A digitális televíziós átállás (a köznyelvben és a médiában gyakran csak digitális átállás) az a nemzetközi technológiai és piaci folyamat, amely során egyrészt a televíziógyártók, másrészt a tartalom- és műsorszolgáltatók (filmstúdiók, tévéállomások, adásszolgáltatók stb.), harmadrészt a tévénéző lakosság átáll a digitális televíziózás használatára. Ez általában a hagyományos, analóg szolgáltatások megszűnését jelenti, de vannak olyan országok, ahol a tévéállomások egy kis része, vagy a tévészolgáltatások egyes típusai, mint pl. a kábeltelevízió, elérhetőek maradnak analóg rendszerben is (pl. Hollandiában). Tehát a digitálisra való átállás nem feltétlenül jelenti az analóg technika teljes mellőzését.
Az átállás Európában és Észak-Amerikában már előrehaladott állapotban van, ugyanakkor vannak olyan országok, ahol még el sem kezdődött, vagy egyáltalán nincs is tervbe véve. Magyarország esetében az átállás csak az úgynevezett földfelszíni műsorszórást érinti kötelező jelleggel, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az átállás lezajlása, 2013. október 31. után tető- és szobaantennával, valamint úgynevezett dekóder (vagy más néven set-top-box) nélküli hagyományos tévékészülékekkel nem lehet semmilyen adást sem fogni. Ez a változás azonban semmilyen módon sem befolyásolja azokat, akik kábeltelevíziós, műholdas vagy IPTV-adást néznek.
Az analóg kifejezés ebben az esetben – nagyon leegyszerűsítve – azt jelenti, hogy a tévéadótoronytól (például Pécs, Budapest, Széchenyi-hegy) érkező rádióhullámokban a hullám nagysága és az így kapott jel nagysága egymással arányos. A rádiójelben levő hullámzás egymás után tartalmazza a tévé képpontjainak fényességét és színét, és mondhatjuk úgy, hogy analóg jelátviteli technika esetén kis hullám sötét pontot jelez, nagy hullám világos pontot. Az árnyalatok a hullám nagyságával közvetíthetők.
A digitális kifejezés azt jelenti, hogy a rádióadásban kétféle, egymástól élesen elkülönülő nagyságú hullám érkezik, és ezért ha a hullámokat valami kicsit zavarja, akkor is megkülönböztethető marad a két lehetséges jelállapot. Ezeket megfeleltethetjük a számítógépekben használt 0 és 1 bit jeleinek, és ezekkel a bitekkel lehet a tévéadás jeleit kódolva továbbítani.
Meg kell különböztetnünk azokat a – jobbára régebbi – televíziókészülékeket, melyek csak az analóg televíziós jeleket tudják értelmezni (vagy nem az adott országban alkalmazott digitális szabványra vannak felkészítve), és azokat, amelyek megfelelő beépített dekóderrel rendelkeznek. Utóbbiak esetében nincs szükség külön eszközre a digitális adás vételéhez, megfelelő antenna és továbbító eszközök – vezeték, csatlakozók – birtokában önmagukban is alkalmasak digitális adások vételére. (Azonban előfordulhat, hogy korszerűbb antennára és továbbító eszközökre van szükség a hibamentes digitális vételhez. Továbbá, kódolt adások megtekintéséhez CA-modullal (ld. később) is rendelkeznie kell a televíziónak.)
A korábban szokásos tévékészülékekben azonban olyan vevőberendezés van, amely csak az analóg technikával sugárzott adást tudja fogni. Az ilyen készülékek esetében a digitális adás vételéhez az antenna és a tévé közé be kell iktatni egy átalakító eszközt, ezt hívják angol szóval set-top-boxnak, dekódernek, beltéri egységnek. Az antennát erre az eszközre kell csatlakoztatni, és egy innen induló másik kábel vezet a tévébe. Az antenna az átállás után már a digitális technikával sugárzott műsort veszi, a kábel azt bevezeti a dekóderbe, az pedig átalakítja a régi, megszokott analóg technikájú jelekké. A tévékészülék így ugyanolyan jeleket kap, mint régen, csak nem közvetlenül az antennától, hanem a dekóder készüléktől, és a különbség így nem is látható. Ezzel a módszerrel minden olyan tévé, amely eddig használható volt, továbbra is használható marad. Az átalakítót szaküzletben kell megvásárolni, a digitalisatallas.hu honlapon lehet előtte az ártámogatásról és a tennivalókról tájékozódni.
A technika majdnem ugyanaz, mint ami a műholdas tévék vételekor történik, csak ott az antennába, és onnan a beltéri egységbe (az átalakítóba) a jel nem egy földi adóállomástól indul, hanem egy műholdtól, a világűrből. A tévékészülék számára nincs különbség.
Ha valaki kábeltévét néz, és a lakásba vezető antennakábelt közvetlenül a tévékészülékbe dugja, analóg technikájú jelekkel kapja a műsort. A különbség annyi, hogy a kábelen nem a tetőantennától, hanem a kábelszolgáltatótól érkeznek a jelek. Mivel az átállás csakis a földi („földfelszíni”) tévéadótornyoktól az antennákhoz sugárzott rádiójelek természetében jelent eltérést, a kábeltévékben nem változik semmi, a szolgáltató ezután is a szokott módon továbbítja a műsort.
Aki pedig eddig is egy távirányítóval kezelt set-top-box egységgel nézte a kábeltévét, az eddig is digitális technikát használt, a kábelszolgáltatótól a jel itt ugyanis digitalizálva érkezik, amely egyszerre tartalmazhatja a tévéműsort és az internetről kapott jeleket is.
A set-top-box egységbe az antennától érkező kábelt kell bedugni. Erre a képen látható 1. típusú, koaxiális csatlakozóval van lehetőségünk, ez a ma általánosan használt antennakábel-típus. A nagyon régi tévéknél használatban volt villásdugó csatlakozójú szalagkábel-antennákat („csirkebél”) a gyenge jelminőség miatt már nem lehet – nem is érdemes – használni.
A set-top-boxból valószínűleg a képen látható típusok valamelyikével egyező kábelt kell a tévébe vezetni. A koaxiális kábel a tévé antennabemenetére dugható, és a tévén be kell hangolni azt a csatornát, ahol a set-top-box az átalakított jelet adja, úgy mintha egy közönséges tévéműsort vennénk az antennánkkal.
A másik két csatlakozófajta az olcsó kisebb tévéknél és a régi készülékeknél hiányozhat, DVD-lejátszóból, videómagnóból, digitális kábeltévé vagy műholdvevő set-top-boxaiból szokás ezen a típuson csatlakozni, és a tévé külön erre tartalmaz egy vagy több speciális programhelyet, AV, Ext, Aux vagy hasonló néven. Ha a tévén ilyen bemenetek nincsenek, akkor a set-top-box kiválasztásakor feltétlenül olyan típust kell keresni, amelyen koaxiális (RF) kimenet is van. Szükség esetén vásárolni is lehet RF/AV átalakító eszközt.
A digitális televíziózás és az átállás lényegének megértéséhez szükséges néhány alapvető fogalom tisztázása. Az alábbiakban következnek az átálláshoz kapcsolódó fogalmak rövid, közérthető magyarázatai. Az egérmutatót a kérdőjelek fölé húzva láthatóak a külföldi kifejezések és rövidítések fordításai.
A hagyományos televíziózás digitális technikára váltását nem írja elő kötelező jelleggel egyetlen nemzetközi szervezet sem, ugyanakkor ajánlásokat és irányelveket fogalmazhatnak és fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban. Ilyen irányelv található például az Európai Unió 2009/848/EK direktívájában is, ami a 2012. január 1-jei dátumot tűzte ki az átállás befejezésére. (Amint kiderült, ez túl korai dátum volt.) Az egyes országok azonban dönthetnek úgy, hogy törvénybe iktatják az átállást, ezáltal gyakorlatilag kötelezővé téve azt saját maguk, illetve a területükön működő szolgáltatók számára.
Az átállás legfőbb oka az adás minőségének javítása, valamint a szolgáltatások bővítése, amire a modernebb technika lehetőséget ad. Az új szolgáltatások (pl. HDTV – jobb kép- és hangminőség, 3D TV – térhatású kép, választható nyelvű hang és feliratozás) egyrészt kedveznek a nézőknek, másrészt piacot teremtenek a tartalomgyártó, szórakoztatóipari cégeknek. További előnye az átállásnak, hogy használt műsorszóró frekvenciatartományok szabadulnak fel, amelyek ezután használhatóak lesznek más célra, pl. Wi-Fi és egyéb vezeték nélküli hálózatok kialakítására vagy fejlesztésére, illetve amatőr rádiós célokra.
Magyarországon a digitális földfelszíni műsorszórás tesztelése 1999-ben kezdődött el, 2001-ben pedig elindult Budapesten és a Kabhegyi vételkörzetben a közszolgálati csatornák kisteljesítményű kísérleti sugárzása, amit 2004-ben már a nagyteljesítményű tesztüzem váltott fel.
Az állam által 2008-ban kiírt, digitális földfelszíni televíziós és rádiós hálózat üzemeltetéséről szóló pályázatot az Antenna Hungária nyerte meg, és még abban az évben megkezdték MinDig TV márkanevű digitális televíziós szolgáltatásuk kiépítését. 2010-ben indították el a MinDig TV Extra szolgáltatást, ami a már meglévő rendszeren belül biztosít előfizetéses (havidíjas) csatornákat. A havidíjas csatornákkal együtt a MinDig TV összesen 31 tévécsatorna vételét teszi lehetővé.
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH), mint az átállást felügyelő állami szervezet, „Digitális Átállás” néven segítőkampányba kezdett, aminek része, hogy az anyagilag rászoruló személyek igényelhetnek ingyenes set-top boxot (ahogy az NMHH kampányanyagai néha nevezik, beltéri vagy vevőegységet) és antennát, ezeket pedig az NMHH szakemberei ingyenesen kiszállítják, felszerelik és beüzemelik.
A kampány része továbbá az a monitoring eljárás is, aminek keretében ellenőrzik, hogy a beüzemelt set-top boxok és antennák megfelelően üzemelnek-e, és hogy mindenhol az előírt határokon belül van-e a vételi minőség.
Mint a legnagyobb, földfelszíni sugárzást végző cég, az Antenna Hungária is elkezdte MinDig TV szolgáltatásához kapcsolódó, „Kapcsoljon...” nevű reklámkampányát, aminek Rózsa György lett az arca. Rózsa népszerű televíziós műsora volt a Kapcsoltam, a kampány neve és tematikája erre utal.
A már befejezett és a még csak tervezett átállások évekre bontva: