1655-ben a Lengyel–Litván Unió és Svédország közt újabb háború tört ki. A svédek ellen viszont hatalmas koalíció jött létre. 1656 végén a prostki vereség után X. Károly Gusztáv svéd király szövetségest keresett, hogy el ne veszítse a háborút. Rákóczi segítségét kérte, a radnóti egyezményben(wd) felajánlva neki Dél- és Közép-Lengyelország egy részét, ahol új királyságot alapíthatott volna. (Egy évvel korábban a lengyelek is Rákóczihoz fordultak, s ők is felajánlották neki a koronát, ha az Erdélyi FejedelemségSvédország ellen lép hadba.) Az elbizakodott fejedelem, aki túlbecsülte országa erejét, azonnal megindította a hadjáratot. A vállalkozáshoz Zrínyi Miklós is nagy reményeket fűzött, mivel ha Rákóczi, akihez a két román vajdaság is hű volt, akkor az egyesült erdélyi–magyar–lengyel–svéd–román sereggel a törökök ellen fordul, talán a Balkánt is sikerülhet visszafoglalnia.
1657 januárjában, nem törődve a Porta tiltakozásával, szövetségben a svédekkel Rákóczi hadat indított János Kázmér lengyel király ellen, kiegészülve a moldvai és havasalföldi csapatokkal. A hadjárat első szakaszában sikeres volt: Rákóczi bevette Krakkót, aztán bevonult Varsóba, de alighogy találkozott a svédekkel, Károly Gusztáv máris magára hagyta őt és hazasietett, az országát ért újabb dán támadás miatt.
Ennek ellenére Rákóczi még mindig bízott sikerében, tovább vonult észak felé, de a lengyelek Jerzy Lubomirski vezetésével végzetes orvtámadást intéztek Észak-Erdély ellen és Munkács környékét is elpusztították.
Rákóczi vereséget szenvedett, a román és kozák csapatok cserben hagyták lengyel földön. Czarny-Ostrówban megalázó feltételek mellett kénytelen volt békét kérni, s csak magas összegű hadikárpótlás fejében engedték szabadon.
Rövidesen hadait Kemény Jánosra bízva eltávozott, de katonái a határnál a tatár kán fogságába estek. (Rákóczi először még ígéretet tett, hogy akár saját vagyonának feláldozásával is kiváltja a tatárok rabságából embereit, ám később ígéretét nem tartotta be.) Székelyföldet rövidesen a török és tatár hadsereg pusztította.[1][2]
A Porta szembefordult engedetlen vazallusával, mire a fenyegetett erdélyi rendek 1657. november 2-án Rákóczi helyett Rhédey Ferencet választották fejedelemmé, ő azonban kierőszakolta Rhédey lemondását, és 1658. január 9-én újra elfoglalta a trónt. A törökök nem ismerték el Rákóczit, és a nagyvezír parancsára a rendek 1658. október 11-énBarcsai Ákos személyében új fejedelmet választottak, mire Rákóczi haddal indult trónja visszafoglalására. Barcsai ellen győzedelmeskedett, Szejdi Ahmed budai pasa azonban a szászfenesi csatában, 1660. május 22-én vereséget mért rá. Feljegyezték, hogy a fejedelem hadvezérhez méltóan, bátran harcolt a csatában: 17 törököt vágott le, öt lovat lőttek ki alóla, 150 testőre közül is csak 20 maradt életben.
II. Rákóczi György levelezéséből, 1646–1660; sajtó alá rend. Izsépy Edit; Egyetemi Könyvtár, Bp., 1992 (Fontes et studia)
Okmánytár II. Rákóczy György diplomácziai összeköttetéseihez; szerk. Szilágyi Sándor; Akadémia, Bp., 1874 (Magyar történelmi emlékek 1. oszt. Okmánytárak) 761 p.
Basire Izsák: II. Rákóczy György felelete az Innocentia Transylvaniae-ra, 1653–1659; kiad. Kropf Lajos; Athenaeum, Bp., 1888
Tóth József: II. Rákóczy György lengyel vállalatának diplomátiai előzményei; Szabadsajtó, Szatmár, 1912
Szabó Magdolna: II. Rákóczy György erdélyi fejedelemsége. 1648–1660; s. n., Szeged, 1935 (Kolozsvári-szegedi értekezések a magyar művelődéstörténelem köréből)
Doberdói Bánlaky [Breit] József: A magyar nemzet hadtörténelme; Athenaeum, Bp., 1940
16. A Rákóczyak, Zrínyiek és Thököly Imre első küzdelmeinek korszaka, 1630–1682
Kósa János: II. Rákóczi György; Franklin, Bp., 1942 (Magyar életrajzok)
Apa és fiú. 1630–1661. Szalárdi János írásaiból; bev. Asztalos Miklós; Franklin, Bp., 1942 (Erdély öröksége) (hasonmásban: 1994)
II. Rákóczy György esküvője; összegyűjt., sajtó alá rend., tan., jegyz. Várkonyi Gábor, lengyel szövegford. Mihályi Anikó; ELTE, Bp., 1990 (Régi magyar történelmi források)
Gebei Sándor: II. Rákóczi György külpolitikája, 1648–1657; Heraldika, Bp., 2004
Szerencsének elegyes forgása. II. Rákóczi György és kora; szerk. Kármán Gábor, Szabó András Péter; Transylvania Emlékeiért Tudományos Egyesület, Bp., 2009 ISBN 9789632361918
Kovács Gergely István: Magyar királyok és uralkodók; Duna International, Bp., 2011
21. II. Rákóczi György, Barcsay Ákos és Kemény János
Pénzes Tiborc Szabolcs: "Valakik szikrának szárnya alatt vadnak...". Várad és a puritanizmus II. Rákóczi György fejedelemsége idején; Partium, Partium, 2014
1Fivére távollétében csak mint vajda uralkodott. 2 Férje által kinevezett helytartó. 3Megválasztott erdélyi fejedelem, de beiktatásásra nem került sor. 4Ténylegesen nem uralkodott.