(1983)
Kovács F.: Külfejtések telepítése és nyitása. Tankönyvkiadó, Budapest. (1985)
Kovács, F.: Determination of mining location parameters by computer aided methods, In: Improvement of Mine Productivity and Overall Economy by Modern Technology, Rotterdam. (1987)
Kovács F.: A barnaszén erőművekben keletkező maradékanyagok jellemzői és hasznosítása. Magyar Energetika. (1998)
Kovács F.: A szénelőfordulások várható tektonikai paramétereiről. Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat. (1989)
Kovács F., Faur Gy.: Külfejtések művelése I. (Jövesztés, rakodás). Tankönyvkiadó, Budapest. (1991)
Kovács, F.: Charakterisirung der in Kohlenkraftwerken anfallenden Reststoffe. Glückauf-Forshungshefte. ( 2000)
Kovács F.: Energiaforrások a jövő energiaellátásához. Magyar Energetika. ( 2001)
Kovács F.: Bányászat a tudományban – tudomány a bányászatban. MTA. Budapest. ( 2002)
Kovács, F.: Solid and Fly Ash from Brown Coal Power Plants: Characterization and Utilization. Focus on Remaining Oil and Gas Reserves. Progress in Mining and Oilfield Chemistry 4. Akadémiai Kiadó. Budapest. ( 2002)
