Édesapja Sztranyavszky Géza, királyi közjegyző volt Balassagyarmaton.[5]
Fiatalkora
Az elemi iskolát Balassagyarmaton végezte el, a középfokú tanulmányait a budapesti Ferenc József Intézetben, a pozsonyi líceumban, majd Losoncon folytatta, ahol le is érettségizett. A család hagyományait követve 1900-tól Budapesten és Kolozsvárott jogot tanult, utóbbi egyetemen államtudományi doktorátust nyert.[5] Felsőfokú tanulmányai után rövid katonai szolgálatot vállalt, ahonnan királyi tartalékos huszárhadnagyként szerelt le. 1905-től közjegyző gyakornokként dolgozott az édesapa mellett. Sztranyavszky a vármegye közösségi életének közismert és közkedvelt személyisége lett, a szécsényi országgyűlés 200. évfordulóján, 1905. szeptember 12-én már vezető tagja volt az ünneplő vármegyei díszbandériumnak, továbbá egyre aktívabb volt a vármegye politikai életében.[6] A századfordulón ismerkedett meg Madách Emmával, akit 1907. október. 2-án feleségül is vett. 1910-ben megszületett lányuk, Sztranyavszky Ilona Klementina Mária.[3][7] A nógrádmarcali „jegyzői lakot” kastéllyá alakította át a családja számára.[7]
Politikai pályafutásának kezdete
1906 és 1912 között vált járatossá a vármegyei politikában. Csatlakozott a Tisza Istvánt támogató helyi politikusok köréhez, belépett a Nemzeti Munkapártba, aminek ebben az időben az édesapja volt az egyik megyei ügyvezetője.[8] 1912-től a vármegye törvényhatósági bizottságának elnöke lett. Ebben a tisztségében aktívan részt vett Balassagyarmatrendezett tanácsú várossá válásának ügyében, ennek érdekében még tanulmányi utat is szervezett más rendezett tanácsú városokba. Gyakran szervezett politikai tartalmú vadászatokat is. Ilyen volt az egyik, a nógrádmarcali birtokán megrendezett vadászat is, melyen megegyeztek, hogy a leköszönő gróf Wickenburg Márk országgyűlési képviselő utódjaként Sztranyavszkyt jelölik a választáson.[9] Ugyancsak 1912-ben beválasztották a balassagyarmati takarékpénztár igazgatóságába, április 21-én pedig megválasztották a város országgyűlési képviselőjének.[7] Június 7-én a Tisza István elleni fegyveres merénylet során egy képviselő társával olyan határozottan lépett fel a merénylő, Kovács Gyula ellen, hogy egyes parlamenti tudósítások már brutálisnak és embertelennek minősítették. Ezt Sztranyavszky egy sajtónyilatkozatában cáfolta.[7]
Karriere a két világháború között
Az első világháború alatt két éven át az 1. Honvéd Huszárezredben teljesített szolgálatot. A fronton töltött élményeiről a helyi újságban számolt be. Az országgyűlésnek 1918 októberéig, a parlament működésképtelenné válásáig volt a tagja.[2][10] Az őszirózsás forradalomban nem vett részt, családjával visszahúzódva élt a nógrádmarcali birtokukon. Csupán lassan tért vissza a közéletbe. 1919 októberétől tagja volt annak a bizottságnak, amely vizsgálta a vármegyei tisztviselők és alkalmazottak magatartását a tanácsköztársaság alatt. 1919. december 24-én a birtokán tartották meg az alakuló ülésüket a királypártiak. Az 1920-as választáson a Keresztény Nemzeti Egyesülés programjával kívánt részt venni, de végül mégsem indult el a képviselői mandátumért. 1921-ben kinevezték a vármegyei mezőgazdasági bizottság elnökének, valamint a Magyar Országos Véderő Egyesület vármegyei elnökének is.[10]1922. április 20-án iktatták be Nógrád és Hont vármegyefőispáni tisztségébe.[2][10] Főispánsága alatt sokat tett a vármegyéért, elsősorban Balassagyarmatért.[10]
1926-ban a Nemzeti Egység Pártja színeiben ismét elindult a parlamenti választásokon, azonban már nem Balassagyarmat, hanem Salgótarján képviselője lett.[11] A Bethlen-kormány újjáalakulásakor, október 15-én a Belügyminisztérium államtitkárává nevezték ki.[2][10] A kinevezéssel a csendes családi élete felbomlott, elvált a feleségétől.[7] Sztranyavszky nem értett egyet Károlyi takarékossági intézkedéseivel, ezért 1931-ben lemondott az államtitkári tisztségéről, majd rövid időre Nógrádmarcalra vonult vissza.[12]Gömbös Gyulaminiszterelnöksége alatt 1932 és 1935 között a Nemzeti Egység Pártja elnöke, majd 1935 és 1938 között a képviselőház elnöke lett.[2][12]
A képviselőház elnöki munkájával még a kormányzó, Horthy Miklós is elégedett volt, de a pártelnöki tevékenysége miatt számos jelentős politikus követelte a távozását a politikai életből.[12] Ekkorra Sztranyavszky politikai karriere már megtört, 1935-ben pedig már csak a periférikus Szirák képviselőjeként jutott be az országgyűlésbe. 1939-ig volt képviselő, azt követően már nem indult több választáson.[4] 1938-ban még adódott számára lehetőség, és fél évig, május 14-étől november 15-iéig földművelésügyi miniszter lehetett az Imrédy-kormányban.[2][4] Sztranyavszky nem viselte el a szélsőségek erősödését az országban, majd Imrédy Béla németbarát-politikája ellen tiltakozásul 1938 novemberében tisztségéről lemondott, és több konzervatív képviselővel együtt kilépett a Nemzeti Egység Pártjából.[2][4]
Utolsó évei
A politikából való visszavonulását követően hazaköltözött Nógrádmarcalra. Birtokán szarvasmarha-tenyésztésbe kezdett és mintagazdaságot hozott létre. Kiállításokon számos országos mezőgazdasági és növénytermesztési díjat is nyert.[2][4] Sztranyavszky egészségileg megviselten, 1942. április 30-án halt meg.[2][4] Temetésére május 2-án került sor a nógrádmarcali temetőben. Horthy részvéttáviratot küldött, számos megemlékező pedig különbusszal érkezett Budapestről erre az alkalomra. A temetést Kapi Béla evangélikus püspök végezte, végső búcsút vett többek között a Gömbös Gyula Társaság, Bárányos Károly fölművelésügyi államtitkár, Horváth Sándor vármegyei alispán, a Baross Szövetség, valamint Vannay Bélabalassagyarmati és Förster Kálmánsalgótarjáni polgármester.[4]
1927 és 1947 között a nevét viselte Balassagyarmat egyik utcája, illetve az ahhoz kapcsolódó sétány. A nyilasrendszer idején Mussolini sétány, míg a szocializmus alatt Somogyi Béla út nevet kapta. Ma a Ligeti Lajos utca nevet viseli.[16]
