Apja dr. Váradi Antal (1854–1923) bölcseleti doktor, drámaíró, a Kisfaludy Társaság tagja és a Petőfi Társaság főtitkára, magyar királyi udvari tanácsos, országos színművészeti akadémiai igazgató,[1] anyja windsori Hickmann Gabriella (1855–1945) volt.[2] A Színiakadémia színész- és a Zeneakadémia énektagozatán végezte tanulmányait. 1903-ban került a Nemzeti Színházhoz, az intézménynek 1923-tól örökös tagja volt. Eleinte csak kisebb szerepeket játszott, majd hamarosan a Nemzeti Színház legnagyobb művészei közé került. 23 éves volt, amikor első sikerét aratta Henrik IbsenVadkacsa című darabjában Hedvig szerepében. „Alakításait a bensőség, a lélekábrázolás mélysége és igazsága jellemezte. Kulturált beszéde, mozgásának bája hozzájárult sikeréhez. Komoly tónusú szerepei közül kiemelkednek: Margit (Goethe: Faust), Cordelia (Shakespeare: Lear király), Herma (Herczeg Ferenc: Biróné) stb.”
1908-ban elnyerte a Farkas–Ratkó-díjat. Gyakorta megfordult vidéken és Pécsett is. Utolsó fellépésére 1947-ben került sor, ezt követően külföldre költözött.
Első férje dr. Fekete Sándor (1885–1972) orvos volt, aki 1921-től vezette a Szövetség utcai kórházat, később alapítója és igazgatója volt a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak.[4] 1916. július 27-én házasodtak Budapesten, a Józsefvárosban.[5] 1924-ben elváltak.[6] Váradi Aranka Bánffy Miklósgróffal intendánsságának első napjaiban ismerkedett meg, aki később házasságot kötött vele Budapesten, a Józsefvárosban, 1939. január 25-én.[7] Az Est (napilap) 1939. február 28-i számában olvasható róla egy pár soros hír a „Tarka-barka” rovatban: „A szinházi világban nagy meglepetést keltett, hogy Váradi Aranka, a Nemzeti Szinház örökös tagja férjhez ment. Gróf Bánffy Miklós vette el feleségül."
