Genovában született, alsó középosztálybeli családban. Mielőtt végleg eljegyezte magát a színészettel, kifutófiú volt, és rövid ideig tengerészeti iskolába is járt. A színészetet és a rendezést Rómában tanulta. Már tanulmányai során is színészkedett, dolgozott segédrendezőként, és alkalmanként írt is, hogy ezzel tartsa el magát.
Rendezőként 1945-ben debütált az Il testimone című filmmel. Korai munkái – többek között ez is – magukon viselték az olasz neorealizmus stílusjegyeit. Ezek a filmek többnyire a szicíliaiak szociális helyzetével, drámai sorsával foglalkoztak.
A társadalmi drámáktól később a szatirikus komédiák felé fordult, de megőrizte a szicíliaiak iránti szeretetét. A hatvanas években világsikert ért el többek között a Válás olasz módra(Divorzio all'italiana), az Elcsábítva és elhagyatva(Sedotta e abbandonata) és a Hölgyek és urak(Signore e Signori) című filmjeivel. A Válás olasz módra mind a rendezésért, mind a forgatókönyvért Oscar-jelölést kapott, és végül is az utóbbi kategóriában nyert. 1966-ban a Hölgyek és urak elnyerte a cannes-i fesztivál nagydíját.
Az 1968-ban Adriano Celentano főszereplésével készült Serafino című filmje 1969-ben a Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál aranydíját kapta. Valamennyi általa rendezett film forgatókönyvének írásában közreműködött, és néhány munkájában színészként is szerepelt.
1974. december 5-én májgyulladás következtében hunyt el Rómában.
