A 14. César-díjátadó gálát 1989. március 4-én rendezték meg a párizsi Empire Színházban, Peter Ustinov színész, rendező, producer elnökölt.[1]
Az 1988-as év filmtermésének javát felvonultató filmgála nagy nyertese a Camille Claudel szobrásznő életét feldolgozó film volt: 12 jelölésből 5 Césart kapott meg. Jól szerepelt még Az élet egy hosszú, nyugodt folyó [2] című vígjáték: 7 jelölésből 4 díjat söpört be. A legjobb rendező Jean-Jacques Annaud lett, akinek A medve című nagy közönségsikert aratott természetfilmje elnyerte a legjobb vágás díját is. A legjobb külföldi film díját a német Percy Adlon Bagdad Café című vígjátéka érdemelte ki.[3][4]
Jean-Paul Belmondo nem vette át a legjobb színész díjat. Már jelölése pillanatában jelezte, nem érdekli az elismerés, és jobban szeretné, ha abban kollégái részesülnének. A Filmművészeti és Filmtechnikai Akadémia azonban figyelmen kívül hagyta nyilatkozatát és a beérkezett legtöbb szavazat alapján nyertesnek hirdették ki. A színész a díjat soha sem kereste. A César-díj iránti nyílt megvetése egyik okaként sokan tudni vélik, hogy a színész ellenszenvet érzett a díj trófeájának alkotója, César Baldaccini iránt, mert annak idején a szobrocska elkészítésére apja, Paul Belmondo is pályázott.[5]
A Camille Claudel César-díjjal jutalmazott főszereplője, Isabelle Adjani nagy feltűnést keltett, amikor – szolidaritásból – részleteket olvasott fel Salman Rushdie A sátáni versek című kötetéből.
Tiszteletbeli Césart kapott Bernard Blier karakterszínész és Paul Grimault animációs filmrendező. A rendezvényen tisztelettel adóztak a dél-franciaországi paraszti-kispolgári világot hitelesen bemutató művészek, Marcel Pagnol író, forgatókönyvíró, filmrendező, valamint két fétisszínésze, Raimu és Fernandel emléke előtt.[6]
A statisztikában a különdíjak nem lettek figyelembe véve.