A 12. században élt Lőrinc fia Betlen, a Bethlenek és az Apafiak közös őse. Betlen egyik fiától, Pétertől a Bethlen-ág származott, míg a másik fiát Olivérnek hívták, akinek unokájától, Apától, illetve annak fiától, Apafi Miklóstól eredt az Apafi-ág. A Bethlen család két részre bontható a betleni-, és az iktári-ágra.
Iktári Bethlen-ág
Előnevét ez az ág a Temesi Bánságban fekvő iktári (Ilkar, korábban Aktár) uradalomról kapta, amelyet több helységgel együtt bírt egészen addig, amíg a török el nem foglalta. A török Magyarországról való kiűzése után a család többször is megpróbálta visszaszerezni ősi birtokát.
Ez az ág a másiktól címerében is különbözik. Bethlen János Zsigmond királytól kapta a címerét, melyen két szemben álló hattyú látható, nyakukon nyíllal átlőve, amit farkába harapó sárkány (uroborosz) fog körbe. A leszármazottak folyamatosan ezt a címert használták.
Betleni Bethlen-ág
Bethlen Klementina Zabolán, 1907-ben
Ez az ág az iktári mellett külön családot alkot, noha a rokonságot sokáig fenntartották.
Az ősi címert használták, melyen egy koronás kígyó található, szájában az országalmával.
Bethlen Béla (1888–1979), Bethlen Bálint fia, politikus, 1940–44 között Szolnok-Doboka és Beszterce-Naszód vármegyék főispánja, 1944 szeptember–októberében Észak-Erdély kormánybiztosa
Bethlen Domokos (1810–1866) császári és királyi kamarás, a Szent János-rend lovagja
Bethlen Elek (1777–1841) császári és királyi kamarás
A Bethlenek bethleni ága már a 13–15. század folyamán megszerezte a családi vagyon alapját képező legfontosabb birtokközpontokat: Bethlent, Keresdet, Betlenszentmiklóst, Bonyhát, Dobokát, Borgót, amelyek mellé utóbb – különösen Bethlen János kancellárnak – sikerült újabb birtokadományokat nyerni. Az Apafiakkal kötött 1584. évi szerződés – mely szerint az egyik család kihalása esetén minden vagyon a másikra száll – Apafi (III.) Mihály halálát (1713) követően, 1776-ban újabb birtokokat hozott, melyek közül Árokalja és Kerlés volt a legfontosabb.
A 17–18. század élvonalbeli főnemesi családja már a fejedelemség idején is – főleg annak második szakaszában – kulcsszerepet töltött be az erdélyi közéletben, és vezető szerepét sikerrel konzerválta az 1690-es „rendszerváltást” követően is, a Habsburg-adminisztráció keretei között. A Bethlen család a 17–18. század fordulóján birtokait, politikai befolyását, közéleti súlyát tekintve a losonci Bánffyakkal, a hallerkői Hallerekkel, a göncruszkai Kornisokkal és a széki Telekiekkel együtt a legfontosabb erdélyi főnemesi családok között említhető: közéleti szereplőket, politikusokat, katonákat, iskola-, művészet- és egyházpártolókat adott az évszázadok során Erdélynek és Magyarországnak. Bethlen (VI.) Miklós, a család egyik legkiemelkedőbb tagja, nemcsak íróként alkotott maradandót, hanem mint építész is: az ő tervei alapján készült ugyanis a bethlenszentmiklósi kastély, az erdélyi reneszánsz kastélyépítészet egyik legjelentősebb emléke.
Az iktári Bethlen ág előnevét egykori Temes vármegyei uradalmáról vette, amelynek birtokosa a török hódoltság 1552. évi beköszöntéig volt. Ekkor a család a Keleti Magyar Királyságba, a későbbi Erdélyi Fejedelemségbe menekült, ahol 1576-ban szerezte meg a marosillyei uradalmat. Az iktári Bethlen család tagjai – akik között a leghíresebb Bethlen Gábor (1580 – 1629), erdélyi fejedelem volt – még további három évszázadon át éltek Erdélyben.
A Bethlen család számos kastélya közül sok még ma is áll különböző funkciókat betöltve, azonban akad közöttük olyan is, mely – sok más erdélyi kastélyhoz hasonlóan – már menthetetlen állapotban van.
Erdélyi könyvesházak 3. 1563–1757. A Bethlen-család és környezete, az Apafi-család és környezete, a Teleki-család és környezete. Vegyes források; sajtó alá rend. Monok István, Németh Noémi, Varga András; Scriptum, Szeged, 1994 (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez)
.png)
.jpg)
.jpg)
.JPG)
.svg){kind=small}
