Az Amerikai Egyesült Államokban az 1940-es évek végén mutatkozott igény arra, hogy félreeső helyeken vagy kisvárosokban élő embereknek biztosítsanak televíziós műsorszórást, ahol az adott esetben valamilyen műszaki akadály miatt egyénileg nem volt megoldható. Ezt a rendszert a kezdeti időszakban közösségi antennás televíziónak (angolul:Community Antenna Television, röviden: CATV) nevezték, melynek a lényege, hogy jellemzően egy földrajzi adottságból magas helyre – domb vagy hegy tetejére – telepítettek egy antennával felszerelt fejállomást (angolul:headend), amely a vett jelet felerősítve koaxiális kábelen a háztartásokhoz továbbította azt. 1970-ben már több ezer független rendszer működött.[1]
