Az európai homoktövis,[1]tengerparti homoktövis[1] vagy egyszerűen homoktövis[1](Hippophae rhamnoides) az ezüstfafélék(Elaeagnaceae) családjába tartozó tüskés lombhullató cserje, melynek több alfaja van. Nemzetségének többi faja kevéssé ismert.
Elterjedés, élőhely
A homoktövis az északi féltekén a mérsékelt és szubtrópusi övben él. Fénykedvelő, fagy- és szárazságtűrő. Homoktalajon, folyó- és patakhordalékon, tengerparti dűnéken nő.[3] Elterjedésének határai a Brit-szigetektől kelet felé Japánig és a Himalájáig tartanak.[4]Eredetileg Nepálból terjedt el Eurázsiában az utolsó jégkorszak után.[forrás?]
Magyarországon régebben több helyen is előfordult, főleg a Szigetközben voltak nagyobb állományai. Napjainkban egyedül Újpesten élnek természetes populációi. 1974 óta védett az újpesti állomány.[5] Helyenként vizek mentén a H. rhamnoides subsp. fluviatilis alfaj nő.[6]
Megjelenése, életmódja
A homoktövis 2–6 m magasra nő, kétlaki.[4]
Igen fejlett gyökérzete van, amely képes megkötni a talajt meredek lejtőkön is. Szimbiózisban él sugárgombákkal(Actinobacteria), amelyek megkötik számára a levegő nitrogéntartalmát; emellett átalakítják az oldhatatlan szerves és ásványi anyagokat könnyebben felvehető formába.[7]Levelei váltakozó állásúak, lándzsásak, ezüstös csillagszőrökel fedettek a fonáki részükön.[3]
A porzós virágzat 4-6 szirom nélküli virágból áll, barna színű. A termős virágzat sárga sziromszerű csészéből áll egyesével a másodéves vesszőkön. A virágzás ideje hazánkban március-április[3]Termései alsó állású magházból képződő álbogyók;[3] ovális vagy enyhén gömbölyded alakúak, az alapfajon 6–8 mm átmérőjűre nőnek, színük halvány sárgától a sötét narancssárgáig előfordul, tömege 0,2-1 g. Szeptember-októberben érik.[4] A nemesített fajtákon nagyobb méretű bogyók teremnek.
Manapság a gyógyszeripar a gyümölcshúsból és a magjából préselt olaját alapanyagként használja fel fájdalomcsillapító, fekélyekre kenőcs, sugárártalom elleni szerek, nőgyógyászati gyulladásgátlók készítéséhez[11]; valamint arckrémek és fogkrémek összetevőjeként is szerepel.[4]
Élelmiszeripari
Dzsem, zselé, ivólé, szirup, bor, likőr készül gyümölcshúsából.[11][12] Az északi termőhelyein élő emberek fontos téli vitaminforrása.[3]
Egyéb
Talajerózió elleni védekezés céljából is ültetik.[4]
Hatóanyagok
A homoktövis álbogyójában igazoltan előforduló, fiziológiailag hatékony anyagok: A-, C-, B1-, B6-, E és K-vitamin, karotinoidok, bioflavonoidok (pl. likopin), szerves savak (alma-, oxál-, borostyánsav), trigliceridek, glicerophospholipidek, phytoszterolok, polifenol-összetevők, ásványi anyagok (K, Mg, Ca, Na, Fe, Mn, Cu, Co).[6]
Levelei és hajtásai 4-5% tannint tartalmaznak (ennek vérzéscsillapító és féregűző hatása van).[4]
A leveleiből főtt tea magas vérnyomás ellen fogyasztható.[6]
↑Rousseau, Hélène. Développement des techniques de reproduction végétative et essais de cultivars d'argousiers. Québec: Institut de recherche et de développement en agroenvironnement, 1-12. o. (2002). ISBN 2-922851-16-8
↑N. Vermeulen: Gyógynövények enciklopédiája. Ventus Libro, Budapest, 2005 ISBN 963 9546 30 5 150. oldal
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Hippophae rhamnoides című angol Wikipédia-szócikk Range című fejezete ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
↑Bern:Gyógy- és aromanövények. Szerk. Bernáth Jenő. 3. átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 2000. 350–354. o. ISBN 963-9239-96-8
↑Bio1: Varga, Endre. „Homoktövis Pázmándhegyen”, Biokultúra újság, Biokontroll Hungária Nonprofit Kft., 2010. június 1.. [2012. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. július 12.)
↑Bio2: Szalay dr., László. „Páratlan gyógyító hatás: A homoktövis”, Biokultúra újság, Biokontroll Hungária Nonprofit Kft., 2010. június 1.. [2012. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. július 12.)
