PROFILBARU.COM

	Ódry Árpád
Született	1876. szeptember 25.; Budapest
Elhunyt	1937. április 5. (60 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	színész; színházi rendező;
Iskolái	Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (–1898)
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (42. parcella, 1. sor, 64. sírhely)
	Színészi pályafutása
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1898–1937
	Díjai
	Greguss-díj (1928)
	Az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia igazgatója
	Hivatali idő; 1930 – 1937
Előd	Sebestyén Károly
Utód	Kiss Ferenc
	IMDb;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Ódry Árpád témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ódry Árpád (Budapest, 1876. szeptember 25. – Budapest, 1937. április 5.) magyar színész, színiakadémiai tanár, rendező, színigazgató. Testvére Ódry Attila operaénekes.

Élete

Színészcsaládba született 1876. szeptember 25-én Budapesten: apja, az Operaház híres baritonistája, Ódry Lehel balett-táncosnő feleségével négy fiúgyermeket nevelt. A másodszülött Árpád 1898-ban kapta meg a diplomáját az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián, s ezután vidéki évek következtek: Kolozsvárott, Debrecenben Kassán és Temesváron játszott. 1904-ben szerződött a budapesti Vígszínházhoz, amelynek játékstílusába nem sikerült beilleszkednie. Végül levélben ajánlotta fel tehetségét Somló Sándornak, a Nemzeti Színház igazgatójának, így lett a következő évben az ország első társulatának tagja, 1912-től rendezője, 1923-tól örökös tagja, 1931–1935 között az intézmény főrendezője.

1920–1922 között ő volt a Budapesti Színész Szövetség alelnöke, 1925-től elnöke. 1929-ben lett a Színiakadémia tanára, 1930-tól igazgatója, 1917-ben a Fészek művészklub igazgatójaként működött. Tagja volt a Kisfaludy Társaság Shakespeare-bizottságának, 1929-től a Magyar Rádiónál dramaturgi és főrendezői feladatokat látott el.

Színészként elsősorban tragikus szerepeket osztottak rá, III. Richárd-alakításáért 1928-ban Greguss-díjat kapott. Legnagyobb sikereit Shakespeare és Ibsen hőseiként aratta: Lorenzo (Shakespeare: A velencei kalmár), Mercutio (Rómeó és Júlia), Laertes (Hamlet), Prospero (A vihar), III. Richárd, Rank doktor (Ibsen: Nóra), Rosmer (Rosmersholm), Löfborg (Hedda Gabler) Solness (Solness építőmester). 1912-től haláláig 45 darabot rendezett a Nemzeti Színházban, többek között Friedrich Schiller, August Strindberg, Henrik Ibsen, és George Bernard Shaw-drámákat.

Eredeti beszédhibáját nem kis nehézségek árán küzdötte le, utána a tökéletességig fejlesztett beszédkultúrájával tűnt ki, s tanárként is a tiszta, kulturált beszédstílus átadásán fáradozott. Az első színészek egyike volt, aki a klasszikus szerepeket is realisztikusan, pátosz nélkül adta.

Jóvágású, szép szál férfi volt, aki szép bariton hangjával elsősorban a hölgyközönséget bűvölte el. Ő maga is nagy hódolója volt a női nemnek, megnősülni azonban nem volt hajlandó. A gyengébb nem egyetlen képviselőjéhez ragaszkodott csak: házasságon kívül született leányához, akiről élete végéig gondoskodott, és javait is rá hagyta.

Ígéretes karrierjét különféle betegségek szakították meg. 1906-ban a szemével voltak problémák, majd a gégéje gyulladt be, végül tüdőbaj támadta meg, amit aztán Egyiptomban kezeltetett. Ettől kezdve vigyázott magára, odafigyelt az egészséges életmódra, több időt szakított a sportolásra. Szeretett utazgatni, a nyarakat a Tátrában vagy a Balatonnál töltötte, túrázott, úszott. A felfokozott életritmus azonban így is az egészsége rovására ment, élete utolsó szakaszában már rendszeres orvosi megfigyelés alatt állt. Szívrohamban hunyt el 1937. április 5-én. Az ő nevét viseli az a művészotthon, ahol idős művészek töltik napjaikat, továbbá a Színház- és Filmművészeti Egyetem színpada.

Főszerepeket játszott Molière, Beaumarchais, Paul Bourget, Gerhart Hauptmann, Pierre Wolf, Jules Romains, Bésier, William Somerset Maugham, Zilahy Lajos, Móricz Zsigmond, Hevesi Sándor darabjaiban.

Főbb szerepei

Kreon (Szophoklész: Oidiposz király)
Haemon (Szophoklész: Antigoné)
Paris (Shakespeare: Romeo és Julia)
Metellus Cimber (Shakespeare: Julius Caesar)
Petrucchio, Hamlet, Macbeth, III. Richard, Lear király, Othello, Leontes, Prospero; Tanner John (Shaw)
Bánk bán (Katona József: Bánk bán)
Biberach (Katona József: Bánk bán)
Tudós (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde)
Petronius Maximus (Teleki Sámuel: Kegyenc)
Ádám és Lucifer (Madách Imre: Az ember tragédiája)
Kossuth Lajos (Herczeg: A híd)