Kis Mihály református fodrász és a római katolikus Zelena Erzsébet fiaként született. 1912-ben tett érettségi vizsgát Székesfehérvárott. Harcolt az első világháborúban. A Színművészeti Akadémián kezdte tanulmányait, majd 1917-ben Debrecenben lépett színpadra. 1919 őszétől a budapesti Nemzeti Színház tagja volt. 1937-től 1944-ig a Színművészeti Akadémia igazgatója volt, 1938-tól 1944-ig a Színművészeti és Filmművészeti Kamara elnöke. Szálasi Ferenc megbízásából 1944. október 15-től a Nemzeti Színház igazgatója. Ezen állásokban kifejtett politikai tevékenységéért a népbíróság elítélte, 1945. november 27-től 1953. szeptember 23-ig fegyházban volt. Ezután egy ideig segédmunkásként, majd földmérőként dolgozott, de 1956 augusztusában visszatérhetett a színészi pályára. 1963-ban megkapta a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze díjat. 1964-ben nyugdíjba ment, de továbbra is vállalt még szerepeket. 1971-ben Mindenért fizetni kell címen írta meg memoárjait.
Háromszor nősült meg: 1919. augusztus 9-én kötötte első házasságát Duschnitz Piroska zsidó származású iparművésszel,[6] akitől 1930-ban elvált.[7] Második felesége Kovács Katalin volt, akit 1932. december 24-én vett feleségül.[8] Leányai: Zsuzsanna, aki házasságon kívül született, Fülöp Kató színésznőtől, valamint Éva, a harmadik házasságából.[9]
1978. augusztus 13-án hunyt el, és 1978. augusztus 19-én temették a Farkasréti temetőben, a református egyház szertartása szerint.