A Szocialista Internacionálé a szociáldemokrata pártok, munkáspártok és demokratikus szocialista pártok világszervezete. Neve korai elődje, az 1889-ben alakult eredeti Szocialista Internacionálé nevével azonos (a 19. században működött szervezetet Második Internacionálénak is nevezték).
Története
A Második Internacionálé legidőtállóbb akciói a május 1-jei munkaünnep és a március 8-ai nemzetközi nőnap bevezetése (1889-ben, illetve 1910-ben). Az első világháború kitörésekor a Második Internacionálé szétszakadt, de 1923-ban Munka és Szocialista Internacionálé néven újraalapították. A kommunista pártok a nemzetiszocialistákkal együtt éles politikai harcot folytattak sok szociáldemokrata, illetve szocialista párttal szemben az 1920-as, 30-as években egészen a Kommunista Internacionálé 1935-ös VII. kongresszusáig, amely meghirdette a szociáldemokratákat is magában foglaló antifasiszta népfrontpolitikát.
A szervezet második újraalapítására, amellyel jelenlegi formáját öltötte, a második világháború után 1951. június 30-án a frankfurti kongresszuson került sor. A második világháború utáni évtizedekben a Szocialista Internacionálé segédkezett a diktatúrából szabadult országok szociáldemokrata pártjainak újraszervezésében (1974-ben Portugáliában és 1975-ben Spanyolországban). Az 1976-os genfi kongresszusig Európán kívül kevés tagja volt (Latin-Amerikában egy sem). Az 1980-as években támogatta a nicaraguai sandinistákat. Azóta kommunista jogelődű pártokat is sorai közé fogadott, mint az Olasz Baloldali Demokraták (Democratici di Sinistra, rövidítve DS), a Mozambiki Felszabadítási Front (FRELIMO), vagy éppen a magyarországi MSZP.
A 2012. augusztusi fokvárosi kongresszuson Mesterházy Attila MSZP elnököt ismét a szervezet egyik alelnökévé választották.[1] Az Európai Parlamentben működő Európai Szocialisták Pártja a Szocialista Internacionálé társult tagja.
Elnökei
2006-tól elnöke Jórgosz Papandréu, a Pánhellén Szocialista Mozgalom vezetője, Görögország miniszterelnöke.
Az elnökök időrendben:
Tagjai
Jegyzetek
