Felsőkomárnok (szlovákul: Vyšný Komárnik, lengyelül Komorniki Wyżne) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Felsővízközi járásában.
Fekvése
Felsővízköztől 18 km-re északkeletre, a lengyel határ mellett, a Duklai-hágó déli oldalán fekszik, közúti határátkelőhely Lengyelország felé.
Története
A települést a 16. század végén alapították a makovicai uradalom területén. 1600-ban „Fölsö Komornik” alakban említik először. 1618-ban „Felso Komarnik” néven említik. 1713-1714-ben a járványok következtében a falu elnéptelenedett. 1787-ben 25 házában 164 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Alsó, és Felső Komárnyik. Két tót falu Sáros Várm. földes Uraik G. Áspremont Uraság, lakosaik katolikusok, többen ó hitűek, fekszenek Zboróhoz más fél mértföldnyire, harmitzadgya is van egyiknek; határbéli földgyeik soványasok, fájok mind a’ két féle, ’s legeljök is elegendő van, vagyonnyaik selejtesek, marhákkal kereskedést indíthatnak.”[2]
1828-ban 34 háza volt 262 lakossal, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak, később a nagybirtokokon dolgoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Alsó- és Felső-Komárnik, Sáros v. 2 egymáshoz igen közel fekvő orosz falu, a gallicziai és zempléni határszéleken, a makoviczi uradalomban: 69 romai, 440 g. kath., 18 zsidó lak. Alsó-Komarnyikon postahivatal van. Határuk sziklás, sovány; erdejük igen nagy; szarvasmarhát sokat tartanak.”[3]
1865-ben fűrészüzem is működött itt. 1920 előtt Sáros vármegye Felsővízközi járásához tartozott.
1944-ben súlyos harcok folytak területén, melyek következtében a település teljesen elpusztult. Felsőkomárnok volt az első felszabadított falu Csehszlovákia területén, 1944. október 6-án foglalta el a Vörös Hadsereg.
Népesség
1910-ben 194, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.
2001-ben 85 lakosából 65 szlovák és 16 ruszin volt.
2011-ben 75 lakosából 47 szlovák és 26 ruszin.
Nevezetességei
Jegyzetek
