Zágrábtól 40 km-re délnyugatra a Zsumberki-hegység déli lejtőin a Kupčina jobb partján fekszik. Bár a forgalmas főutak elkerülik, mégis könnyen megközelíthető a 19 km-re levő Zágráb – Károlyváros autópálya felől.
Története
A község területén már a vaskorban éltek emberek. Ezt bizonyítja a Krupače területén feltárt urnatemető, melyben hallstatt kori fibulák, nyakláncok, karkötők kerültek elő. Krašić az egyik legősibb horvát település, első írásos említése 1249-ben még a Krasich család birtokaként "terra generationis Craysig" alakban történt. Nevét a környező településekhez (Draganić, Cvetković, Pribić, Brezarić) hasonlóan első birtokos családjáról kapta, a név azonban az eredeti többes számú "Krašići" alakról az egyes számú Krašićra rövidült. Lakói érdemeikért IV. Bélától nemesi kiváltságokat kaptak, kiváltságaikat azonban a későbbi századokban fokról fokra elveszítették. A 16. századra valójában az ozalyi uradalom jobbágyaivá váltak és adót fizettek. A 16. században Bosznia északi területeiről, Vranograd és Podzvizd környékéről nagy számú katolikus menekült érkezett az uradalomba, mely azokat Draganić, Kupčina és Krašić területén telepítette le. Az újonnan érkezettek gyorsan asszimilálódtak a helyi lakosságba.
A falunak már nagyon régen is volt plébániatemploma, melyet 1334-ben a zágrábi káptalan statútumában "Sanctae Trinitatis de Kraysichi" alakban említ először Ivan goricai főesperes. Mivel kezdetben nem tartoztak földesúri uralom alá horvátul miséző plébánosaikat, akik 1450-óta név szerint is ismertek maguk választhatták meg. Az első krašići okirat glagolita írással készült 1529-ben, a krašići és a kupčinai bírói fennhatóság közötti határt írja le. A glagolita írás a szomszédos károlyvárosi területhez hasonlóan egészen az 1560-as évekig használatos volt az oklevelekben. A nyelvjárások közül is a 16. század végéig a ča nyelvjárás volt általánosan elterjedt, a kaj nyelvjárás csak a 17. században jelent meg és a 18. századra vált általánossá. A krašićiak kiváltságai közé tartozott az önálló bírói intézmény, melynek feje a bíró volt és a bírói tanács 10 tagból állt. A bírói tanács szükség szerint, de legfeljebb havonta kétszer a Szentháromság templom előtti padokon tartotta szokásos üléseit. Okleveleit pecséttel látta el, de erősen függött az ozalyi uradalom tisztviselőitől, akik a büntetőügyekben ítélkeztek. A település első egyházi iskoláját 1600 körül alapították, első tanítója 1628-ból ismert.
Krašić kiváltságainak elveszítésével földesurai a Frangepánok, majd a Zrínyiek lettek. 1671-ben hűtlenség címén a Zrínyi Péter birtokait elvették, felettük az udvari kamara rendelkezett. A krašićiak most már az udvartól várták régi kiváltságaik visszaadását. Kérésük csak 1701-ben került valamennyire meghallgatásra, amikor Ozaly város vezetőinek közbenjárására Octavian Terzi Fiume és a vinodoli kerület főkapitánya mentesítette őket az adófizetés alól. A 18. században újra változtak Ozaly urai, előbb a Perlas, majd a Battyhány család szerezte meg az uradalmat. 1825-ben viszály tört ki a krašićiak és az ozalyi uradalom között, mely 1830-ra valóságos lázadássá fokozódott. Végül a katonai hatóságnak kellett közvetíteni a felek között. A krašićiakat végül csak az 1848-as jobbágyfelszabadítás mentesítette véglegesen a kötelezettségeik alól.
A falunak 1857-ben 307, 1910-ben 347 lakosa volt. Trianon előtt Zágráb vármegye Jaskai járásához tartozott. 2001-ben 387 lakosa volt.
A Szentháromság plébániatemplom Alojzije Stepinac érsek szobrával
Nevezetességei
A Szentháromság tiszteletére szentelt plébániatemploma[3] középkori eredetű, melyet a 18. században, valószínűleg 1759 körül barokk stílusban építettek át. A nyugati bejárat fölé 1771-ben emelték a harangtornyot. A templomot 1911 és 1913 között bővítették. A régi hajó irányát megváltoztatva észak-déli irányban építették fel az új templomhajót a magas kupolával és a szentéllyel. A fennmaradt régi gótikus szentélyben állították fel az új márvány barokk Háromkirályok oltárt az 1743-ban készített oltárképpel. A kupola képei és a szentély Utolsó vacsora festménye M. Rašic munkái. Kincsei közé tartozik egy monstrancia és egy fából faragott Golgota, mindkettő 1770 körül készült rokokó stílusban.
A régi plébánia épületében emlékszobát rendeztek be Alojzije Stepinac érsek emlékére.
A Mrzljak-család régi házában élt Josipa Mrzljak Alojzije Stepinac érsek nővére. A házban működött egykor az olvasókör, ahol a település tanult emberei jöttek össze. Az itt látható kiállítás Božidar Ćuk gyűjteményéből származik.
Védett épület a 94-es számú telken, Krašić központjában álló hagyományos népi építésű, 19. századi lakóház.[4] Mögötte az udvaron több épület található: egy téglaház, egy faház és négy melléképület. A lakóház maga harmonikus kialakítású, kiegyensúlyozott nyílásokkal és szolid dekorációval. Az épület sajátossága az udvarra néző árkádos tornácban is megnyilvánul.
