Erich Honecker

	Erich Honecker
	Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának 2. főtitkára
	Hivatali idő; 1971. május 3. – 1989. október 18.
Előd	Walter Ulbricht
Utód	Egon Krenz
	A Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának 3. elnöke
	Hivatali idő; 1976. október 29. – 1989. október 18.
Előd	Willi Stoph
Utód	Egon Krenz
Született	1912. augusztus 25.; Neunkirchen
Elhunyt	1994. május 29. (81 évesen); Santiago de Chile
Sírhely	Santiago General Cemetery; Santiago de Chile;
Párt	Németország Kommunista Pártja; Németország Szocialista Egységpártja
Házastársa	Edith Baumann (1950–1953); Margot Feist (1953–1994)
Gyermekei	Sonja Honecker; Erika Wildau;
Foglalkozás	kőműves, építészmérnök
Iskolái	Nemzetközi Lenin Iskola
Halál oka	éhínség
Vallás	nincs (ateista)
Díjak	José Martí-rend; Lenin-rend (1972, 1982, 1987); Szovjetunió Hőse (1982); Októberi Forradalom érdemrend (1977); Order of Augusto César Sandino; Arany Olimpiai Érdemrend (1985); A munka zászlaja; Klement Gottwald Érdemrend; Gold medal with hero rank of GDR (1982, 1987); Munka Hőse (1972); Patriotic Order of Merit (honor clasp); Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójának emlékére adott jubileumi érem (1970); Order of Ho Chi Minh; Grand Cross with Collar of the Order of the White Rose of Finland (1977. augusztus 26.); Order of Playa Girón; Az Osztrák Köztársaság Nagy Csillaga; Order of the Victory of Socialism (1987); Georgi Dimitrov Érdemrend; Hazafias Érdemrend; Grand Cross of the Order of Polonia Restituta; Fehér Oroszlán-rend; Karl Marx-rend (1969, 1972, 1977, 1982, 1985); emlékérem a Fegyveres Testvériség Erősítéséért (1980); olimpiai érdemrend; Order of the White Rose of Finland; Osztrák Köztársaság Érdemjele; Order of the Yugoslav Star; Order of the National Flag; Order of Merit of the Polish People's Republic;
	Erich Honecker aláírása
	A Wikimédia Commons tartalmaz Erich Honecker témájú médiaállományokat.

Erich Honecker (Neunkirchen, 1912. augusztus 25. – Santiago de Chile, 1994. május 29.) német kommunista politikus, az NSZEP központi bizottságának főtitkára, az NDK államtanácsának elnöke.

Élete

Gyermekkor és pályakezdet

Édesapja, Wilhelm Honecker bányamunkás volt a Saar-vidéken, édesanyja háztartásbeli. A házaspárnak hat gyermeke született, Erich a család harmadik gyermekeként jött a világra. Tizedik születésnapja után tagja lett egy kommunista gyermekcsoportnak, 14 évesen pedig belépett a Német Kommunista Ifjúsági Szövetségbe. 17 évesen már a helyi csoport vezetőjévé választották. Iskoláinak elvégzésével nem jutott egyből álláshoz, egy pomerániai parasztgazdaságban dolgozott. 22 évesen visszatért a Saar-vidékre és nagybátyjánál megkezdte az ácsmesterség kitanulását. Ezzel azonban hamarosan szakított, mert a Német Kommunista Ifjúsági Szövetség funkcionáriusaként a moszkvai Lenin Iskolába küldték.

Ellenállás és fegyház

1930-ban belépett a kommunista pártba. Támogatója Otto Niebergall, későbbi nyugatnémet Bundestag-képviselő volt. Az 1930/31-es tanévben ismét a moszkvai Lenin Iskola tanulója volt. Hazatérése után a Saar-vidéki NKISZ helyi vezetője lett. 1933-ban a nácik hatalomra jutásával a kommunista mozgalom illegalitásba kényszerült egész Németországban. A Saar-vidék azonban ekkor még nem tartozott Németországhoz. 1934-ben a Saar-vidék státusza ügyében rendezett népszavazáson Honecker és társai a Németországhoz való csatlakozás ellen kampányoltak. Az 1935. januári népszavazás a nácik elsöprő sikerét hozta, Honecker pedig menekülésre kényszerült. Franciaországba ment, majd ugyanezen év augusztusában álnéven visszatért Berlinbe egy nyomdagéppel a csomagjában. A föld alatt tevékenykedő kommunista ellenállásban dolgozott egészen decemberig, amikor a Gestapo felfigyelt rá és letartóztatták. Két éven át egy berlini fegyházban őrizték, majd 10 év fegyházbüntetést szabtak ki rá. 1945. március 6-án a háborús zűrzavar közepette szabadult.

A háború után

Kiszabadulása után a szovjet megszállási zónában telepedett le. A Szabad Német Ifjúság nevű kommunista szervezet egyik vezetője lett, e minőségében három országos találkozót szervezett. 1950-ben bekerült az NSZEP vezetői közé. 1947-ben megnősült, feleségétől, a szociáldemokrata Edith Baumantól született első leánya, Erika. A pár viszonya megromlott, 1952-ben Honeckernek már a Népi Kamara egyik legfiatalabb képviselőnőjétől, Margot Feisttől született meg második lánya, Sonja Honecker. Margot Feist és Honecker 1953-ban kötöttek házasságot. 1956-ban ismét Moszkvában folytatta politikai tanulmányait és személyesen jelen volt Hruscsov Sztálint és személyi kultuszát elítélő beszédénél.

Az NDK élén

Míg Walter Ulbricht a gazdaságpolitikára helyezte a hangsúlyt, addig Honecker a gazdaság- és társadalompolitika egységét hirdette. Brezsnyev támogatását élvezve az Ulbricht által képviselt gazdasági liberalizációt helytelenítő belső ellenzék élére állt. Sikeresen gyengítette meg Ulbricht párton belüli helyzetét, majd 1971-ben a NSZEP központi bizottságának első titkárává választották. 1976-ban az Államtanács elnöki tisztjét is megkapta.

Fontosnak tartotta az NDK megszilárdítását az európai államrendszeren belül, ezért diplomáciai gesztusokat tett az NSZK irányában. Diplomáciai offenzíváját siker koronázta. Előbb a két német állam ismerte el egymást kölcsönösen, majd az NSZK mellett az NDK is bekerült az ENSZ tagállamai közé és számos nyugati ország is önálló államként ismerte el az NDK-t.

Belpolitikai tevékenysége során keményen fellépett minden liberalizációs kezdeményezés ellen. Propagandája céljaira használta fel az NDK-ban megrendezett X. Világifjúsági Találkozót. Nagy felháborodást váltott ki a közvélemény részéről, amikor a népszerű rendszerkritikus zenészt, Wolf Biermannt egy nyugati előadóútja alatt megfosztotta NDK-s állampolgárságától. Az Ulbricht által korábban lazított központi irányítást újra szigorúan vette, majd a keletnémet gazdaság lassulása miatt óriáshitelek felvételére kényszerült, hogy az NDK-polgárok életszínvonalát tartani tudják. A Szovjetunió csak 1987-ben engedélyezte, hogy Honecker az NSZK-ba látogasson és találkozzon Helmut Kohl kancellárral, illetve felkeresse szülővárosát is. 1988-ban hivatalos látogatást tett Franciaországban, de nem sikerült elérnie, hogy az Egyesült Államokba is eljuthasson.

Honeckert tevékenységéért az NDK szinte valamennyi állami kitüntetésében részesítették. A keletnémet polgárok között nem volt népszerű. 1982-ben alig úszott meg egy merényletkísérletet, amikor egy kőműves az országúton szándékosan nekihajtott Honecker autójának.

Az NDK válságának nyilvánvalóvá válása megerősítette párton belüli vetélytársait. 1989. október 18-án Honecker lemondott valamennyi betöltött tisztségéről és visszavonult a nagypolitikától. A berlini fal leomlása után 1989. december 3-án kizárták az NSZEP tagjainak sorából. 1992-ben belépett az újjáalapított Német Kommunista Pártba.

Felelősségre vonás, menekülés, halála

Az egységes Németország megszületése után röviddel bejelentették, hogy hatalommal való visszaélés miatt pert indítanak Honecker ellen. Letartóztatták, majd egy nap múlva szabadon bocsátották. A Honecker házaspár előbb a potsdami szovjet katonai kórházba, majd 1991. március 31-én Moszkvába menekült. A Gorbacsov elleni puccs bukása után a chilei nagykövetségen keresett menedéket. Németországban ironikusan úgy tartják, hogy Honecker volt az utolsó ún. követségi menekült. (A nyolcvanas években az NDK-ból menekülni szándékozók szocialista országokban lévő nyugati követségekre másztak be és ott menedékjogot kértek.) Chile mellett Szíria és Észak-Korea jelezte, hogy befogadta volna a házaspárt.

1992-ben kiszolgáltatták Németországnak. A berlini falnál a határőrség számára kiadott tűzparancs miatt vonták felelősségre. Az eljárást 1993-ban rossz egészségi állapota (májrák) miatt megszüntették, a gyilkosságokért nem ítélték el soha.

1993-ban Honecker Chilében élő lányához utazott. 81 évesen, 1994-ben ott halt meg veserákban és ott is hamvasztották el.