A tunéziai labdarúgó-válogatott (arabul: منتخب تونس لكرة القدم), vagy becenevükön Les Aigles de Carthage, azaz „Karthágó sasai”Tunézia nemzeti válogatottja, amelyet a tunéziai labdarúgó-szövetség (arabul: الجامعة التونسية لكرة القدم, franciául: Fédération Tunisienne de Football) irányít. Az 1978 óta négy alkalommal világbajnoki-részt vevő észak-afrikai ország legnagyobb sikerét a hazai rendezésű 2004-es afrikai nemzetek kupáján elért aranyéremmel jegyzi.
Története
1928–1956, korai évek
Az első nem hivatalos tunéziai csapat 1928-ban állt össze a tunéziai bajnokságban szereplő játékosokból. 1928. március 2-án pályára léptek a francia B válogatott ellen és 8–2-es vereséget szenvedtek. 1930-ban és 1933-ban ismét megmérkőztek egymással a felek. Első győzelmüket 1932-ben szerezték, ekkor 1–0-ra legyőzték Francia Algéria csapatát. Az 1930-as és az 1940-es években valamennyi mérkőzésüket francia csapatok ellen játszották, mint Francia Algéria, francia katonacsapat, francia B válogatott.
Aranygeneráció
Tunézia 1956. március 20-án deklarálta függetlenségét Franciaországtól. A tunéziai labdarúgó-szövetség 1957. március 29-én alakult. 1960-ban tagjai lettek a FIFA-nak és a CAF-nak. A tunéziai labdarúgó-válogatott első mérkőzését 1957. június 1-jén játszotta Algéria ellen, melyen 2–1-es algériai győzelem született. Az hivatalos mérkőzésüket 1957. június 2-án játszották Líbia ellen Tuniszban a pánarab játékokon. 1960-ban a jugoszláv Milan Kristić lett az első külföldi szövetségi kapitány a válogatott élé. Kivezette a csapatot az 1960. évi nyári olimpiai játékokra, az első nagy tornára a tunéziai válogatott történetében. 1960. június 24-én elszenvedték történetük legsúlyosabb vereségét, amikor 10–1-re kikaptak Magyarországtól. A római olimpián Lengyelországtól 6–1-re, Argentínától 2–1re, Dániától 3–1-re kaptak ki. 1962-ben első alkalommal vettek részt az afrikai nemzetek kupáján és bronzérmet szereztek. 1963-ban 1–1-es döntetlent játszottak Ghánával, Etiópiával szemben pedig 4–2 arányban alulmaradtak és nem jutottak tovább a csoportból. 1965-ben a Tunéziában rendezett tornán ezüstérmesek lettek. A csoportkörben 4–0-ra legyőzték Etiópiát és 0–0-ás döntetlent játszottak Szenegállal, a döntőben hosszabbítást követően kaptak ki 3–2-re Ghánától. 1970 és 1974 között nem indultak a sorozatban, 1968-ban és 1976-ban pedig nem jutottak ki. 1978-ban a negyedik helyen végeztek és részt vettek az 1978-as világbajnokságon. Első mérkőzésükön Ali Kábí, Nédzsíb Gommíd és Mohtár Dzúíb góljaival 3–1-re győztek Mexikó ellen. Lengyelországtól 1–0-ra kikaptak, míg az NSZK ellen gól nélküli döntetlent játszottak.
1994-ben szerepeltek ismét az afrikai nemzeteke kupáján. A tornát eredetileg Zaire rendezte volna, de végül Tunézia adott otthont az eseménynek. 2–0-ra kikaptak Malitól és 1–1-es döntetlent játszottak Zairével és a csoport harmadik helyén végeztek.
1996 és 2008 közötti időszak
Az 1994-es tornát követően a lengyel Henryk Kasperczak lett kinevezve a szövetségi kapitányi posztra. Kijutottak az 1996-os afrikai nemzetek kupájára, ahol a második helyen végeztek a csoportjukban. A negyeddöntőben Gabont, az elődöntőben Zambiát győzték le. 31 év után ez volt a válogatott legjobb eredménye, de a döntőt elveszítették 2–0-ra a házigazda Dél-Afrika ellen. Az 1998-as afrikai nemzetek kupáján megnyerték a csoportjukat a Kongói DK, Ghána és Togo előtt, a negyeddöntőben büntetőpárbajban estek ki a házigazda Burkina Faso ellen. Kijutottak az 1998-as világbajnokságra is, ahol Angliától 2–0-ra, Kolumbiától 1–0-ra kaptak ki, Romániával pedig 1–1-es döntetlent játszottak. A 2000-es afrikai nemzetek kupáján az elődöntőig meneteltek és végül a negyedik helyet szerezték meg. A 2002-es tornán rúgott gól nélkül már a csoportkör után kiestek, ami a szövetségi kapitány Henri Michel állásába került.
A 2002-es világbajnokságonOroszország és Japán ellen 2–0-ás vereséget szenvedtek, Belgiummal 1–1-et játszottak. 2002 szeptemberében a korábbi francia kapitányt Roger Lemerret bízták meg a válogatott irányításával. 2004-ben Tunézia adott otthont az afrikai nemzetek kupájának. A csoportjukat megnyerve a negyeddöntőben Szenegált, az elődöntőben Nigériát győzték le. A döntőt 2–1–re nyerték Marokkóval szemben és történetük legértékesebb győzelmét érték el az Afrika-kupa megszerzésével. Lemerre lett az első szövetségi kapitány, akinek sikerült megnyernie két különböző kontinens tornáját. A győzelemnek köszönhetően részvételi jogot szereztek a 2005-ös konföderációs kupára, ahol Argentínától 2–1-re, a rendező Németországtól 3–0-ra kaptak ki és Ausztráliát legyőzték 2–0-ra. A 2006-os világbajnokságon csak Szaúd-Arábia ellen (2–2) szereztek pontot, míg Spanyolország ellen 3–1-es, Ukrajna ellen 1–0-ás vereséget szenvedtek. A 2008-as afrikai nemzetek kupáján 2–2-es döntetlennel kezdtek Szenegál ellen, Dél-Afrikát legyőzték 3–1-re és gól nélküli döntetlent játszottak Angolával. A negyeddöntőben hosszabbítást követően kaptak ki Kameruntól 3–2-re.
2010-es évek
A 2010-es világbajnokságselejtezőinek második körében kapcsolódtak be a küzdelmekbe. Burundi és a Seychelles-szigetek előtt a második helyen végeztek a csoportjukban, és bejutottak a harmadik fordulóba, ahol Nigéria mögött a második helyet szerezték meg és nem jutottak ki a dél-afrikai világbajnokságra. Viszont részvételi jogot szereztek a 2010-es afrikai nemzetek kupájára, melyet három döntetlennel zártak. A 2012-es tornán a negyeddöntőben, a 2013-as afrikai nemzetek kupáján a csoportkör után estek ki. A 2014-es világbajnokság selejtezőinek második fordulójában a Zöld-foki Köztársaság, Sierra Leone és Egyenlítői-Guinea elleni hat mérkőzésből négyet megnyertek, két alkalommal pedig döntetlent értek el. A harmadik fordulóban Kamerunnal találkoztak és az első mérkőzésen 0–0-ás döntetlen született Tuniszban. A visszavágót 4–1-re nyerték a kameruniak, így ők jutottak ki a brazíliai világbajnokságra. A 2015-ös afrikai nemzetek kupáján a csoportjukból továbbjutva Egyenlítői-Guineával szemben estek ki a legjobb nyolc között. A 2017-es afrikai nemzetek kupáján a negyeddöntőig jutottak, ahol Burkina Faso ellen 2–0-ás vereséget szenvedtek.
A 2018-as világbajnokság CAF-selejtezőinek a második körében Mauritánia ellen két győzelemmel, összesítésben 4–2-vel jutottak tovább a harmadik fordulóba. Hazai pályán Guineát 2–0-ra, a Kongói DK-t 2–1-re, Líbiát idegenben 1–0-ra győzték le. Kongóban 2–2-es döntetlent játszottak, majd Guineát verték idegenben 4–1-re. Az utolsó fordulóban 0–0-ás hazai döntetlen Líbia ellen azt jelentette, hogy egy ponttal többet gyűjtöttek, mint a Kongói DK és így 2006 után ismét kijutottak a világbajnokságra. A G csoportban szerepeltek Anglia, Belgium és Panama társaságában. Anglia ellen a 91. perceben veszítették el 2–1-re a mérkőzést egy Harry Kane által értékesített büntetővel. A második csoportmérkőzésükön Belgiumtól 5–2-re kaptak ki, majd azt követően Panamát legyőzték 2–1-re. 1978 után ez volt az első mérkőzés, amit megnyertek a tunéziaiak.
A 2019-es afrikai nemzetek kupáján a francia Alain Giresse vezetésével Angolával (1–1), Malival (1–1) és Mauritániával (0–0) egyaránt döntetlent játszottak a csoportkörben. Az egyenes kieséses szakaszban Ghánát büntetőkkel győzték le, Madagaszkárt 3–0-ra verték a negyeddöntőben. Az elődöntőt Szenegál ellen veszítették el hosszabbítást követően 1–0-ra, a bronzmérkőzésen Nigériától kaptak ki ugyanilyen arányban.
2020-as évek
A 2021-es afrikai nemzetek kupáján Mauritániát legyőzték 4–0-ra, Mali és Gambia ellen 1–0-ás vereséget szenvedtek, de a megszerzett három pont elegendőnek bizonyult a továbbjutáshoz. A nyolcaddöntőben Nigériát 1–0-ra verték, a negyeddöntőben viszont ugyanilyen arányban alulmaradtak Burkina Fasóval szemben.
A 2022-es világbajnokságon a D csoportban szerepeltek Ausztrália, Dánia és Franciaország társaságában. Dánia ellen egy 0–0-ás döntetlennel mutatkoztak be.[3] A második csoportmérkőzésen 1–0-ra kikaptak Ausztráliától.[4] Franciaországot ugyan sikerült legyőzniük 1–0-ra a zártkörben, de mindez kevés volt a továbbjutáshoz.[5]