Harmati Sándor, született Herman Sándor, 1906-tól Harmati[3] (Budapest, 1892. július 9.[4] – Flemington, 1936. április 4.) magyar származású amerikai hegedűművész, karmester és zeneszerző, aki leginkább a Jan Peerce számára 1934-ben írt "Bluebird of Happiness" című daláról ismert.
Életpályája
Herman Mózes (Mór) zenész, kereskedő és Fröhlich Zsófia gyermekeként született budapesti zsidó családban,[5] 1892. július 9-én.[6][7][8][9]
A budapesti Zeneakadémián tanult, ahol 1909-ben hegedűtanári oklevelet szerzett.[10] 1910 és 1912 között szülővárosában szimfonikus zenekar koncertmestere volt. 1914-ben az USA-ba emigrált. 1917 és 1921 között a Letz Vonósnégyesben,[7] 1922-ben vezetője is lett;[11] és az Elki Zongoratrióban (Ernö Rapée, zongora; Paul Gruppe, cselló; Harmati Sándor, hegedű) játszott.[12] 1922 és 1925 között első hegedűs volt a Lenox vonósnégyesben, amelynek társalapítója is volt.[13]
1923. november 11-én a New York-i Klaw Theaterben Harold Bauer és a Lenox Quartet adta elő első alkalommal Ernest Bloch 1. zongorakvintettjét („Piano Quintet No. 1”), amelyben ő is közreműködött: Harold Bauer zongorán; Harmati Sándor és Wolfe Wolfinsohn hegedűn; Nicolas Moldavan brácsán és Emmeran Stoeber csellón.[15]
1924. szeptember 19-én, a VII. Berkshire-i Kamarazenei Fesztiválon a Lenox Quartet ezúttal a La Belle Dame sans Merci bemutatóján működött részre, amely Wallingford Riegger szerzeménye és John Keats verseire épül.[16]
1925 októberétől 1929-ig, amikor betegsége miatt nyugdíjba vonult,[17] Harmati az Omahai Szimfonikus Zenekar zenei vezetője volt.[18] 1927-ben számos koncertet adott a németországi Frankfurti Nemzetközi Fesztiválon.[10] Több alkalommal lépett fel vendégkarmesterként Párizsban és Berlinben.
1933-ban ő lett Albert Stoessel-t követve a Westchester County Music Festival karmestere,[10] amelyen 1934-ben és 1935-ben fellépett a Westchester Fesztivál Zenekarral.[7]
1935 februárjában ő vezényelte Gustav HolstAt the Boar's Head című operáját az első egyesült államokbeli előadásán a New York-i MacDowell Club-ban.
1935. március 1-jén a New York-i Adelphi Theaterben az American Balett New York-i premierjén George BalanchineSerenade című balettjét dirigálta, amelynek zenéjét Csajkovszkij vonósszerenádja adja.[19]
1935. március 5-én New York-ban Balanchine Álmok (Dreams) című balettjének (George Antheil zenéje) világpremierjén vezényelte újra az American Balettet.[20][21]
Ma leginkább a „Bluebird of Happiness” című dala miatt emlékeznek rá, amelyet 1934-ben írt barátjának, Jan Peerce tenoristának. A dal szövegét Edward Heyman és Harry Parr-Davies írta.[22] Peerce három felvételt készített a dalból: 1936-ban Paul Robinson álnéven; 1945-ben, saját nevén, Sylvan Levin által vezényelt zenekarral; 1958-ban (a Las Vegas-i változat) Joe Reisman-nal és zenekarával. Az 1945-ös felvétel világsikert hozott Peerce számára, sok operai felvételét felülmúlva, és második lett Enrico Caruso George M. Cohan "Over There" című felvétele mögött, az opera- és koncerténekesek által készített legkelendőbb lemezek listáján.[23]
↑Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 121864/1906. Forrás: MNL-OL 30795. mikrofilm 430. kép 2. karton. Névváltoztatási kimutatások 1906. év 18. oldal 32. sor
Ez a szócikk részben vagy egészben a Sandor Harmati című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
