Franjo Kuharić (Pribić, 1919. április 15. – Zágráb, 2002. március 11.) horvát római katolikusbíboros volt, aki 1970-től 1997-ben történt lemondásáig Zágráb érsekeként szolgált.[5] A bíborost gyakran „Horvátország sziklájaként”[6] is emlegették, aki a horvátországi és a boszniai háború idején az emberi jogok védelme, valamint a béke és a megbocsátás sürgetéséről volt ismert.[7][8] Kuharić emellett határozottan támogatta Alojzije Stepinac bíboros szentté avatását (1945-ben ő szentelte pappá[5]) és azon munkálkodott, hogy a bíboros imázsát püspöksége idején rehabilitálják, miközben Stepinac 1998-as zágrábi boldoggá avatásán dolgozott.[6][8] Kanonizációs ügye 2012. március 11-én kezdődött, ahol az „Isten szolgája”” titulust nyerte el.[5][8]
Élete
Franjo Kuharić 1919. április 15-én született Pribićben[9] szegény szülők, Ivan Kuharić és Ana Blažić tizenharmadik, egyben utolsó gyermekeként. Teológiai és filozófiai tanulmányait 1934-ben a zágrábi érsekségi klasszikus líceumában kezdte meg, majd a főiskolán folytatta.[9] Tanulmányait 1945-ben fejezte be. 1945 július 15-én a zágrábi székesegyházban szentelte pappá Alojzije Stepinac bíboros érsek. Lelkipásztori munkáját 1945-től Zágrábban kezdte.[5] Felszentelése után az első lelkipásztori megbízatása az volt, hogy káplánként szolgált a Zágrábot körülvevő kis falvakban, Stepinac először Radoboj faluba küldte lelkésznek.[8]
1964-ben a főegyházmegye egyik segédpüspöke lett, és Meta címzetes püspökévé nevezték ki. Püspöki felszentelését 1964. május 3-án Franjo Šeper végezte az érsekségi székesegyházban.[9] 1964-ben és 1965-ben részt vett – már püspökként –a második vatikáni zsinat utolsó két ülésén. 1969-ben miután Šeper bíborost Rómába rendelték, hogy olyan új pozíciót töltsön be, amelynek eredményeként Kuharić legyen az érsekség ideiglenes vezetője, a főegyházmegye apostoli adminisztrátorává nevezték ki. Püspöksége döntő pillanata 1970-ben következett be – az ideiglenes adminisztráció befejezése után –, miután VI. Pál pápa Kuharićot nevezte ki zágrábi érsekké.[5] Kinevezését követően 1970-ben doktorált.[8] Kuharić 1970-től 1993-ig a Jugoszláv Püspöki Konferencia elnöke is volt, amikor a konferenciát 1993-ban megszüntették. Életében a következő döntő pillanat 1983-ban következett be, amikor II. János Pál pápabíborossá emelte. Több mint két évtizedes szolgálat után 1997 közepén vonult nyugdíjba, majd miután 1999-ben betöltötte 80. életévét, hamarosan elvesztette a jogát, hogy részt vegyen egy jövőbeli pápaválasztó konklávén.[5]
II. János Pál pápa és Kuharić érsek Szarajevóban 1997-ben
1991-ben, amikor kitört a a horvát függetlenségi háború, Kuharić békéért és megbocsátásért könyörgött, miközben mindkét oldalt a nemzet javát szolgáló tárgyalásokra kérte. Ugyanezt megismételte a boszniai háború idején is.[7] A bíboros, bár ellenfelei azzal vádolták, hogy túl közel áll az elnök néhány szövetségeséhez, Franjo Tuđman elnök kormányának korrupcióját is bírálta.[7][6] 1994-es látogatása alkalmával ő látta vendégül II. János Pált a főegyházmegyében, 1998-ban pedig még egyszer vendégül látta a pápát Stepinac bíboros boldoggá avatása alkalmából.[6] Számos nemzetközi utazást tett, hogy meglátogassa a tengerentúli horvát katolikusokat. Első ilyen látogatása az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadaban volt 1970. október 14. és november 22. között. Látogatást tett Dél-Amerikában, valamint két alkalommal Dél-Afrikában, háromszor pedig Ausztráliában. Összesen nyolc látogatást tett az Egyesült Államokban és Kanadában.[8]
Kuharić érsek már egy ideje beteg volt, amikor hirtelen szívmegállás miatt 2002. március 11-én hajnali 4 óra 20 perckor Zágrábban az érsekségi palotában elhunyt,[6] temetését március 14-én tartották, a földi maradványait a székesegyházban temették el, ahol két közvetlen elődje sírjához közel nyugszanak.[8] II. János Pál részvétnyilvánító táviratában azt mondta, hogy cselekedeteivel „következetes tanúságot tett Krisztusról”, és a küzdelmek idején megpróbált „bizalmat és bátorságot önteni a hívőkbe”.[6]Stjepan Mesić horvát elnök – a zágrábi érsekségnek írt levelében – azt írta, hogy püspöki életének központi üzeneteként „a békét hirdette”.
Boldoggá avatási ügye
Kuharić utódja – Josip Bozanić – bejelentette, hogy az érsekségben megnyitják elődje boldoggá avatásának ügyét. Ez a folyamat a bíboros 2012. március 11-iki halála után egy évtizeddel kezdődött. Az ügy az első és jelenlegi posztulátora Juraj Batelja.
Művei
Pisma i razmatranja o katoličkom svećeništvu (1974.)
Korizmene poslanice i poruke (1985.)
Poruke sa Stepinčeva groba (1990.)
Jegyzetek
↑ abBnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
Ez a szócikk részben vagy egészben a Franjo Kuharić című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
