Bethlen Ferenc (bethleni) (1601–1653. június 15.) I. Rákóczi György és II. Rákóczi György főudvarmestere és tanácsosa.
Élete
Bethlen Miklós tanácsos és gelencei Mihálcz Kata fia. 1637–1648 között a fejedelmi tábla ülnöke,[1] 1639-től Fehér megyének főispánja, egyszersmind a fejedelmi ítélőtábla assessora, 1648-tól tanácsúr. II. Rákóczi György követeként több alkalommal járt Lengyelországban és egyszer III. Ferdinándnál is. A törvény-tudományban járatos volt és az unitárius vallást követte. II. Rákóczi György főudvarmestereként 1653. június 15-én halt meg a földvári táborban, a moldvai Vasile Lupu fejedelem elleni háború idején.[2]
Felesége Kemény Kata, Kemény János erdélyi fejedelem húga volt, gyermekeik Farkas, Gergely, Elek, Krisztina és Éva.[3]
Munkái
Sűrű levelezést folytatott a lengyelországi unitáriusokkal, három levele Ruarius Mártonhoz intézve, (úgymint Piazezenno, 1645. november 15., Varsó. 1648 augusztus 7. és Bethlen, 1649. április 7. kelettel) megjelentek a Ruarii (Mart.) Epist. Cent. II. Amstelodami, 1681.
A Approbatae Constitutiones, melyet az 1653. január 15. gyulafehérvári országgyűlés elé terjesztettek, többnyire az ő műve.
Jegyzetek
- ↑ Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690. Budapest: Akadémiai. 1980. 359. o. ISBN 963-05-2327-2
- ↑ Bethlen Ferenc temetési meghívója: Beszterce város levéltára, Missiles. (Arhivele Naționale ale României. Direcția Județeana Cluj). 1653/62.
- ↑ Kemény János: Önéletírása. In Kemény János és Bethlen Miklós művei. Budapest: Szépirodalmi. 1980. = Magyar remekírók, ISBN 963-15-1495-1
Források
- Lukinich Imre: Keresdi báró Bethlen Ferenc 1601-1653. Budapest: Athenaeum. 1908. (Különnyomat a Századok-ból.)
.svg){kind=small}
