PROFILBARU.COM

	Alexander Graham Bell
Született	1847. március 3.; Edinburgh, Skócia
Elhunyt	1922. augusztus 2. (75 évesen); Beinn Bhreagh, Új-Skócia, Kanada
Állampolgársága	amerikai (1882–1922); brit (1847–1882);
Házastársa	Mabel Gardiner Hubbard (1877. július 11. – 1922. augusztus 2.)
Gyermekei	Elsie May Grosvenor; Marian Fairchild;
Szülei	Eliza Bell; Alexander Melville Bell
Foglalkozása	fizikus; villamosmérnök; mérnök; üzletember; feltaláló; professzor;
Tisztsége	professzor; ügyvivő (1898. január 24. – 1922. február 20., Smithsonian Intézet);
Iskolái	Edinburgh-i Egyetem; University College London; Royal High School, Bath; Royal High School;
Kitüntetései	American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja; Member of the National Academy of Sciences of the United States (1883); Albert emlékérem (1902); John Fritz Medal (1907); Elliott Cresson-emlékérem (1912); Hughes-érem (1913); Edison Medal (1914); National Aviation Hall of Fame (1965); National Inventors Hall of Fame (1974); Person of National Historic Significance (1977. június 8.); Canada’s Walk of Fame (2001);
Halál oka	cukorbetegség
Sírhelye	Beinn Bhreagh
Magassága	183 cm
Testtömege	111 kg
	Alexander Graham Bell aláírása
	IMDb;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Alexander Graham Bell témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

A róla szóló filmet lásd az Alexander Graham Bell (film) szócikkben.

Nem tévesztendő össze a következővel: Alexander Graham (olimpiai bronzérmes ausztrál úszó).

Alexander Graham Bell (Edinburgh, Skócia, 1847. március 3. – Beinn Bhreagh, Új-Skócia, Kanada, 1922. augusztus 2.) skót születésű amerikai fizikus, az első gyakorlatban is hasznosítható telefon szabadalmaztatója (1876), a siketoktatási rendszer kidolgozója.^[12] A National Geographic Society egyik alapító tagja és második elnöke.^[13]

Életpályája

Skóciában született.^[14] Felsőfokú tanulmányait az edinburgh-i és a londoni egyetemen folytatta. Apja, Alexander Melville Bell (1819-1905) kidolgozott egy fonetikai rendszert, ami „visible speech” ('látható beszéd') néven Alexander Graham Bell révén vált világszerte ismertté. A „visible speech” a siketek hangzóbeszédre tanításának kitűnő eszköze.^[14] Alexander Graham Bell 1868-70-ig apjánál dolgozott Londonban. 1871-ben az Amerikai Egyesült Államokba költözött. 1873 és 1877 között bostoni egyetem professzorként hangfiziológiát tanított.

Bell hitt az eugenikában, az örökletes siketséggel kapcsolatos vizsgálódásai során (édesanyja is nagyot halló/siket volt) hallásjavító készülékekkel kísérletezett. 1875-ben ennek során jutott el azokhoz a felismerésékhez, amelyek a telefon feltalálásához vezettek. 1876-ban szabadalmat kapott találmányára, amit be is mutatott a philadelphiai Centenáriumi Kiállításon. A telefont hatalmas érdeklődéssel fogadták, azonban az Egyesült Nyugati Távíró Társaság végül elállt a találmány megvásárlásától. Bell ezért 1877-ben megalapította a Bell Telephone Companyt, amely 1885-től American Telephone and Telegraph Co. (AT&T) néven fejlődött multinacionális vállalattá.

Bellnek szinte gyermekkorától haláláig voltak más találmányai, például már tizenegy éves korában feltalálta azt a gépet, amely tisztítja a búzát, ennek révén jutott hozzá egy feltaláló műhelyhez, a továbbiakban az optikai távközlés, az otthoni légkondicionálás terén voltak találmányai, ez utóbbi hozzájárult a légi közlekedési technológia (repüléstechnika) fejlődéséhez. Az utolsó szabadalmaztatott találmánya, amit 75 éves korában jelentett be, a leggyorsabb szárnyashajó volt, ami még ma is létezik.

Bell elkötelezte magát a tudomány és a technológia irányában. 1890-ben Washingtonban rendkívül hasznos információs centrumot létesített (The Volta Bureau for the Increase and Diffusion of Knowledge Relating to the Deaf), ugyanakkor alapított egy társaságot, amely 1953-tól Alexander Graham Bell nevét viseli (The Alexander Graham Bell Assotiation for the Deaf- AGBAD). A társaság ma is él és működik.^[15] Írásai főként gyűjteményes munkákban jelentek meg. 1898-ban a National Geographic Society elnökévé választották. Bell és veje, Gilbert Grosvenor a száraz folyóiratot gyönyörű fotókkal és érdekes írásokkal bővítette, így lett a National Geographic a világ legismertebb magazinjainak egyike. Ezenkívül ő az egyik alapítója a Science magazinnak.

1922. augusztus 2-án halt meg. Azon a napon az USA-ban minden telefonszolgáltatás egy percre megállt az ő tiszteletére.

Szabadalmi szerzőségi viták

Bővebben: Telefonkészülék

Bell 1876. február 14-én benyújtotta, majd március 7-én megkapta a 174.465 számon iktatott szabadalmat (sokak szerint a valaha bejegyzett legértékesebbet), egy "eljárást illetve szerkezetet a beszéd és egyéb hangok telegrafikus átvitelére... a beszédet és egyéb hangot kísérő levegőmozgáshoz hasonló elektromos hullámmozgás útján". Csak órákon múlott, hogy ma őt tekintjük a távbeszélő atyjának, ugyanis még ugyanazon a napon Salemben egy Elisha Gray nevű fizikus is szabadalmat kért ugyanilyen elvek alapján készített "messzeszólójára". A szabadalmi jogot hosszas és igen heves csatározás után a néhány órával korábbi beadás igazolásával végül Bell kapta meg.^[16]

Többen is közel álltak a telefon feltalálásához. (Egy 1863-as szerkezet, mely alkotójától, a német friedrichsdorfi Philipp Reis (1834-1874) fizikus és feltalálótól a „Telephon” nevet kapta, képes volt átadni és fogadni a „jó minőségű” beszédet. Jóval több mint száz évvel a telefon találmányának Bell által való szabadalmaztatása (1876) után 2002-ben az Amerikai Egyesült Államok Képviselőháza határozatban közölte, hogy egy másik feltalálót, az olasz származású amerikai Antonio Meuccit (1808-1889) kellene a telefon feltalálójának elismerni, aki Bell laboratóriumában dolgozott.^[17]^[18]

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c https://www.biography.com/people/alexander-graham-bell-9205497, 2018. július 19.
↑ Dictionary of Canadian Biography (angol és francia nyelven). University of Toronto Press. (Hozzáférés: 2021. február 11.)
↑ https://www.thersa.org/about/albert-medal/past-winners
↑ https://www.smenet.org/Professional-Development/Awards-Competitions/Award-Recipients/John-Fritz-Medal-Award
↑ http://www.fi.edu/winners/show_results.faw?gs=&ln=&fn=&keyword=&subject=&award=CRESS&sy=&ey=&max=300&name=Submit, https://web.archive.org/web/20090201034538/http://www.fi.edu/winners/show_results.faw?gs=&ln=&fn=&keyword=&subject=&award=CRESS&sy=&ey=&max=300&name=Submit
↑ 40369, 5, The Times, 1913. november 14.
↑ https://www.ieee.org/content/dam/ieee-org/ieee/web/org/about/awards/recipients/edison-rl.pdf
↑ alexander-graham-bell
↑ alexander-graham-bell
↑ Directory of Federal Heritage Designations. Parks Canada
↑ ^a ^b https://japantoday.com/category/features/lifestyle/alexander-graham-bell-falls-asleep-meeting-emperor-meiji
↑ Archivált másolat. [2009. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 14.)
↑ Alexander Graham Bell (angol nyelven). PBS, 1999. (Hozzáférés: 2020. november 15.)
↑ ^a ^b Alexander Graham Bell Laboratory Notebook, 1875-1876
↑ AGBAD
↑ http://sg.hu/cikkek/50754/160-eve-szuletett-a-telefon-atyja
↑ Kétségek övezik a telefon feltalálóját. (sg.hu, 2003. december 11.)
↑ H.Res.269 - Expressing the sense of the House of Representatives to honor the life and achievements of 19th Century Italian-American inventor Antonio Meucci, and his work in the invention of the telephone. (angol nyelven). U.S. Congress, 2002. június 11. „it is the sense of the House of Representatives that the life and achievements of Antonio Meucci should be recognized, and his work in the invention of the telephone should be acknowledged”

Források

Ki Kicsoda A Tudományban (Anno kiadó)
www.freeweb.hu/dp/hires/bell.htm
www.alexandergrahambell.org Alexander Graham Bell
www.pbs.org/transistor/album1/addlbios/bellag.html
www.thocp.net/biographies/bell_alexander.html
Gordosné Szabó Anna: Bell, Alexander Graham. In: Pedagógiai Lexikon. 1. köt. Főszerk. Báthory Zoltán, Falus Iván. Budapest, Keraban Könyvkiadó. 1997. 161. p.
Alexander Graham Bell^{[halott link]}
The History of the Telephone – Alexander Graham Bell Archiválva 2009. március 15-i dátummal az Archive-Iten
Kétségek övezik a telefon feltalálóját, 2003

További információk

Kindzierszky Emil: A kék harang. Alexander Graham Bell élete; Móra, Bp., 1963 (Nagy emberek élete)
Michael Pollard: Alexander Graham Bell. A telefon; ford. Magyarics Tamás; Talentum, Bp., 1994 (Tudósok, akik megváltoztatták a világot)