A gróf németújvári Batthyány család sarja. Apja, gróf németújvári Batthyány Antal József (1762–1828), anyja, gróf Cecilie Rogendorf (1775–1814) volt.[2] Az apai nagyszülei németújvári gróf Batthyány Tódor (1729–1812) tanácsos és galánthai gróf Esterházy Philippine (1734–1811) voltak.
A vele közel egykorú, a reformkorban és az 1848-as forradalomban szintén kiemelkedő szerepet játszó gróf Batthyány Lajossal meglehetősen távoli rokonságban állt: közös őseik szépapáik szülei, azaz mindkettejük hatodik fokú felmenői, gróf Batthyány Ádám (1610–1659) és első felesége, Aurora Katharina von Formentini zu Talmein (1609–1653) voltak.
Kázmér gróf fiatal korában a külföldieskedő, idegen szellemű magyar nagybirtokosok közé tartozott. Tanulmányait külföldön végezte, és magyarul is csak az 1830-as évek második felében kezdett tanulni. Nyugat-európai utazásai során megismerkedett a liberális eszmékkel és az 1830-as évek végére politikai nézetei gyökeresen megváltoztak. Az 1839–40-es, az 1843–44-es és az 1847-48-as országgyűlés felsőházában már mint a reformellenzék radikális képviselője vett részt.[2] Támogatta a magyarországi ipar és közlekedés fejlesztését. 1839-40-ben Gusztáv bátyjával és Károlyi Lajos gróffal felállították a rohonci gazdasági tanintézetet.[2]
Az 1844-ben megalakult VédegyletnekKossuth Lajos igazgatója, Batthyány Kázmér pedig elnöke lett. 1845 szeptemberében a Vukovár–Fiumei Vasút Építésére Egyesült Társaság elnökévé választották,[2] ugyanebben az évben Pécs díszpolgára címet kapott. [3]Jobbágyai nagy részét örökváltság útján felszabadította. Birtokain óvodákat, iskolákat, Rohoncon gazdasági iskolát alapított. A Magyar Gazdasági Egyesületnél pályázatot hirdetett a mezőgazdasági viszonyok átalakítását elősegítő tanulmányokra. Támogatta a tudományt és a művészeteket is. Nagy Károlynak, gazdasági ügyei intézőjének javaslatára felajánlotta a Magyar Tudós Társaságnak teljes rohonci és kisbéri könyvtárát. Vörösmarty Mihály anyagi támogatására évjáradékot juttatott. Nagy Károly az ő anyagi támogatásával építhette fel az 1840-es évek közepén a Bicskei Csillagvizsgálót.
1846-47-ben szlavóniai birtokán bujtatta Táncsics Mihályt.[2] Ezt követően több megyében irányította az ellenzéket, és az ő közreműködésével lett Kossuth Lajos követ.[2]
Házassága
1847. november 4.-én Pesten a Kálvin téri református templomban feleségül vette a 39 éves gróf buzini Keglevich Auguszta (1808-1879) úrnőt, gróf buzini Keglevich Ágost (1759-1813) és gróf Maria Elisabeth von Waldstein-Wartenberg (1769-1813) lányát.[4] Gróf Keglevich Auguszta, gróf Szapáry Antal (1802-1883) egykori felesége volt, de sikertelen házasságuk következtében elváltak. Batthyány Kázmér és Keglevich Auguszta házasságából nem született gyermek.
1848. április 22-étőlBaranya vármegye főispánja, majd szeptember 17-én kormánybiztosa lett.[2] Önkéntesként részt vett a délvidéki harcokban. Szeptemberben Mohácson népfelkelést szervezett és csapataival több ütközetben megtisztította a Dráva–Duna szögét Jellasics utóvédként hátrahagyott csapataitól. Október 22-én önkéntesei élén bevonult az eszéki várba,[2] az ingadozó várparancsnok, Jovics István vezérőrnaggyal szemben biztosítva ezzel a várőrség magyar alkotmányhoz való hűségét. 1849. február 2-től Szeged központtal a Kiskunság, Szeged, Szabadka és Zombor teljhatalmú polgári és katonai kormánybiztosává nevezték ki.[2] A minőségében kiváló politikai érzékről tett tanúbizonyságot, határozott, de mérsékelt intézkedéseivel megalapozta Perczel Mórbácskai harctéri sikereit. Március 22-én részt vett a szőregszentiványi ütközetben. Április 2-átólmájus 2-áig országos kormánybiztossá nevezték ki, majd Szemere Bertalan kormányában külügyi, egyúttal ideiglenesen földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter lett. Május 7-e és július 16-a között a kormányzói rendeletek ellenjegyzésének jogát is gyakorolta a távollévő hadügyminiszter helyett.
Emigrációban
1849 augusztusában követte Kossuthot Vidinbe, majd Sumlába és a magyar emigrációval együtt Kütahyába. Menekülés közben Szemere Bertalan miniszterelnök rejtve vitte a Szent Koronát a déli határig, a Duna-parti Orsováig, Szemere megosztotta a titkát a vele utazó Batthyány Kázmérral: „A korona mint egy vámpír faldosta oldalamat. Kivinni lehetetlen volt, itthagyni nem akartam, megsemmisíteni sem, azonban elrejteni sem tudtam. Végre közöltem Batthyányval helyzetem nehézségét. Ő semmi fontosságot nem tulajdonított a dolognak, s mintha egy darab kőről volna szó, hidegen azt felelte: törd össze, vagy vesd a Dunába.”[5][6]1851 augusztusában hagyta el Törökországot, és haláláig Párizsban élt.[2] Megírta emlékiratait, amely azonban csak részleteiben maradt fenn. Távollétében a császári hadbíróság halálra ítélte. 1987-ben, születésének 180. évfordulóján a montmartre-i temetőből hazahozták földi maradványait, és a siklósi vár kápolnájának családi kriptájában helyezték örök nyugalomra.[2]
Der ungarsche Schutzverein (Magyar Védegylet); Druck und Verlag von Otto Wigand, Leipzig, 1845
Batthyány Kázmér emlékére. Batthyány Kázmér tiszteletére a siklósi 2. számú általános iskola névadó ünnepsége alkalmából megrendezett tudományos konferencián 1981. március 14-én elhangzott előadások anyaga; szerk. Füzes Miklós; Hazafias Népfront városi-járási Bizottsága–Siklósi Vár és Múzeum Baráti Kör, Siklós, 1981
Batthyány Kázmér és A Magyar Védegylet; szerk., szöveggond., előszó Füzes Miklós, németből ford. Fata Márta; Baranya megyei Könyvtár, Pécs, 1987 (Pannónia könyvek)
Batthyány Kázmér emlékére. Siklós, 1987. június 4-6-ig rendezett ünnepségsorozat; szerk. Perics Péter; Vár- és Múzeumbaráti Kör Siklós–Hazafias Népfront Városi Bizottsága, Siklós, 1987
Füzes Miklós: Batthyány Kázmér; Gondolat–Baranya Megyei Levéltár, Bp.–Pécs, 1990 (Magyar história. Életrajzok) – ISBN 9632823362
Sulyok Kálmán: A kisbéri mecénás. Kossuth külügyminisztere. Történelmi dráma három felvonásban; Multi Grafi Kft., Nagyigmánd, 1998
Dokumentumok gróf Batthyány Kázmér közéleti tevékenységéről; gyűjt., vál., bev., szerk. Füzes Miklós, ford. Figura Krisztina; Baranya Megyei Levéltár, Pécs, 2006 (Tanulmányok és források Baranya megye történetéből)
Gróf Batthyány Kázmér (1807–1854) emlékezete; szerk. Ódor Imre, Rozs András; BML, Pécs, 2006 (Baranyai történelmi közlemények)
.svg)
