Szent Mihály-székesegyház (Veszprém)

	Szent Mihály-főszékesegyház
Vallás	kereszténység
Felekezet	római katolikus
Egyházmegye	Veszprémi főegyházmegye
Egyházközség	veszprémi Szent Mihály-plébánia
Védőszent	Mihály arkangyal
Pap(ok)	Dr. Takáts István ált. helynök-plébános, dr. Kulcsár Dávid káplán
Főesperes	Szabó János
Kanonok	6
	Építési adatok
Építése	18. század
Stílus	neoromán
Építtetője	I. István
	Alapadatok
Torony	2
	Elérhetőség
Település	Veszprém
	Elhelyezkedése
	Szent Mihály-főszékesegyház Pozíció Veszprém térképén
	é. sz. 47° 05′ 50″, k. h. 17° 54′ 10″47.097120°N 17.902840°EKoordináták: é. sz. 47° 05′ 50″, k. h. 17° 54′ 10″47.097120°N 17.902840°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Mihály-főszékesegyház témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a veszprémi székesegyházról szól. Hasonló címmel lásd még: Szent Mihály-székesegyház (egyértelműsítő lap).

A veszprémi Szent Mihály-főszékesegyház a Veszprémi főegyházmegye főtemploma. Az eredeti templom az államalapítás korában épült, minden bizonnyal ez Magyarország legrégibb székesegyháza. Mai formáját 1910-re érte el. A várban, pontosabban a Szentháromság tér északi oldalán elhelyezkedő neoromán stílusú épület két tornya a város számos pontjáról látható. A templom 1981 óta bazilika.

Története

Alapítása

A mai bazilika északi részén már Géza fejedelem idején egy körtemplom (rotunda) állt. Ennek korai voltára utal, hogy tájolása eltér a székesegyházétól és a később a helyére épített oktogonális kápolnáétól is. Kezdetben magánkápolna lehetett, majd a bolgárokkal vívott háború után válhatott a Szent György-ereklye tiszteletének központjává (innen a titulu- sa). Az Árpád-kori rotundához északról palotaépület csatlakozott. Ez vagy Géza fejedelem szállásépülete lehetett, vagy a királyság első püspöki palotája.^[1] A templomot elsőként a Pannonhalmi alapító oklevél (1001) említi; későbbi oklevelek rendszeresen Magyarország legrégibb székesegyházának nevezik.

Abban, hogy Veszprém a királynék városává vált, minden bizonnyal nagy szerepet játszott, hogy a székesegyházat maga Gizella királyné alapította, vagy legalábbis különös figyelmet szentelt rá, bár erre nincs konkrét bizonyíték. I. István király nagyobbik legendája így ír erről:

"Hogy ő, Gizella, Isten tiszteletének csinosításában miképp viselkedett, az Istennek szolgálók gyülekezetei iránt mely buzgónak s jótevőnek mutatkozott, arról a mai napig tanúskodnak számos egyház [ = itt: templom, gyülekezet] keresztjei, edényei és csodálatos mesterséggel készített vagy szőtt oltári ékességei. Mindenekelőtt pedig a veszprémi püspökség egyháza, melyet alapkövétől kezdve minden, Isten szolgálatához szükséges arany- és ezüstneművel és sokféle ruhával fölékesített."

A templomot Mihály arkangyal, a mennyei seregek vezére védi; elnevezésében egyes feltételezések szerint szerepet játszhatott, hogy az egyházmegye területén komoly harcot igényelt a lakosság keresztény hitre való áttérítése a veszprémi püspökséghez tartozott egyebek mellett Koppány vezér központja, a mai Somogy vármegye területe is).

A székesegyház első feltételezett ábrázolása a magyar királyok Veszprémben, a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika részére készült – ma a Nemzeti Múzeumban őrzött – koronázási palástján látható. Ezen Gizella királyné egy torony nélküli templom modelljét tartja kezében. Azonban valószínűbb, hogy a makett a székesfehérvári bazilika stilizált ábrázolása.

Bővítések, újjáépítések

I. István uralkodása után a háromhajós, román stílusú székesegyházat két toronnyal bővítették.

Az 1380-as veszprémi tűzvészt követően a katedrálist gótikus stílusban építették újjá, felszentelésére 1400-ban került sor. Ebből a korból származik a még ma is meglévő altemplom. Az épület többi része a török időkben pusztult el.

A székesegyház újjáépítése a 18. század elejéig váratott magára. Ekkor a templom barokk külsőt kapott. Végül 1907 és 1910 között Aigner Sándor tervei szerint neoromán stílusban épült újjá, az épület – feltételezett – eredeti külsejét alapul véve. A gótikus szentélyt és az altemplomot ugyanakkor megőrizték. Az épület üvegablakai a második világháború alatt megsemmisültek; a ma láthatók Árkayné Sztehlo Lili munkái.

1981-ben II. János Pál pápa a székesegyházat basilica minor rangra emelte.

2005 szeptemberében megkezdődtek a bazilika újabb restaurációs munkálatai. Elsőként a két tornyot újították fel. 2010-re állami támogatásból a templom külseje és belseje is megújult.

Leírása

Belseje

A templom főhajóját kazettás síkmennyezet fedi. Az oszlopfőket az Árpád-kori faragványok mintájára alakították ki az 1907 és 1910 közötti felújítás során. A mellékhajókban két-két oltár foglal helyet: az északiban (a főbejárattól balra) a Mária mennybemenetele- és a Szent György-, a déliben (a főbejárattól jobbra) pedig a Szent Anna- és a Szent Imre-oltár. A templom falképei Szirmay Antal munkái; egyebek mellett az Árpád-ház szentjeit, Nagy Szent Gergelyt, Nepomuki Szent Jánost és Hippói Szent Ágostont, valamint a négy evangélistát ábrázolják.

Az üvegablakokon Szent Istvánt, Szent Margitot, Boldog Ilonát, Gizella királynét, Szent Józsefet és Szent Gellértet láthatjuk.

A székesegyház Boldog Gizella királyné jobb alkarcsontját ereklyeként őrzi.

A gótikus altemplom főtermében helyezték el Bánáss László és Beriszló Péter veszprémi püspökök sírkövét. Egy innen nyíló kis helyiségben Padányi Biró Márton püspök 1762-ben készült barokk síremléke kapott helyet.

Harangjai

A székesegyháznak öt harangja van. Egy az északi, négy a déli toronyban.

Északi torony:

Szentháromság-nagyharang: 3500 kg súlyú, 177 cm átmérőjű, H0 alaphangú. 1725-ben készült Franz Ulrich Scheichel harangöntőnél Bécsben. Magyarország nagyharangjai közül ez a legrégebbi, a székesegyház egyetlen eredeti harangja, a mérete miatt nem rekvirtálták el, ugyanis nem fért volna ki a toronyból. Ez a harang a legidősebb 20 mázsa feletti harangja az országnak.

Déli torony:

Szent István-harang: 969,5 kg-os, 125 cm alsó átmérőjű, Disz1 hangú. 1937-ben Szlezák László, aranykoszorús mester öntötte, Budapesten.
Beöthy/Szent József-harang: 700 kg-os, 110 cm alsó átmérőjű, F1 hangú. 1974-ben Gombos Lajos öntötte Őrbottyánban.
Szent Anna-harang: 220 kg-os, 79 cm alsó átmérőjű, Cisz2 hangú. 1937-ben Szlezák László, aranykoszorús mester öntötte, Budapesten.
Lélekharang: 125 kg-os, 63 cm az alsó átmérője, Disz2 hangú. 1937-ben Szlezák László, aranykoszorús mester öntötte, Budapesten.

A II. világháború előtt 6 harangja volt, melyek közül Szlezák László harangöntőmester készített 1937-ben. Ezek közül kettőt rekviráltak: az 1700 és 500 kilogramm súlyút. Az előbbit a mai napig nem pótolták.