PROFILBARU.COM

	Ladomérvágása (Ladomirová)
	Ladomérvágása látképe
; Ladomérvágása címere	; Ladomérvágása zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Felsővízközi
Rang	község
Első írásos említés	1414
Polgármester	Ladislav Bojčík
Irányítószám	090 03
Körzethívószám	00421 (0) 54
Forgalmi rendszám	SK
	Népesség
Teljes népesség	1045 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	64 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	262 m
Terület	15,39 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 49° 19′ 46″, k. h. 21° 37′ 29″49.329444°N 21.624722°EKoordináták: é. sz. 49° 19′ 46″, k. h. 21° 37′ 29″49.329444°N 21.624722°E
	Ladomérvágása weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Ladomérvágása témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ladomérvágása (szlovákul: Ladomirová, ruszinul: Ладомирова) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Felsővízközi járásában.

Fekvése

Felsővízköztől 6 km-re északkeletre, a Ladomér-patak partján fekszik.

Története

Neve eredetileg Vladimirova volt és valószínűleg a falut telepítő soltészról nevezték el. 1414-ben, más forrás szerint 1364-ben [1] említik először „Ladamerwagasa” néven, a Bebek família makovicai uradalmához tartozott. Az 1427-es dézsmajegyzékben még nem szerepel. Később a Cudar család tulajdona, akik 1458-ban kisebb várkastélyt is építettek ide. A 15. században vámházat építettek itt, mely a Lengyelországba menő kereskedelmi úton szállított árukat vámolta meg. 1600-ban 16 portát számoltak össze a faluban, ezeken és a soltész házán kívül templom, plébánia, vámház, malom, iskola és egy kastély is volt a településen. 1787-ben 102 házában 720 lakos élt. Lakói mezőgazdaságból, állattartásból és erdei munkákból éltek.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „LADAMER. vagy Lodomer. Tót falu Sáros Várm. földes Ura G. Szirmay Uraság, lakosai többen ó hitűek, fekszik Duplinnak szomszédságában, mellynek filiája, földgyének fele termékeny, fája van tűzre, és legelője is, mellyen számos marhákat szaporítanak.”^[2]

1806-ban a napóleoni háborúk során a nagy orosz hadvezér, Kutuzov csapatai foglalták el. 1828-ban 128 háza és 946 lakosa volt. A 19. században a falut többször sújtotta kolerajárvány, mégis ekkor érte el lakosságának maximumát 1200 fővel.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Ladomér, orosz falu, Sáros vmegyében, Szvidnikhez 1 mfld., a galicziai országutban: 46 római, 856 görög kath., 164 zsidó lakossal. Görög paroch. templom. Synagoga. A makoviczi uradalomhoz tartozik.”^[3]

1920 előtt Sáros vármegye Felsővízközi járásához tartozott.

Az első világháború után orosz ortodox szerzetesek telepedtek le a faluban. Megalapították a Pochajevi Szent Jób ortodox kolostort, amely az 1920-as években számos híres egyházfőnek és szerzetesnek adott otthont a volt Orosz Birodalomból, akik Oroszországon kívül az orosz ortodox egyház joghatósága alá tartoztak. Ladomérvágása az orosz diaszpóra egyik kiadói tevékenységének központja lett a háborúk közötti időszakban.

A második világháborúban a Duklai-hágó térségében nagy tankcsata zajlott, melynek során a falu majdnem teljesen elpusztult. A háború után újjá kellett építeni. Lakói később főként Felsővízköz üzemeiben dolgoztak.

Népessége

1910-ben 836, többségben ruszin lakosa volt, jelentős német kisebbséggel.

2001-ben 838 lakosából 736 szlovák és 65 ruszin volt.

2011-ben 992 lakosából 787 szlovák és 125 ruszin.

Nevezetességei

Mihály arkangyal tiszteletére szentelt görögkatolikus fatemploma 1742-ben épült, ikonosztáza is 18. századi. Tetőzete és tornya zsindellyel fedett.
1923-ban épült ortodox temploma, melyhez 1924-ben kolostort is építettek.
A faluban első világháborús katonai temető található. 94 sírjában mintegy 300 elesett katona nyugszik.