II. Boleszláv, más néven Jámbor Boleszláv (csehül: Boleslav II. Pobožný), (932 – 999. február 7.[1][2]) Csehország fejedelme 967-től haláláig; sikeresen folytatta elődje művét, tovább szilárdította a csehek hatalmát a többi csehországi törzs felett, és kolostorokat, apácazárdákat, templomokat építtetett.[1]
I. Boleszláv fiaként született. Sok érdemet szerzett a keresztény egyház szervezése körül[3] és közreműködött a prágai püspökség megalapításában 973-ban vagy 974-ben vagy 976-ban,[3] a mainzi érsekek egyházi fennhatósága alatt.[1] 995-ben Bibitz fellegvár bevétele után[3] hitszegő módon ugyan, de teljesen szétverte a Slavník-(Slavnikovec)-család, a Přemysl-dinasztia egyetlen csehországi hercegi rangú vetélytársának hadát.[1] Általában lojális volt hűbéruraihoz, I., II. és III. Ottó német császárokhoz, akiket támogatott a lengyel fejedelmekkel szemben,[1] habár Bajorország lázadó hercegének, Civakodó Henriknek nyújtott segítsége miatt II. Ottó büntető hadjáratot vezetett ellene 975-ben és 977–978-ban.[1]