Csertán Sándor Wolfgang Boldizsár (Nemesszer, 1809. január 25. – Gelse, 1864. január 23.) táblabíró, ügyvéd, Zala vármegyei kormánybiztos az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt, országgyűlési képviselő, gelsei birtokos.
Családja és származása
Egy Zala vármegyei kisnemesi család sarja, amely Nemesszeren lakott a 18. század végén. Mária Terézia magyar királynő korában családja nem szerepelt az úrbéri birtokosok között. A Csertán család eredetileg Kislengyelben és Rózsásszegben a török kiűzése után még egy jobbágy telkes nemesi családként települt át Nemesszerre, ahol csak a 19. század első felére az alsó középbirtokos családok közé emelkedtek fel. Csertán Sándor édesapja nemes Csertán Károly (1768-1832),[1] táblabíró, a kapornaki járás főszolgabírája, aki 1827. november 12.-én Zala vármegye helyettes alispánjaként tevékenykedett, édesanyja a nemesi származású felsőapáti Vargha Rozália (1775-1848) volt.[2] Anyai nagybátyját felsőapáti Vargha László táblabírót, nemesapáti birtokost, 1793-ban vették fel a zalaegerszegi szabadkőműves páholyba.[3] Apai nagyszülei nemes Csertán László (1734-1787), nemesszeri lakós,[4] és a Hahót-Buzád nembeli csányi Csány Rozália (1740-1783) voltak.[5] Csertán Sándornak három nővére volt: Csertán Krisztina (1806-1888), bocsári Svastics Janos (1802-1847) neje; Csertán Zsuzsanna (1807-?), nemes Glavina Lajos (1806-1885) zalai főispán felesége; és Csertán Rozália (1795-1885), Séllyey Elek (1788-1850) zalai alispán házastársa. Unokaöccse nővére Sélley Elekné Csertán Rozália révén Séllyey László (1817–1886), a muraközi járás főszolgabírája, földbirtokos.[6]
Élete
A kanizsai gimnáziumba járt és később Kőszegen humán szakot tanult, majd 1823-ban végezte a bölcsészeti tanulmányait a Győri Királyi Jogakadémián.[7] Ezután Pozsonyban jogi hallgató, és ennek a befejezése után ügyvéd lett. Ezután Zala vármegyébe tért vissza és Gelsén telepedett le.[8]
1831 és 1843 között Zala vármegye tiszteletbeli alügyészeként tevékenykedett. Ezután a zalaszentgróti Batthyány uradalomnak és a veszprémi káptalan merenyei uradalmának ügyésze lett. A liberális érzelmű Csertán Sándor az 1830-as években már a megye tekintélyes ellenzéki szónoknak számított, és főleg kehidai Deák Ferenc mérsékelt politikáját kedvelte, támogatta. Zalában Csúzy Pállal, Tolnay Károlyval, Csány Lászlóval és Kerkapoly Istvánnal együtt a liberális mozgalom phallanxát alkották. Csertán Sándor Kossuth Lajossal is került kapcsolatban, és a Pesti Hírlapjában is gyakran írt cikkeket.[9] A liberális érzelmű Csertán Sándor az 1845-től listázott zalai önkéntes adozó nemesek között szerepelt Deák Ferenc és több más nemes úr mellett.[10]
Az 1848-as szabadságharc kitörésekor, csáfordi Csillagh Lajos (1789 – 1860) zalai alispánnal együttműködött. Jellasics József császári táborszernagy megérkezése néhány nappal után, Csertán Zalaegerszegen szervezte a nemzetőrséget. 1848. június 15.-én a zalaegerszegi választókerületben országgyűlési képviselővé választották, azonban alig vett részt az országgyűlésen, mivel 1848. október 8.-án Kossuth Lajos kormánybiztosává nevezte ki. Az 1849 januárjában zajlott császáriak bevonulása után elhagyta Zalát, és visszatért a debreceni országgyűlésre. 1849. május 15.-én ismét kormánybiztosi megbízást kapott Szemere-kormánytól. Május utolsó napjaiban visszaérkezett Zalába, ahol visszaállította a megye közigazgatását, újra kezdte szervezni a honvédelmet, és az adót beszedni, azonban július közepén a császáriak ismét elfoglalták Zala megyét.
Csertán Szegedre menekült, és majd 1849 augusztusában fogták el a császáriak. Felségárulás címén 1850. november 11.-én kötél általi halálra, és teljes vagyonelkobzásra ítélték. Deák Ferenc levelet írt az osztrák birodalmi tanács egyik tagjához, Szőgyén-Marich Lászlóhoz Csertán Sándor védelmében, és azután 1851 szeptemberében pedig hatévi várfogságra ítélték. 1854 tavaszán szabadult ki a komáromi várbörtönből.[11]
1864. január 23.-án, 55 évesen, hunyt el a gelsei birtokán, ahol élete utolsó éveiben gazdálkodott.
Házassága és gyermekei
1833. január 10.-én vette feleségül a boldogfai születésű nemesi származású szladeoviczi Szladovits családnak a sarját, szladeoviczi Szladovits Borbála Klára (*Zalaboldogfa, 1812. július 30.–†Nemesapáti, 1868. június 22.) kisasszonyt, akinek a szülei szladeoviczi Szladovits József (1773-1829), táblabíró, cs. és kir. kapitány, földbirtokos és boldogfai Farkas Marianna (1783-1819) asszonyság voltak. Szladovics Borbála apai nagyszülei Szladovits Károly (1749-1811), 1809 és 1812 között Vas vármegye alispánja, földbirtokos, és nemes Balla Katalin (1749-1804) voltak. Az anyai nagyszülei boldogfai Farkas János (1741-1788), zalavármegyei Ítélőszék elnöke, Zala vármegye főjegyzője, táblabíró, földbirtokos,[12] és a lovászi és szentmargitai Sümeghy családból való lovászi és szentmargitai Sümeghy Judit (1754-1820) voltak.[13] Csertán Sándor és Szadovics Borbála házásságából született:
- Csertán László (Nemesapáti, 1835. június 4.–Nemesapáti, 1905. április 29.), földbirtokos, a zalavármegyei függetlenségi és 48-as anyapárt elnöke. Agglegényként és gyermeketlenül hunyt el.
- Csertán Paulina Rozália (Nemesapáti, 1837. április 15.–Dusnak, 1904. április 3.). Férje: nemes Vizlendvay István (Dusnak, 1831. július 29.–Dusnak, 1874. augusztus 19.) földbirtokos.[14]
- Csertán Emília (Nemesapáti, 1839. június 12.–Nemesapáti, 1902. október 14.), aki hajadonként hunyt el.
- Csertán Károly Imre (Nemesapáti, Zala vármegye, 1845. október 27. – Alsóbagod, Zala vármegye, 1919. május 25.), Zala vármegye első alispánja, földbirtokos. 1. neje: hottói Nagy Malvin (*Andráshida, 1857. február 12.–†Alsóbagod, 1877. június 22.). 2. neje: lovászi és szentmargitai Sümeghy Magdolna Emília (*Söjtör, 1855. április 9. – †Alsóbagod, 1929. október 16.).
Jegyzetek
