A Varsói Szerződés hivatalos nevén a Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés egy kollektív védelmi szerződés, amely a közép- és kelet-európai szocialista országok védelmi katonai-politikai szervezete volt a hidegháború idején. Varsóban, Lengyelországban alapították meg 1955. május 14-én a Szovjetunió javaslatára. A Varsói Szerződés katonai és gazdasági kiegészítése volt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának (KGST), amely a keleti blokk közép- és kelet-európai államainak a regionális gazdasági szervezeteként működött.
A Szovjetunió vezetése alatt létrejött Varsói Szerződés erőegyensúlyként vagy ellensúlyként jött létre az Észak-atlanti Szerződés Szervezetével (NATO) és a nyugati blokkkal szemben. Fennállása alatt a két szervezet között nem volt közvetlen katonai konfrontáció; ehelyett a konfliktust ideológiai alapon és úgynevezett proxy háborúkkal vívták szerte a világ nemzetközi hadszínterein.
1991. február 25-én egy magyarországi értekezleten bomlott föl, s ebben az évben a KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) is megszűnt. Maga a Szovjetunió is felbomlott 1991 decemberében és az egykori szovjet köztársaságok többsége röviddel ezután megalakította a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetét (CSTO). A következő 20 évben a Varsói Szerződés Szovjetunión kívüli országai mindegyike csatlakozott a NATO-hoz.
Előzmények
A Varsói Szerződés megalakítása az NSZK újrafelfegyverzése és a Nyugat-európai Unió megalakulása ellenlépéseként jött létre. A Szovjetunió csapatainak a partnerország területén történő állomásoztatásával igyekezett ellensúlyozni a NATO-t, és szorosabban magához vonni a közép- és kelet-európai államokat.
A Szovjetunió felmondta az Egyesült Királysággal és Franciaországgal a háború idején kötött segítségnyújtási szerződését, és 1955. május 14-én megalakította a Varsói Szerződést.
Kezdetek
A Varsói Szerződés megalakulását megelőzően a csehszlovák politikai vezetés félve az újrafegyverezett Németországtól, biztonsági egyezményt akart kötni Kelet-Németországgal és Lengyelországgal.[1] Ezek az államok kifejezetten tiltakoztak Nyugat-Németország újra militarizálása ellen.[2] A szovjet vezetés és sok európai vezető a vasfüggöny mindkét oldalán tartottak attól, hogy idővel Németország ismét katonai nagyhatalom lesz és fenyegetést jelent majd rájuk nézve. A német militarizmus ugyanis még friss emlékként élt a szovjetek és kelet-európaik körében.[3] A Szovjetunió 1955-ben nemcsak politikailag, hanem katonailag is jelen volt már valamennyi szatelitállamában, ezért a szerződés létrejöttét feleslegesnek tartották.[4] A Szovjetunió tartva Nyugat-Németország újrafegyverezésétől 1954-ben csatlakozási kérelmet nyújtott be a NATO-hoz, de ezt az Egyesült Államok elutasította.[5][6]Vjacseszlav Molotov javaslatot tett Németország újraegyesítésére bizonyos feltételek mellett, melyek között szerepelt a négy szövetséges ország fegyveres ereinek folyamatos jelenléte az országban és Németország semlegessége.[7] A javaslatot Dulles (amerikai), Anthony Eden (brit) és Bidault (francia) külügyminiszter is elutasította. A Németország újraegyesítésére vonatkozó javaslatokra már korábban is volt példa: 1952. március 20-án a német újraegyesítésről szóló, az úgynevezett „Sztálin-jegyzet” által kezdeményezett tárgyalások véget értek, miután az Egyesült Királyság, Franciaország és az Egyesült Államok ragaszkodott ahhoz, hogy az egyesült Németország nem lehet semleges, és szabadon csatlakozhat az Európai Védelmi Közösséghez (EDC) és felfegyverkezhet.[8]
Konferencia a varsói Miniszterek Tanácsa palotájában, ahol aláírták a Varsói Szerződés alapdokumentumát 1955. május 14-én
1954 áprilisában Konrad Adenauer német kancellár először látogatott el az Egyesült Államokba, ahol találkozott Richard Nixonnal, Dwight D. Eisenhowerrel és John Foster Dulles-szal.[9] A ratifikálás késett, de az Egyesült Államok képviselői nyilvánvalóvá tették Németország számára, hogy az EDC-nek a NATO részévé kell válnia. A második világháború és a német megszállás emlékei még mindig erősen jelen voltak, ezért Franciaország is tartott Németország újrafegyverezésétől. 1954. augusztus 30-án a francia parlament elutasította a csatlakozást az EDC-hez, ezáltal megakadályozta a szerződés ratifikálását és az Egyesült Államok egyik Európával kapcsolatos fő célkitűzését: Németország fegyveres összekapcsolását a nyugattal.[10][11] Az Egyesült Államok külügyminisztériuma azonban új alternatívák kidolgozásába kezdett, melynek eredményeként végül 1954. október 23-án eldőlt, hogy a Német Szövetségi Köztársaságot felveszik a NATO-ba.[12] Nyugat-Németország 1955. május 9-én lett a szervezet tagja.[13]
A Szovjetunió 1954 novemberében új Európai Biztonsági Szerződés kért, hogy egy utolsó kísérletet tegyen arra, hogy az újrafegyverzett Németország ne álljon potenciálisan szemben a Szovjetunióval, de a tárgyalások sikertelenül zárultak.[14] 1955. május 14-én a Szovjetunió hét másik kelet-európai országgal közösen – „megerősítve az európai kollektív biztonság olyan rendszerének létrehozására irányuló vágyukat, amely az összes európai állam részvételén alapul, társadalmi és politikai rendszerüktől függetlenül” – létrehozta a Varsói Szerződést, válaszul a Német Szövetségi Köztársaság Észak-atlanti paktumhoz történő integrációjára, kijelentve, hogy: "a remilitarizált Nyugat-Németország és az utóbbi integrációja az észak-atlanti blokkba növeli a veszélyt egy újabb háború kirobbanására és fenyegetést jelent a békés államok nemzetbiztonságára. Ilyen körülmények között a békés európai államoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket biztonságuk megóvása érdekében.[15]
Az NDK-nak a Szovjetunió engedélyezte, hogy saját haderőt hozzon létre és megalakult a Nemzeti Néphadsereget (Nationale Volksarmee).[16] A Szovjetunió a saját helyreállítására koncentrált, lefoglalta és átadta a legtöbb német ipari üzemet, és háborús jóvátételt követelt Kelet-Németországtól, Magyarországtól, Romániától és Bulgáriától a szovjet uralma alatt álló vegyesvállalatok segítségével. Ezenkívül kereskedelmi megállapodásokat vezetett be, amelyeket szándékosan az ország előnyére alakítottak ki. Moszkva irányította a szatellitállamokat irányító kommunista pártokat, melyek követték a Kreml utasításait. 1956 novemberében a Szovjet Hadsereg megszállta Magyarországot, a varsói Szerződés egyik tagállamát és leverte a magyar forradalmat. Ezt követően a szovjetek két oldalú, 20 évre szóló szerződéseket kötöttek Lengyelországgal (1956. december 17.),[17] az NDK-val (1957. március 12.), Romániával (1957. április 15.; később a szovjet csapatokat kivonták Románia területéről), és Magyarországgal (1957. május 27.),[18] biztosítva a szovjet csapatok jelenlétét ezekben az országokban.[19]
Szovjet T-54-es tank Prágában, Csehszlovákia megszállása alatt
36 éven keresztül a NATO és a Varsói Szerződés közvetlenül egyetlen fegyveres konfliktus sem viselt egymással szemben Európában. Az egyesült Államok és a Szovjetunió valamint a szövetségeseik olyan politikai stratégiát hajtottak végre, melynek legfőbb célja egymás megfékezése volt Európában, miközben a világ különböző pontjain a hidegháború nemzetközi hadszínterén a saját befolyásukért harcoltak. Ezek közé tartozott a koreai háború, a vietnámi háború, a disznó-öbölbeli invázió, a kambodzsai–vietnámi háború.[20][21] 1956-ban, miután Nagy Imrekormánya bejelentette Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből, a szovjet csapatok bevonultak az országba és leváltották a kormányt, majd leverték a magyar forradalmat, ami becslések szerint 2500 magyar állampolgár halálát okozta.[22]
A többnemzetiségű kommunista fegyveres erők egyetlen közös megmozdulása a Csehszlovákiába történő bevonulás volt 1968 augusztusában.[23] Albánia és Románia kivételével valamennyi tagállam részt vett az hadműveletekben. A Német Demokratikus Köztársaság csak minimális támogatást nyújtott. (Albánia pedig egy hónappal a beavatkozás után kilépett a szövetségből.)
A hidegháború vége
A Varsói Szerződés tagállamainak vezetői találkozója Kelet-Berlinben, 1987 májusában
1991. február 25-én a szervezet budapesti ülésén aláírták a szerződés katonai szervezetének megszűnéséről szóló dokumentumot. Ennek nyomán 1991. április 1-jén hivatalosan megszűnt a Varsói Szerződés katonai szervezete, majd három hónap múlva Prágában, 1991. július 1-jén a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete is. 1991. december 25-én a Szovjetunió is felbomlott.[26]
Román Szocialista Köztársaság (a Varsói Szerződés egyetlen független állandó nem szovjet tagja, amely az 1960-as évek elejére megszabadult a szovjet szatellit státusztól)
Megfigyelők
Mongólia: 1963 júliusában a Mongol Népköztársaság felvételi kérelmet nyújtott be a Varsói Szerződéshez a 9. cikkely alapján. A kialakulóban lévő kínai-szovjet konfliktus miatt Mongólia megfigyelői státuszban maradt.[27] Az első alkalom volt, hogy nem a szovjetek, hanem egy másik tagállam, Románia blokkolta a csatlakozást.[28][29] 1966-ban a Szovjetunió beleegyezett, hogy csapatokat állomásoztasson Mongólia területén.[30]
Kezdetben a Kínai Népköztársaság, Észak-Korea és Észak-Vietnam is megfigyelői státusszal rendelkezett, de Kína 1961-ben kilépett az albán-szovjet szakadás következtében, melyben Kína Albániát támogatta a Szovjetunióval szemben.[31]
Intézményei
A Varsói Szerződés hitelesített alapdokumentumaKatonai vezetők találkozója 1980 májusában
Politikai Tanácskozó Testület (PTT)
A szervezet legfőbb politikai szerve, amely formálisan valamennyi politikai, gazdasági és kulturális szervet felügyelt.
Egyesített Titkárság
1976-ban állították fel, és a tagállamok képviselőiből állt. Minden kérdésben együttműködött a PTT-vel és a KGST-vel, különböző bizottságokat egyesített.
Külügyminiszterek Bizottsága
1976-ban állították fel, ajánlásokat dolgozott ki külpolitikai kérdésekben.
Katonai Tanács
1969-ben alakult, a szerződő feleknek erősebb beleszólási jogot biztosított.
Csapatok létszáma a NATO (kék) és a Varsói Szerződés (piros) államaiban 1973-banEgy 1981-es szovjet "nagy hetes" fenyegetésplakát, amelyen a Varsói Szerződés katonáinak felszerelése látható
Főparancsnokok
A Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnokai (oroszul: Главнокомандующие Объединёнными вооружёнными силами стран-участниц Варшавского договора)
A Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek törzsfőnökei (oroszul: Начальники штаба Объединённых вооружённых сил стран-участниц Варшавского договора)
A NATO és a Varsói Szerződés határai 1949 és 1991 között
A „barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést” a későbbiekben kétoldalú szerződésekkel egészítették ki, melynek értelmében a tagállamok hozzájárultak ahhoz, hogy szovjet csapatok állomásozzanak a területükön. Védelmet, támaszt kínált a kisebb államoknak, a Szovjetunió számára pedig biztonsági övezetet jelentett nyugati határán.
A kétoldalú megnemtámadási egyezmények helyébe többoldalú védelmi szervezet lépett. A tényleges hatalmi viszonyokon keveset változtatott, de a Szovjetuniónak cserelehetőséget nyújtott a NATO feloszlatása fejében. Egyúttal lehetőséget teremtett a szovjeteknek, hogy rendezze a népi demokráciákban állomásozó csapatai státuszát, ami az 1956. őszi válság után elkerülhetetlenné vált.
A Szovjetunió befolyása a Szerződés legerősebb hatalmaként meghatározó volt. A marxista-leninista felfogás igazságos és jogtalan háborút különböztetett meg. Előbbi célja a támadások elleni védekezés, és „valamely nép felszabadítása a kapitalizmus rabszolgasága alól.”
Az évek során egyre fontosabb szerepet kapott a szocializmus megőrzésének kollektív felelőssége. Eszerint ha a szocializmus az egyik szerződő államban veszélybe kerül, akkor a többi országnak nemcsak joga, hanem kötelessége is a szocializmus megőrzése a szövetség révén (ezt tartalmazza a korlátozott szuverenitás elvét kimondó Brezsnyev-doktrína). A Varsói Szerződés igazi értelme tehát az volt, hogy az egyes országokban elhelyezett szovjet csapatok segítségével olyan politikai, gazdasági és katonai helyzetet biztosítson, amely a legjobban megfelel a szovjet hatalmi és katonai törekvéseknek.[32]
A Szovjetunió utódjaként Oroszország és néhány posztszovjet állam csatlakozott a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetéhez (CSTO). 1996-ban pedig megalakult a Sanghaji ötös, melyet Üzbegisztán 2001-es csatlakozása után Sanghaji Együttműködési Szervezetnek (SCO) neveztek át.
A 2008-as bukaresti NATO-csúcstalálkozón az egykori szovjet tagállamok közül Grúzia és Ukrajna ígéretet kapott, hogy idővel mindkét ország a NATO tagja lesz.[34][35] Hamarosan háború robbant ki Oroszország és Grúzia között.[36] Néhány év elteltével a majdanieseményeket követően, 2014-ben Oroszország annektálta a Krím-félszigetet, majd a kelet-ukrajnai háború nyomán, 2022. február 24-én megtámadta Ukrajnát és megszállás alatt tartja az ország egy részét.[37]
Nagy Imre: Snagovi jegyzetek. Gondolatok, emlékezések 1956-1957, Gondolat Kiadó – Nagy Imre Alapítvány, Budapest ISBN 963 9610 55 0
További információk
Záróközlemény a Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segélynyújtási Szerződésben résztvevő államok Politikai Tanácskozó Bizottságának ülésszakáról. A Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segélynyújtási Szerződés tagállamainak nyilatkozata; Állami Politikai Kiadó, Bukarest, 1956
Útmutató "A szocialista tábor hadseregei a magyar néphadsereg fegyverbarátai" c. téma feldolgozásához; Zrínyi Honvéd Kiadó, Bp., 1958
Nicolae Ceauşescu: Beszéd a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának plenáris ülésén. 1968. június 19. / A Román Kommunista Párt Központi Bizottság plenáris ülésének határozata a Románia Szocialista Köztársaság küldöttsége által a Varsói Szerződésben részt vevő államok Politikai Konzultatív Bizottsága moszkvai tanácskozásán kifejtett tevékenységről; Politikai Kiadó, Bukarest, 1968
Puja Frigyes: Miért van szükség a Varsói Szerződésre?; Kossuth, Bp., 1970 (Napjaink kérdései)
Együtt. Képek a Varsói Szerződés tagállamai hadseregeinek életéből; összeáll. Döndő Rezső; Zrínyi, Bp., 1975
Hűség az internacionalizmushoz. 1955–1975. Részletek Kádár János 1974. március 28-i beszédéből; Zrínyi, Bp., 1975
Az egyesített fegyveres erők. 20 éves a Varsói Szerződés; Zrínyi, Bp., 1975
A Varsói Szerződés húsz éve; Kossuth, Bp., 1975
Barátok, fegyvertársak; Zrínyi, Bp., 1976
A Varsói Szerződés szervezete. 1955–1975. Dokumentumok; szerkesztőbizottság Marjai József et al.; Kossuth–Zrínyi, Bp., 1976
Sterl István: A béke védőpajzsa. A Varsói Szerződés; MHSZ, Bp., 1978
A Varsói Szerződés, 1955-1980. Kronológia és bibliográfia; előszó, kronológia Pataki István, bibliográfia Kiss Dezsőné, Herendi Károly; ZMKA Tudományos Könyvtár, Bp., 1980
Haber Péter–Gyenes Mihály: Egyesített fegyveres erők. A Varsói Szerződés negyedszázada; MN Politikai Nevelőmunka Anyagi és Módszertani Központ, Bp., 1980
Pataki István–Sterl István: Negyedszázad a szocializmus és a béke szolgálatában; Zrínyi, Bp., 1980
Serfőző László: Védőpajzs; Zrínyi, Bp., 1980
Hollósi István: 25 éves a Varsói Szerződés; TIT, Bp., 1980 (Hadtudományi füzetek)
A Varsói Szerződés Szervezete. 1955–1980. Dokumentumok; szerkesztőbizottság Roska István et al.; Kossuth, Bp., 1981
Az NDK Nemzeti Néphadserege – szövetséges partner a Varsói Szerződésben; Militärverlag, Berlin, 1984
Szövetség a béke és biztonság védelmében. 30 éves a Varsói Szerződés; összeáll. Hatvani Károly; Reflektor, Bp., 1985
A Varsói Szerződés Szervezete. 1955–1985. Dokumentumok; szerkbiz. Roska István et al.; Kossuth, Bp., 1986
Csabai György–Szántó Mihály: Átváltozások, 1989–1999. A Varsói Szerződéstől a NATO-tagságig; Zrínyi, Bp., 2001 (A Magyar Honvédség 150 éve)
Für Lajos: A Varsói Szerződés végnapjai – magyar szemmel; Kairosz, Bp., 2003 (Az én történelmem)
Dobák Imre–Endrődi Ferenc: A magyar rádióelhárítás nemzetközi együttműködésének története, 1955–1990; közread. a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar; NKE Rendészettudományi Kar, Bp., 2014
M. Szabó Miklós: A Magyar Néphadsereg és a Varsói Szerződés csapatainak részvétele Csehszlovákia megszállásában. 1968. augusztus 20–október 31.; Dialóg Campus, Bp., 2019
Pour les articles homonymes, voir Gay-Lussac. La loi de Gay-Lussac, du nom du chimiste et physicien français Louis Joseph Gay-Lussac, est l'une des lois de la thermodynamique constituant la loi des gaz parfaits. Énoncé Représentation graphique de la loi de Gay-Lussac : à volume V constant, la pression P est proportionnelle à la température La loi de Gay-Lussac stipule qu'à volume V {\displaystyle V} constant, la pression d'un gaz parfait est directement proportionnelle à la tempér…
The Trump OrganizationTrump Tower, markas The Trump OrganizationJenisPerusahaan swastaIndustriKonglomeratDidirikan1923; 100 tahun lalu (1923)(dengan nama Elizabeth Trump & Son[1])PendiriElizabeth dan Fred TrumpKantorpusatTrump Tower, New York CityWilayah operasiSeluruh duniaTokohkunci Donald Trump (Ketua & Presiden) Donald Trump Jr. (Wakil Presiden Eksekutif) Ivanka Trump (WPE) Eric Trump (WPE) Michael D. Cohen (WPE)[2] Jason Greenblatt (WPE)[3] Allen Weissel…
De real was van de 14e tot de 19e eeuw een betaalmiddel in Spanje, de Spaanse koloniën en de Verenigde Staten. Een munt van 8 Real, ook bekend als Spaanse mat uit 1739 van Filips V, geslagen in Mexico-Stad (Muntteken:Mo). Vroege historie De real werd voor het eerst geïntroduceerd door koning Pedro I en had toen een waarde van 3 maravedís. De waarde steeg tot in 1497 de wisselkoers werd gezet op 34 maravedís. 17e eeuw In 1642 werden er twee aparte realen gecreëerd, de real de plata (gemaakt …
Polish architect Tomasz Bohdanowicz-DworzeckiФома Осипович Дворжецкий-БогдановичTomasz Bohdanowicz-Dworzecki in 1898Born1859Vitebsk, Russian EmpireDiedApril 1920(1920-04-00) (aged 60–61)MoscowEducationMember Academy of Arts (1890)Alma materImperial Academy of Arts (1883)Known forArchitectureAwards Tomasz Bohdanowicz-Dworzecki (Russian: Фома Осипович Дворжецкий-Богданович; Foma Osipovich Dvorzhetsky-Bogdanovich; 1859…
1670–1672 painting by Johannes Vermeer For other uses, see Young Woman Seated at a Virginal (disambiguation). Lady Seated at a VirginalArtistJohannes VermeerYearc. 1670–1672[1]MediumOil on canvasMovementDutch Golden Age paintingDimensions51.5 cm × 45.5 cm (20.3 in × 17.9 in)[1]LocationNational Gallery, London Lady Seated at a Virginal (Dutch: Zittende virginaalspeelster), also known as Young Woman Seated at a Virginal, is a genre pa…
American television journalist For other people named Thomas Roberts, see Thomas Roberts (disambiguation). This biography of a living person needs additional citations for verification. Please help by adding reliable sources. Contentious material about living persons that is unsourced or poorly sourced must be removed immediately from the article and its talk page, especially if potentially libelous.Find sources: Thomas Roberts television journalist – news · newspaper…
Stéphane Caron redirects here. For the Canadian singer-songwriter, see Stefie Shock. French swimmer Stéphan CaronStéphan Caron in 2016Personal informationBorn1 July 1966 (1966-07) (age 57)Rouen, Seine-Maritime, France Medal record Men’s swimming Representing France Olympic Games 1988 Seoul 100 m freestyle 1992 Barcelona 100 m freestyle World Championships (LC) 1986 Madrid 100 m freestyle European Championships (LC) 1985 Sofia 100 m freestyle 1987 Strasbourg 100 m freestyle 1…
Cabinet-level position in the Russian government This article is about Russian foreign ministers. It is not to be confused with Soviet foreign ministers. Minister of Foreign Affairsof the Russian FederationIncumbentSergey Lavrovsince February 24, 2004Ministry of Foreign AffairsStyleMr. MinisterMember ofGovernment, Security CouncilReports toThe PresidentSeatForeign Affairs Building, MoscowNominatorThe PresidentAppointerThe President(after consultation with the Federation Council)Term lengthN…
Timeline of the history of the city of Vienna, Austria The following is a timeline of the history of the city of Vienna, Austria. This is a dynamic list and may never be able to satisfy particular standards for completeness. You can help by adding missing items with reliable sources. Prior to 19th century Part of a series on the History of Austria Early history Hallstatt culture Noricum - Pannonia - Raetia Marcomanni - Lombards - Bavarians - Suebi Avars Samo's Realm Carantania East Francia Duchy…
Express train in India Not to be confused with Ajmer - Bangalore City Garib Nawaz Express or Ranchi - Ajmer Garib Nawaz Express. This article has multiple issues. Please help improve it or discuss these issues on the talk page. (Learn how and when to remove these template messages) This article needs additional citations for verification. Please help improve this article by adding citations to reliable sources. Unsourced material may be challenged and removed.Find sources: Garib Nawaz Expre…
Artikel ini tidak memiliki referensi atau sumber tepercaya sehingga isinya tidak bisa dipastikan. Tolong bantu perbaiki artikel ini dengan menambahkan referensi yang layak. Tulisan tanpa sumber dapat dipertanyakan dan dihapus sewaktu-waktu.Cari sumber: Guru Ram Das – berita · surat kabar · buku · cendekiawan · JSTOR Guru Ram DasBiografiKelahiran1534 (Kalender Masehi Gregorius) Lahore Kematian1581 (Kalender Masehi Gregorius) (46/47 tahun)Goindwal Sahib (en…
Pour les articles homonymes, voir PSP et Parti socialiste progressiste. Cet article est une ébauche concernant un parti politique et le Liban. Vous pouvez partager vos connaissances en l’améliorant (comment ?) selon les recommandations des projets correspondants. Parti socialiste progressiste(ar) الحزب التقدمي الاشتراكي Logotype officiel. Présentation Président Walid Joumblatt Fondation 1er mai 1949 Siège Jabal El Arab Street, Wata El Msaytbeh,Beyrouth Fondateur …
1953 Sarnia tornado outbreakAftermath: the photo here was taken by Gordon Cooke, a chemical engineer at Imperial Oil, a couple of days later as the cleanup began. TypeTornado outbreakDurationMay 20–21, 1953 Tornadoesconfirmed3[1]Max. rating1F4 tornadoDuration oftornado outbreak227 hours Fatalities8 fatalities (+1 non-tornadic), 123 injuriesDamage≥$17.6 million (1953 USD)[2][3]≥$193 million (2023 USD)Areas affectedIowa, Michigan, On…
Shoes with protruding spikes on the soles This article is about track and field shoes. For train track spike, see rail spike. Track pin spikes Track spikes, or just spikes, are a type of footwear featuring protruding spikes on the soles used by athletes when racing on the track. Some spikes are designed for longer-term training on tracks, but generally the shoes are used for racing. The term spikes can also refer to track shoes featuring such protrusions, though these are technically called pins…
The LoverOpening title ITV, 1963Written byHarold PinterDate premiered28 March 1963 (1963-03-28)Place premieredITVOriginal languageEnglishGenreOne-act play The Lover is a 1962 one-act play by Harold Pinter, originally written for television, but subsequently performed on stage.[1] The play contrasts bourgeois domesticity with sexual yearning.[2] As with the drama of Anton Chekhov, some of Pinter's plays support serious and comic interpretations; The Lover has been s…
For the science-fiction novel by Christopher Priest, see Inverted World. Earth where its bodies of water and landmasses are swapped This article has multiple issues. Please help improve it or discuss these issues on the talk page. (Learn how and when to remove these template messages) This article is an orphan, as no other articles link to it. Please introduce links to this page from related articles; try the Find link tool for suggestions. (March 2019) The topic of this article may not meet Wik…
1962 United States Senate election in Ohio ← 1956 November 6, 1962 1968 → Nominee Frank Lausche John M. Briley Party Democratic Republican Popular vote 1,843,813 1,151,173 Percentage 61.56% 38.44% County resultsLausche: 50–60% 60–70% 70–80%Briley: 50–60% U.S. senator before election Frank J. Lausche Democratic Elected U.S. Senator Frank…
Ekoi/EjaghamEkoi skin-covered Ekpe headdress and maskLanguagesEkoi language, English language, French languageReligionTraditional Ekoi Religions, ChristianityRelated ethnic groupsIbibio, Annang, Efik, Oron, Bahumono, Igbo, Mbube and other Ekoid peoples Ekoi people, also known as Ejagham, are an ethnic group in southeastern Nigeria and extending eastward into the southwest region of Cameroon. They speak the Ejagham language. Other Ekoi languages are spoken by related groups, including the Etung, …
Pelagic lampriform fish belonging to Regalecidae Not to be confused with Paddlefish. Oarfish Giant oarfish Scientific classification Domain: Eukaryota Kingdom: Animalia Phylum: Chordata Class: Actinopterygii Order: Lampriformes Family: Regalecidae Genera Agrostichthys Regalecus United States Navy SEALS holding a 23-foot (7.0 m) giant oarfish, found washed up on the shore near San Diego, California, in September 1996 Oarfish are large, greatly elongated, pelagic lampriform fish belonging to …
.svg)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.jpg)
.png)
.svg)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
_(1960%E2%80%931963).svg){kind=small}
.svg){kind=small}
