Alsókomárnok

Alsókomárnok
Alsókomárnok zászlaja
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Felsővízközi
Rang	község
Polgármester	Mária Turišinová
Irányítószám	090 05 (pošta Krajná Poľana)
Körzethívószám	054
Forgalmi rendszám	SK
Népesség
Teljes népesség	178 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	15 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	370 m
Terület	12,38 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 49° 22′ 31″, k. h. 21° 41′ 46″49.375277777778, 21.696111111111Koordináták: é. sz. 49° 22′ 31″, k. h. 21° 41′ 46″49.375277777778, 21.696111111111
Alsókomárnok weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsókomárnok témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Alsókomárnok (szlovákul: Nižný Komárnik) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Felsővízközi járásában.

Fekvése

Felsővízköztől 15 km-re északkeletre, a Ladomér-patak partján fekszik.

Története

A falu a 17. század elején a vlach jog alapján keletkezett, első írásos említése 1618-ból származik „Also Komarnik” néven. Makovica várának uradalmához tartozott. Lakói a 17. században favágással, fazsindely készítéssel foglalkoztak. 1787-ben 32 házában 237 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Alsó, és Felső Komárnyik. Két tót falu Sáros Várm. földes Uraik G. Áspremont Uraság, lakosaik katolikusok, többen ó hitűek, fekszenek Zboróhoz más fél mértföldnyire, harmitzadgya is van egyiknek; határbéli földgyeik soványasok, fájok mind a’ két féle, ’s legeljök is elegendő van, vagyonnyaik selejtesek, marhákkal kereskedést indíthatnak.”^[2]

1828-ban 33 háza volt 253 lakossal. Kiterjedt erdei a 19. században Vestphalen gróf birtokában voltak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Alsó- és Felső-Komárnik, Sáros v. 2 egymáshoz igen közel fekvő orosz falu, a gallicziai és zempléni határszéleken, a makoviczi uradalomban: 69 romai, 440 g. kath., 18 zsidó lak. Alsó-Komarnyikon postahivatal van. Határuk sziklás, sovány; erdejük igen nagy; szarvasmarhát sokat tartanak.”^[3]

1863-tól gőzfűrész működött a településen. 1880 és 1910 között sok lakosa vándorolt ki a tengerentúlra. A falu az első világháborús harcokban majdnem elpusztult. 1920 előtt Sáros vármegye Felsővízközi járásához tartozott.

1944 őszén súlyos harcok dúltak itt szovjet és német csapatok között, melyekben a település nagy károkat szenvedett.

Népessége

1910-ben 307, többségben ruszin lakosa volt (220 fő: 71,7%), jelentős német kisebbséggel (53 fő: 17,3%). Magyar 13 (4,2%), tót azaz szlovák 3 (1%) élt a faluban. Egyéb nemzetiséghez 18-an tartoztak.

2001-ben 165 lakosából 144 szlovák és 16 ruszin volt.

2011-ben 181 lakosából 68 szlovák, 50 cigány és 46 ruszin.

Nevezetességei

• A falu Volodimír Sičinský építész tervei alapján 1938-ban épített görögkatolikus fatemplomáról híres. Benne 18. századi ikonosztáz látható, mely Tőketerebesről származik.
• Határában van az Északkeleti-Kárpátok legalacsonyabb hágója, a Duklai-hágó. Itt vezet át a fontos kereskedelmi út Lengyelországba.
• Szabadtéri múzeuma van.

További információk

• A templom képes ismertetője
• Rövid angol nyelvű leírás
• Községinfó
• Alsókomárnok Szlovákia térképén
• Fotógaléria a templomról
• E-obce.sk

Jegyzetek

1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.