1955-ben marsallá léptették elő. 1957-től a védelmi miniszter első helyettese, a szárazföldi csapatok főparancsnoka. 1960 és 1967 között a védelmi miniszter első helyettese, a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnoka, majd 1967-től – egészen haláláig – honvédelmi miniszter (1976).[2]
Jelentős volt irodalmi munkássága is, a tizenkét kötetes hivatalos világháború-történet főszerkesztője volt.
Művei
Kijev felszabadítása(Освобождение Киева, 1973)
Háborús évek. 1941–1943(Годы войны. 1941–1943, 1976)
Magyarul
Harc a Kaukázusért(Битва за Кавказ); ford. Auer Kálmán, Sörös Lajos, Terényi István; Zrínyi, Bp., 1970
A béke és a kommunizmus építésének őrhelyén; ford. Kallai János; Zrínyi, Bp., 1973
A szovjet állam fegyveres erői; ford. Pirityi Sándor; Zrínyi, Bp., 1976
A Kárpátokon át (Через Карпаты, 1972); ford. Gellért György; Zrínyi, Bp., 1977[3]
A szovjet állam fegyveres erői (részletek); in: Válogatás szovjet hadtudományi írásokból; vál., szerk. Kocsis Bernát; Zrínyi, Bp., 1984