Alapkőzetei a Tethys-óceán észak-afrikai szegélyén keletkeztek a késő karbon és a középső jurakorok között, ahol csaknem 160 millió éven keresztül rakódott le az üledék, meszes, agyagos, illetve kisebbrészt dolomit és homokkő rétegeket létrehozva. A középső és a késő triászban az ekkori vulkánkitörések következtében riolit, andezit és bazalt rétegek rakódtak le, a juraidőszakban pedig gabbró.
A jura végén bezárult a Tethys-óceán. A késő jura és az eocén között redős, pikkelyes szerkezet alakult ki, amikor az elvékonyodott kontinentális lemezre óceáni kéregdarabok tolódtak rá, az agyag palává vált, majd a paleogén időszak elején a hegység kiemelkedett és lepusztult. Az eocén elején szárazföldi felszínalakulás, erős lepusztulás volt jellemző, ennek következtében tönkfelszínek alakultak ki (például a Nagy- és Kis-fennsík). A késő eocén idején ismét előrenyomult a tenger, üledékeinek nyoma ma is megtalálható. Az oligocén végén, 20-25 millió évvel ezelőtt paleozoikumi eredetű rétegek tolódtak a területre. A miocén elején felerősödött a vulkáni tevékenység és riolit-riodácit tűzárkővel borította be a területet. A Bükk-vidék déli szegélyén a miocén kori Pannon-tenger üledékei is megtalálhatók.
A miocén végére a Bükk-vidék központi része 300-400 métert emelkedett, így számottevő magasságú, mélyülő völgyekkel tagolt hegységgé alakult, elkezdődött a máig tartó karsztosodás és a vízhálózat kialakulása. A pliocén első felében a félsivatagi éghajlat volt jellemző, hegylábfelszín-képződés kezdődött, majd a pliocén második felében hűvösebbé és nedvesebbé vált az éghajlat, az emelkedés pedig tovább folytatódott.
I. e. 3200–1900 között egy rézkor végi nép hagyta hátra a Baden-péceli kultúra leleteit. A bronzkor végén meginduló nagy népmozgások elleni védelem céljából az i. e. 13–12. században a pilinyi kultúra népe kezdte meg a földvárak építését. A hegység őskori földvárainak és sáncainak többségét azonban a Kyjatice-kultúra képviselői építették.
I. e. a 4. században megjelentek a kelták a területen. Központjuk a Délkeleti-Bükkben (a mai Bükkszentlászló fölött) emelkedő Nagysánc volt. A szkíták csak a peremvidéken szálltak meg, a hegységbe csak vadászni jártak. A szarmaták és jazigok a déli sík vidékeket lakták. Szállásterületük északi határa Cserépfalu–Eger közelében volt.
A népvándorlás idején megérkeztek a hunok és a szlávok is. A 7. század végén a területre avarok érkeztek. A mai Felsőtárkány környéke minden bizonnyal a honfoglaló Tárkány törzs szállásterületei közé tartozott. Szent István korában kezdődött a lakosságának keresztény hitre térítése. A hegyek között még jó ideig éltek a pogány szokások, melyeket bizonyos elnevezések is őriznek: Oltár-kő, Imó-kő, Bálvány, Pogányoltár.[4]
A tatárjárás előttről csak Cserépfaluról van említés, amely Crispinus fia Egyed birtoka volt. A felsőtárkányi Barát-réten kolostorromok találhatóak. A törökök elpusztították Tárkányt, míg Cserépfalut az 1552-es egri ostrom sem viselte meg különösebben.
1766-ban létrejött egy szlovák erdőmunkások által lakott telep a mai Répáshuta helyén. Ők 10 év után elhagyták a helyet, ahol 1790-től üvegkészítő munkások telepedtek meg, Répáshutának nevezve lakhelyüket.[5]
Földrajza
Éghajlata
Magyarország egyik legcsapadékosabb területe, amelyre évi átlag 700–850 mm csapadék hullik.
Itt dőlt meg Jávorkúton a Magyarországon valaha mért legnagyobb csapadék rekordja 2010-ben, ahol 1550 mm-t regisztráltak.[6]
Az évi középhőmérséklet a Bükkaljától a Nagyfennsíkig 10 °C-ról 7,5-4,5 °C-ra csökken. A Kárpát-medence alföldjeihez és dombságaihoz képest – a Bükkalját a Bükkhátat kivéve – a hegységben a tél hosszú és hideg. Fagyokra október 10-től már gyakorta kell számítani. Hosszú, havas telek után a Bánkút melletti északi lejtőkön április első heteiben is lehet síelni. Fagyos napok még májusban, júniusban is előfordulhatnak, a Nagy-fennsík 800 m-es tengerszint feletti magasság fölött mélyülő töbreiben hajnalonként akár július–augusztusban is. A januári napfénytartam a Sajó-völgyben mindössze 50-55, a hegység javán 55-70, a Nagy-fennsíkon 70-75 óra. Mindezek következtében a legnagyobb hidegeket nem a Bükk-fennsíkon (−17 °C), hanem a Sajó-völgyben (−21 °C) mérik (fordított léghőrétegzettség). A szomszédos alföldi és dombvidékekhez képest a tavasz késik, a mogyoró virágzása csak március derekán kezdődik. A nyár hűvös.[7]
Legmagasabb pont
A Bükk-vidék legmagasabb csúcsának sokáig az Istállós-kő csúcsot tekintették (959 m). 2014-es nem hivatalos mérések szerint azonban a Kettős-bérc déli csúcsa magasabb: 960,715 méter, és az északi csúcs is 10 centiméterrel meghaladja a korábban legmagasabbnak vélt csúcsot. A mérést GPS alapú technológiával hajtották végre, így nagyon minimális a hibalehetőség, ellentétben a régi háromszögeléses módszerrel[forrás?]. Ezután a Kettős-bérc déli csúcsát Szilvási-kőnek nevezték át.[8][9]
További csúcsok: a Bálvány (956 m) és a Tar-kő (Sablon:Szém), de még további kb. 50 csúcs emelkedik 900 méter fölé, közülük 11-é 950–959 m fölé.[10] Ezek közül 20 csúcson van elhelyezve pecsételő a Bükk 900-as csúcsai nevezetű teljesítménytúra állomásaiként.[11]A legmagasabb magyar hegyek 100-as listáján a Bükk-vidék abszolút többséggel rendelkezik, ugyanis 59 csúcsa szerepel a listán.
Vízrajza
A Bükk-vidék teljes területe a Tisza vízrendszeréhez tartozik. Nyugati, délnyugati és déli vidékeiről a felszínen futó patakok vizét az Eger–Laskó–Csincse-vízrendszer gyűjti össze. Északi-északnyugati részén a Szilvás-patak, majd a Bán-patak fogadja magába a hegységből érkező vízfolyásokat, melyek a hegység keleti részén folyó Sajóba torkollanak. A Bükk-vidéket a Mátrától elválasztó Tarna gyűjti össze a terület legnyugatabbra eső vidékeinek felszíni vizeit. A középtájon számos karsztforrás ered. Ezek közül is a legjelentősebbek a Vöröskő-forrás, az Imó-forrás, a Szikla-forrás és a Fekete-len-forrás.[12]
A hegységet hatalmas erdőségek uralják, melyekben jól megfigyelhető az észak-déli és a magassági elrendeződés, az ún. zonalitás. Az Alföld-peremi részektől a magasság növekedésével a hegység közepe felé haladva egymás felett alakultak ki az alföldi erdős-sztyepp erdők, a középhegységi száraz, melegkedvelő tölgyesek, a hűvösebb gyertyános tölgyesek és a hűvös bükkösök övei. A délies, nyugatias kitettségű meredek mészkő-sziklás lejtők legnevezetesebb növénytársulása a hárs-kőris sziklaerdő, amely a jégkor utáni felmelegedés, a mogyorókor kevert erdeinek az emlékét őrzi és azokra a termőhelyekre szorult vissza, ahol már a bükk nem versenyképes.
A Bükk növényzeti képét elsősorban a kontinentális, valamint az Erdély és a Kárpátok közelségére utaló növényfajok és társulások megjelenése határozza meg. A védett sziklazugokban két melegigényes harmadkori faj vészelte át az utolsó eljegesedést, a Bélkő napsütéses mészkőszikláin, a szirti pereszlény - amely ma legközelebb a Balkán-félsziget szubmediterrán mészkővidékén található -, és a pannóniai bennszülött magyarföldi husáng(Ferula sadleriana). Igazi alhavasi reliktumnövényei a Bükknek a sárga ibolya(Viola biflora), mely hazánkban csak itt található meg, a havasi ikravirág, a hegyi kőtörőfű(Saxifraga adscendens), a tarka nyúlfarkfű, a havasi iszalag(Clematis alpina) és a korai szegfű(Dianthus plumarius subsp. praecox). A jégkorszak utáni hideg, kontinentális idők tanúi - ún. posztglacialis reliktumai, hasonlóan a többi reliktumnövényhez, szigorúan védett ritkaságok. Ezek közé tartozik a poloskavész és a fennsík fagyzugos töbreinek, sziklás oldalain virágzó északi sárkányfű(Dracocephalum ruyschiana), amely csak itt fordul elő hazánkban. A Bükknek két sajátos bennszülött faja ismeretes: a Vrabélyi-estike(Hesperis matronalis subsp. vrabelyiana) és a meredek dolomit- és mészkősziklák gyepalkotója a magyar nyúlfarkfű(Sesleria hungarica).
A hárs-kőris sziklaerdők(Tilio-Fraxinetum) növényvilága a következő fajokból áll: mérges sás(Carex brevicollis), hölgyestike(Hesperis matronalis), erdei békaszem(Omphalodes scorpioides), őzsaláta(Smyrnium perfoliatum), Waldstein-pimpó(Waldsteinia geoides).
A hársas törmeléklejtő-erdők(Mercuriali-Tilietum) növényvilága a következő fajokból áll: podagrafű (Aegopodium podagraria), erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas), borostyán (Hedera helix), erdei szélfű (Mercurialis perennis).
A hegyi rétek növényvilágát a következő fajok alkotják: (Alchemilla acutangula), (Alchemilla gracilis), közönséges palástfű(Alchemilla monticola), kis holdruta(Botrychium lunaria), kockásliliom(Fritillaria meleagris), Szent László tárnics(Gentiana cruciata), kövi pimpó(Potentilla rupestris).
250-400 méteres tengerszint feletti magasságban a cseres-tölgyesek jellemzőek. Itt csertölgy(Quercus cerris) és kocsánytalan tölgy(Quercus petraea) alkotta erdők húzódnak meg. A 300 méteres magasság feletti mészkővidékeken mészkedvelő tölgyesek vannak. Cserjeszintjét a húsos som(Cornus mas), a galagonya és a mezei juhar (Acer campestre) alkotja.[15]
A Bükk-fennsíkon, 700-850 méter tengerszint feletti magasságban, hatalmas összefüggő montán bükkösök (Aconito-Fagetum silvaticae) - hazánkban a bükkös zóna a legmagasabban előforduló vegetációs öv, a lucfenyvesek a Bükkben mind ültetettek - vannak. Aljnövényzetükben jellemző a kárpáti flóraelemek, például a társulás névadó növényeinek, a kárpáti sisakvirág(Aconitum moldavicum) és a karcsú sisakvirág(Aconitum variegatum subsp. gracile) megjelenése. Magashegyvidéki képet nyújt a bükkösöknek, a gyepszint néhány jellemző faja, mint például a pávafarkú salamonpecsét(Polygonatum verticillatum), a berki aggófű alfaja (Senecio nemorensis ssp. fuchsii), vagy a nyúlsaláta. A montán bükkösök irtása nyomán alakultak ki a nyár elején színpompás hegyi kaszálórétek, szőrfüves gyepek - melyek számos növényritkaságnak adnak otthont. A szőrfű(Nardus stricta) sűrű, rugalmas gyepje a töbrök fenekét borítja, ahol a nyáron is fellépő fagyhatás miatt a bükkösök már sohasem újulhatnak fel. Egyik legnevezetesebb páfránya e szőrfüveseknek az Európa szerte ritka sokcimpájú holdruta(Botrychium multifidum).[16]
A Bükki Nemzeti Park, illetve a hegységet övező Bükk-vidék gerinces-faunája a hazai átlagnál gazdagabb, sok veszélyeztetett természetvédelmi státuszú faj jelentős populációja él itt. Értékes színezőelemek a csak a Bükkben élő endemikus fajok, pl. Gebhardt-vakfutrinka, ill. szubendemikus alfajok, mint pl. a bükki szerecsenboglárka lepkefajok. A halak köréből a Kárpát-medencei endemikus petényi-márna a patakok ritka lakója.
A madarakat a nemzeti park területén körülbelül 100 fészkelő faj képviseli. A hegység legnagyobb értékei a veszélyeztetett fajok jelentős állományából álló nappali ragadozómadarak (Accipitriformes, Falconiformes). Kiemelkedő a hazai állomány 10%-át kitevő, globálisan veszélyeztetett parlagi sas és a többi Európában veszélyeztetett faj itteni állománya: békászó sas, kígyászölyv, kerecsensólyom, vándorsólyom. A számos veszélyeztetett fajt őrző baglyok képviselői az uráli bagoly és a gatyáskuvik. A hegységből a '70-es években kipusztult uhu jelen időszakban foglalja vissza egykori költőhelyeit. A harkályok közül a legnagyobb hazai állománnyal és természetvédelmi státussal rendelkező fehérhátú fakopáncs emelendő ki. Az erdei énekesek egyik legritkább, az erdő természetességét jelző madara a kis légykapó. Egyik legveszélyeztetettebb faj a nemzeti parkban a császármadár rendkívül lecsökkent állománnyal.
Az emlősök köréből a szinte összes hazai fajt magában foglaló denevérek emelendők ki. A fajgazdagság és a másutt ritka fajok jelentős állománya a nagy, idős erdőtömböknek és sok száz barlangnak köszönhető. Különös jelentősége van azon barlangok védelmének, ahol tömegesen telelnek és szaporodnak az egész Európában veszélyeztetett fajok (Miniopterus schreibersi, Rhinolophus euryale).
Fontos természetvédelmi probléma a hegységben a túltartott patás nagyvadlétszám, melynek szabályozásában fontos szerepe lehetne a visszatelepülő nagyragadozóknak, a farkasnak, medvének, hiúznak.[20]
Résztájai
Déli-Bükk
A Déli-Bükk szerkezetét dél felé átbuktatott redőboltozatok és redőteknők alkotják. Változatos kőzettani felépítés jellemzi, található itt pala, mészkő, diabáz, gabbró, porfirit, valamint a déli szegélyén eocén tarkaagyagok, márgák, mészkövek, szétszórtan miocén üledék- és tufafoszlányok is. Jellemző hogy a Délkeleti-Bükkben a karsztos és nem karsztos területek váltakoznak, míg a Délnyugati-Bükkben már a nem karsztosodó kőzetek vannak többségben jelen (pl: jura kovapala, pala, diabáz és gabbró).
Szintén a Bükk-vidék csúcsrégiójának északi hegylábfelszíne volt, leginkább középső miocén kavicsrétegek, karbon agyagpalák, homokkövek, mészkövek, kréta időszaki homokkő alkotja, valamint a felszínét egy andezit-agglomerátum takaró borítja.
Legérdekesebb része a Bükk-fennsík, egy meredek sziklafalakkal és lejtőkkel körülzárt, majdnem vízszintes terület, a Bükk-vidék központi, magas részén helyezkedik el. Hosszúkás alakú, nyugaton a Bél-kőnél kezdődik, majd keleti-északkeleti irányt felvéve húzódik a Bükkszentkereszt-Hámor képzeletbeli vonalig. A déli határa meglehetősen egyenes vonalat vesz fel, míg az északi Bánkútnál éri el legészakibb kinyúlását. Hossza 18–20 km, szélessége 5–7 km.
A fennsík egésze karsztfennsík, uralkodó kőzetei a mészkő és a dolomit. A Garadna-patak két részre osztja, a magasabb, nagyobb területű Nagy-fennsíkra és a kisebb, alacsonyabb fekvésű Kis-fennsíkra. A fennsík szélén sorakoznak a híres bükk-vidéki „kövek”: Istállós-kő, Tar-kő, Pes-kő, Három-kő, Őr-kő, Cserepes-kő Bálvány, Bél-kő. Minden oldalról hirtelen emelkedik ki környezetéből, de a magas hegycsúcsok miatt a völgyekből, az alföldről nem lehet rálátni.
A rajta lévő víznyelők gondoskodnak a hegységben és környezetében élő közel félmillió ember ivóvízkészletéről. A víznyelő többféle is lehet: dolina, töbör vagy zsomboly. Ezek a mészkőfennsík kiemelkedése után fokozatosan alakultak ki. A barlang- és hasadékrendszerekbe vezetik el a csapadékvizet. Az elnyelt víz a Bükk-vidék bonyolult vízáramlási rendszerén keresztül jut el a szélén lévő forrásokba, majd onnan a vízvezetékekbe: a tökéletesen tiszta és jóízű víz kezelés (tisztítás) nélkül kerülhet el a fogyasztóhoz.[21] Különösen mellékízmentes az ivóvíz a déli oldalon, mert útja a föld alatt légvonalban 20–30 km, a valóságban pedig ennek többszöröse, így hatalmas méretű szűrőrendszeren keresztül érkezik meg a forrásvíz a felszínre, ahol vízházakban felfogják és továbbítják az ivóvízvezetékbe.
A Bükk-vidék központi területe az ország tüdeje, védett és gondozott, nagy kiterjedésű vadon, amelynek tájképi szépsége és élővilága felejthetetlen élményeket nyújt a kirándulóknak. A hegységben sok jelzett turistaút található, melyek turistatérkép segítségével jól követhetők. Gyalogosan a látnivalók többsége felkereshető, míg motoros járművel a behajtás csak a kijelölt pihenőhelyek parkolójáig engedélyezett. A környező településeken sok turistaegyesület működik, amelyek meghirdetett túráikon vendégeket is szívesen látnak.
↑A természet különösen jelentős, egyedi élettelen képződményei közül a barlangok 1961 óta, a források, víznyelők, kunhalmok és földvárak pedig a természet védelméről szóló 1996. évi LIII tv (Tvt.) hatályba lépése (1997) óta ún. ex lege védelem alatt állnak.
↑Figyelmeztető jel azonban, hogy 2006 júniusában a területen végzett szabálytalan állattartás illetve trágyakezelés miatt Miskolc ivóvize már egyszer átmenetileg szennyeződött.
Szilágyi Gábor – Böcker Tivadar – Schmieder Antal: A Bükk hegység regionális hidrodinamikai képe és karsztvízforgalma. Hidrológiai Közlöny, 1980. (60. évf.) 2. sz. 49–55. oldal
Szlabóczky Pál: A Bükk-hegység hasznosítható karsztvízkészlete. Hidrológiai Közlöny, 1978. (58. évf.) 4. sz. 145–153. oldal
Erdey Gyula – Hubay József – Vigyázó János: Bükk. Budapest, 1932. Turistaság és Alpinizmus RT.
Wallacher László: A Bükk- és rudabányai hegységek eocén kori képződményeinek üledékföldtani vizsgálata. 1962–1967, Budapest.
Pelikán Pál – Less György: A Bükk hegység földtana = Geology of the Bükk mountains. Budapest, MÁFI, 2005. ISBN 963-671-253-0
Vojtkó András: A Bükk hegység flórája. Sorbus, 2001, Eger. ISBN 963-00-6629-7 és Kitaibelia, 2002. (7. évf.) 2. sz. 274–275. oldal
Csontos László: A Bükk hegység szerkezetének főbb vonásai. Földtani Közlöny, 1999. (129. köt.) 4. sz. 611–651. oldal
Sásdi László: A Bükk-hegység karsztvidéke. Természet, 1997. (4. évf.) 3. sz. 90–91. oldal
Hevesi Attila: Adatok a Bükk hegység negyedidőszaki ősföldrajzi képéhez. Földtani Közlöny, 1980. (110. évf.) 3–4. sz. 540–550. oldal
Szilágyi Gábor – Böcker Tivadar – Schmieder Antal: A Bükk hegység regionális hidrodinamikai képe és karsztvízforgalma. Hidrológiai Közlöny, 1980. (60. évf.) 2. sz. 49–55. oldal
Szlabóczky Pál: A Bükk-hegység hasznosítható karsztvízkészlete. Hidrológiai Közlöny, 1978. (58. évf.) 4. sz. 145–153. oldal
إبراهيم فتحي معلومات شخصية الميلاد 23 أغسطس 1930 القاهرة الوفاة 3 أكتوبر 2019 (89 سنة) لندن[1] مواطنة المملكة المصرية (1930–1952) جمهورية مصر [لغات أخرى] (1953–1958) الجمهورية العربية المتحدة (1958–1971) مصر (1971–2019) الزوجة هناء سليمان الحياة العملية المهنة ناقد، ...
Voce principale: Dominic Thiem. In questa pagina sono riportate le statistiche e i record realizzati da Dominic Thiem durante la carriera tennistica. Finali in carriera Specialità Categoria Vinte Perse Tot V % Singolare Grande Slam 1 3 4 25% Olimpiadi estive – – – – Tour Finals 0 2 2 0% ATP Masters 1000 1 2 3 33% ATP Tour 500 5 1 6 83% ATP Tour 250 10 4 14 71% Totale 17 12 29 59% Doppio Grande Slam – – – – Olimpiadi estive – – – – Torneo di fine anno – – – ...
جامعة سنترال ميشيغان معلومات التأسيس 1892 الموقع الجغرافي إحداثيات 43°35′23″N 84°46′39″W / 43.5898°N 84.7775°W / 43.5898; -84.7775 الرمز البريدي 48859[1] البلد الولايات المتحدة إحصاءات عدد الطلاب 27836 15465 (1 سبتمبر 2021)[2] عدد الموظفين 2500 (سبتمبر 2020)[1] الموقع ...
Katia und Maurice Krafft 1990 am Kīlauea Unterschrift von Maurice Krafft Catherine Marie Joséphine Krafft (geb. Conrad; * 17. April 1942 in Soultz-Haut-Rhin; † 3. Juni 1991 am Unzen) und Maurice Paul Krafft (* 25. März 1946 in Guebwiller; † 3. Juni 1991 am Unzen) waren französische Geowissenschaftler. Beide bereisten – seit 1970 als Ehepaar – während eines Vierteljahrhunderts mehr als 300 Vulkane weltweit und erlebten dabei mehr als 175 Eruptionen. Sie verstanden sich selbst dabe...
У Вікіпедії є статті про інші географічні об’єкти з назвою Бродвей. Переписна місцевість Бродвейангл. Broadway Координати 40°44′13″ пн. ш. 75°02′54″ зх. д. / 40.73710000002777321° пн. ш. 75.04860000002777554° зх. д. / 40.73710000002777321; -75.04860000002777554Координати: 40°44′13″ пн.
Mata uang Kroon Kroon adalah mata uang resmi negara Estonia antara tahun 1992 hingga 2011 menggantikan Rubel Soviet sebelum digantikan oleh Euro. Mata uang ini dipakai pertama kali 1928 menggantikan Mark Estonia. Mata uang ini setiap satu-satunya dibagi menjadi 100 sent. Mata uang ini terbagi menjadi 5, 10, 25, 100, 500 krooni. Lihat pula Perekonomian Estonia Pranala luar Koin bekas republik Soviet[pranala nonaktif permanen] Artikel bertopik ekonomi ini adalah sebuah rintisan. Anda da...
Niko Pirosmani (bahasa Georgia: ნიკო ფიროსმანი), biasa disebut Nikala (ნიკალა) (1862–1918) adalah pelukis primitivis asal Georgia yang menjadi terkenal setelah meninggal. Biografi Pirosmani lahir di desa Mirzaani, Georgia, kepada keluarga petani di provinsi Kakheti. Kedua orangtuanya, Aslan Pirosmanashvili dan Tekle Toklikishvili merupakan petani yang mempunyai sebuah kebun anggur kecil, beberapa ekor sapi dan domba. Ia kemudian menjadi yatim dan di...
Douglas County, IllinoisLokasi di negara bagian IllinoisLokasi negara bagian Illinois di Amerika SerikatDidirikan1859SeatTuscolaKota terbesarTuscolaWilayah • Keseluruhan417 sq mi (1.081 km2) • Daratan417 sq mi (1.080 km2) • Perairan<1 sq mi (1 km2), 0.13%Populasi • (2000)4.922 • Kepadatan48/sq mi (18/km²)Zona waktuTengah: UTC-6 (CST) / -5 (CDT) Douglas County adalah county yang te...
A map of Greater Manchester, with its 14 parished areas highlighted in red. A civil parish is a country subdivision, forming the lowest unit of local government in England. There are 14 civil parishes in the ceremonial county of Greater Manchester, most of the county being unparished; Bury, Rochdale, Salford and Stockport are completely unparished. At the 2001 census, there were 129,325 people living in the civil parishes, accounting for 5.2% of the county's population. History Parishes arose...
العلاقات الجورجية السيراليونية جورجيا سيراليون جورجيا سيراليون تعديل مصدري - تعديل العلاقات الجورجية السيراليونية هي العلاقات الثنائية التي تجمع بين جورجيا وسيراليون.[1][2][3][4][5] مقارنة بين البلدين هذه مقارنة عامة ومرجعية للدولتين: وج...
Tributary of the San Gabriel River in California Fullerton CreekLocationCountryUnited StatesStatesCalifornia Fullerton Creek is a tributary of Coyote Creek, which is a lower tributary of the San Gabriel River. The San Gabriel River is found in northwest Orange County, southeast Los Angeles County, and southwest Riverside County in the U.S. state of California. The creek is approximately ten and a half miles (16.9 km) long from the Fullerton Dam to Coyote Creek.[1] Knott Avenue ru...
First Nations band in British Columbia, CanadaMusqueam xʷməθkʷəy̓əmFirst Nations band FlagSealTerritory of the Musqueam Indian BandCountryCanadaProvinceBritish ColumbiaGovernment[1] • TypeBand council • ChiefWayne Sparrow • Councillors Full list (10): Morgan GuerinNora StoganGordon GrantMichele PointHoward E. GrantAllyson FraserNolan CharlesWendy Grant-JohnTammy HarkeyRosalind Campbell Area • Total1,448.88 km2 (559.42 sq...
Координати: 46°29′08″ пн. ш. 133°50′40″ сх. д. / 46.48556° пн. ш. 133.84444° сх. д. / 46.48556; 133.84444 Радянсько-китайський прикордонний конфлікт на острові Даманський (Чженьбао) Звільнення Чженьбао-дао.Малюнок з китайської пропагандистської брошури. 1970Звільн...
Kurdish politician Some of this article's listed sources may not be reliable. Please help this article by looking for better, more reliable sources. Unreliable citations may be challenged or deleted. (January 2020) (Learn how and when to remove this template message) Kosrat Rasul AliLeader of the Patriotic Union of KurdistanIn office3 October 2017 – 18 February 2020Preceded byJalal TalabaniSucceeded byLahur Talabany and Bafel TalabaniVice President of Kurdistan RegionIn office14 Ju...
Norwegian footballer (born 1978) Kristin Lie Personal informationDate of birth (1978-12-13) 13 December 1978 (age 44)Position(s) StrikerYouth career NamdalseidSenior career*Years Team Apps (Gls) Beitstad 0000–1999 Verdal 10 (0)1999–2013 Trondheims-Ørn 263 (90)2014–2017 Egge 21 (41)2022- Sørlia 6 (5)International career2007–2009 Norway 16 (1) *Club domestic league appearances and goals Kristin Lie (born 13 December 1978) is a Norwegian footballer who played as a striker for Egge...
بوب كابالشعارمعلومات عامةالبلد الولايات المتحدة التأسيس 2000 النوع مطور ألعاب فيديو الشكل القانوني شركة خاصة المقر الرئيسي سياتل موقع الويب popcap.com (الإنجليزية) المنظومة الاقتصاديةالشركة الأم إلكترونيك آرتس الصناعة صناعة ألعاب الفيديو المنتجات برمجيات[1] أهم الشخصياتا...
Demam emas Australia dimulai tahun 1851 ketika Edward Hammond Hargraves menemukan emas yang dapat dibayarkan dekat Bathurst, New South Wales, di situs yang disebut Ophir oleh Edward Hargraves. Enam bulan kemudian, emas ditemukan di Victoria di Warrandyte dan Ballarat, dan tidak lama kemudian di Bendigo Creek. Emas kemudian ditemukan di seluruh koloni Australia. Penemuan emas di Australia sebelum demam Sebelum Hargraves mengklaim penemuan emas yang dapat dibayarkan dan ia juga yang pertama men...
Archives Index 1, 2, 3, 4, 5, 6 This page has archives. Sections older than 208.5 days may be automatically archived by ClueBot III when more than 5 sections are present. This user participates inWikiProject Palestine. السلام-שלוםThis user participates in WP:IPCOLL. This user is a participant in WikiProject Islam. This user participates inWikiProject Mongols. Contributions Whaling in the Faroe Islands (DYK) Al-Wishah fi Fawa'id al-Nikah (DYK) Birzeit Brewery Bisan Center for Resear...
_(Hungary).jpg)
.png)
