PROFILBARU.COM

Közönséges aranyvessző
	Közönséges aranyvessző
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (eudicots);
Csoport:	Asteridae;
Csoport:	Euasterids II;
Rend:	Fészkesvirágzatúak (Asterales);
Család:	Őszirózsafélék (Asteraceae);
Alcsalád:	Őszirózsaformák (Asteroideae);
Nemzetség-; csoport:	Astereae;
Nemzetség:	Aranyvessző (Solidago);
Faj:	S. virgaurea;
Tudományos név
	Solidago virgaurea; L.
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Közönséges aranyvessző témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges aranyvessző témájú médiaállományokat és Közönséges aranyvessző témájú kategóriát.

A közönséges aranyvessző vagy erdei aranyvessző vagy egyszerűen aranyvessző (Solidago virgaurea, Solidago virga-aurea) az őszirózsafélék családjának őszirózsaformák alcsaládjába tartozó évelő növény.

További elnevezései: aranyistáp,^[1] aranyos istáp,^[1] aranyos istápfű,^[1]^[2] aranyos ritkaréj,^[1] erdei aranyvessző,^[1]^[2] forrasztófű,^[1] gyűrűfű,^[1] mezei aranyosvessző,^[1] mezei veres gyűrűfű,^[1] ritkaréj,^[1] Szent Péter botja,^[3] veres gyűrűfű.^[1]

Származása, élőhelye

A nemzetség mindössze négy európai fajának egyike; az egyetlen olyan aranyvessző, amely a Kárpát-medence belső területein is honos. A legjobban hegyvidéken vagy homokos talajon terem erdőszéleken és vágásokban, tisztásokon, bokros helyeken. Enyhén mészkerülő. A Mátrában megtalálhatóak állományai.^[4]^[5]

Megjelenése, felépítése

60–100 cm magasra növő, felálló, rendszerint el nem ágazó, lágy szárú, gyökértörzses növény. Levelei a szár alsó részén tojásdadok, a felső részén keskenyebbek, lándzsásak. A gyengén aromás illatú, 0,5–1 cm átmérőjű, sárga virágfészkek bugában nőnek, júniustól szeptemberig virágzik; a termése kaszat.

Felhasználása

Ókori felhasználásáról kevés biztos adatunk van. Hieronymus Bocktól (1592) tudjuk, hogy Hieronimus Brunswieg szerint a régi germánok afféle csodanövénynek tartották. Termeszteni a gyógyhatásait felismerő arabok kezdték. Európában a középkortól használják a vese- és hólyagbántalmakra; a 15-16. században sebek kezelésére is. A magyar népi gyógyászatban nem kapott komolyabb szerepet, az olasz népi gyógyítók viszont több célra is alkalmazták főzetét.

Gyógyászati

Gyógyszerkönyvekben szereplő drogja a virágos hajtás (Solidaginis virgaureae herba). Magyarországon a magas aranyvessző gyakoribb, ezt is gyűjtik, valamint a kanadai aranyvesszőt, e kettőnek virágos hajtását összefoglalva Solidaginis herba néven jegyzik a gyógyszerkönyvek. Hatóanyagai különféle flavonoidok, szaponinok, illóolaj, mely utóbbiból a gyökér tartalmaz a legtöbbet; továbbá cseranyagok, keserűanyagok, inulin. Az ország különböző területeiről gyűjtött drogok beltartalmi jellemzői igen különbözőek.^[6]

Németországban a drog nagy része termesztett állományból származik.

Hatóanyagait és jelenkori felhasználását (a rokon fajokéval együtt) a nemzetség leírásánál ismertetjük.

Galéria

Megporzás
Solidago virgaurea Otto Wilhelm Thomé: „Flora von Deutschland, Österreich und der Schweiz“, Gera (1885)

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j ^k Vörös Éva: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai, 85. sz. (2008) 470. o. ISSN 1588-6433 Hozzáférés: 2015. július 18. Debrecen, ISBN 978-963-473-084-2, (PDF)
↑ ^a ^b Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 507. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]
↑ Gyógynövények és hatásuk: Erdei aranyvessző (Solidago virga-aurea) /forrasztófű, aranyos istápfű, Szent Péter botja/. gyogynovenyek.blogspot.hu (magyarul) (2007. június) (Hozzáférés: 2015. július 18.) (html)
↑ [http://kitaibelia.unideb.hu/articles/Kitaibelia_vol81_p139-160.pdf Adatok a Mátra és környéke edényes flórájának ismeretéhez]. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
↑ A Woodsia ilvensis (L.) R. Br. ˙j előfordulása az Eperjesi Tokaji-hegységben. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
↑ Bern

Források

Bokor József (szerk.). Aranyvessző, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2015. július 18.
Dr. Babulka Péter: Aranyvessző-fajok (Solidago sp.). vitalitas.hu (magyarul) (2000. április) (Hozzáférés: 2015. július 18.) (htm) arch
↑ Bern: Gyógy- és aromanövények. Szerk. Bernáth Jenő. 3. átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 2000. 536–541. o. ISBN 963-9239-96-8
Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 507. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]

További információk

Gyógynövények és hatásuk: Erdei aranyvessző (Solidago virga-aurea) /forrasztófű, aranyos istápfű, Szent Péter botja/. gyogynovenyek.blogspot.hu (magyarul) (2007. június) (Hozzáférés: 2015. július 18.) (html)
Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 36-37. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8