Nevét egykori olasz lakosairól kapta, akik a közeli Szepesi vár építéséhez érkeztek ide. A név előtagja az egykori vármegyei hovatartozásra utal.
Története
A települést 1242-ben az Alsó-Rajnavidékről származó németek alapították. Hozzájuk egy Jászón élt olasz közösség is csatlakozott, akiket a Szepesi vár építéséhez telepítettek ide. Első írásos említése 1243-ban történt „Olazi” alakban. 1258-ban „Olozy”, 1270-ben „Latina Villa” megnevezéssel találjuk. Kiváltságait, mint szepesi német település 1273-ban IV. Lászlótól kapta. 1283-ban „Olosci” a település neve. 1317-ben a szepesi szász városok szövetségének tagjaként már város volt. 1328-ban „Wallendorff”, 1337-ben „Villa Latina vulgariter Olazy” formában írják a nevét. Egyike volt a Zsigmond által a lengyeleknek elzálogosított szepesi városoknak, így 1412 és 1772 között Lengyelországhoz tartozott. 1666-ban tűzvész pusztította. A 18. században határában rezet bányásztak. 1778 és 1876 között a XVI. Szepesi város kerületének része. A 18. századig határában rezet bányásztak és rézolvasztó kohó is működött itt. A 18. század végén jelentős kovácscéhe volt a városnak. 1786-ban „Wlahi” néven említik a korabeli források. 1828-ban 3250 lakos és 71 kézműves élt itt.
Fényes Elek1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Olaszi, Wallendorf, tót f., Szepes vmegyében, Lőcséhez keletre 2 mfdnyire a Hernád mellett: 2256 kath., 982 evang. német lak. Van egy régi kath. paroch. temploma, evang. szentegyháza, vegyes polg. oskolája, papiros- és több lisztmalma, kőmárvány-, rét-, vasbányái. A városi pleb. Zsigmond király idejétől fogva Kolinfalva helységet is birja. – Olaszi igen régi város. Már IV. Béla 1243-ki szabadság levelében ezeket olvashatni: „Hospites in villa Olaszi de Tarnova congregati.” A döghaláltól, gyakori tüztől, áradásoktól sokat szenvedett. Ut. post. Lőcse.”[2]
Keresztelő Szent Jánosnak szentelt gótikus, római katolikus plébániatemploma 13. századi eredetű. 1434-ben a sérült templomot gótikus stílusban átépítették. A török időkben erődített volt. Késő gótikus keresztelőmedencéje (1497), feszülete (1520) van, mely Lőcsei Pál mester műhelyéből származik. A templom berendezése barokk, főoltára 18. századi rokokó stílusú. Tornya a 19. század második harmadában készült.
Evangélikus temploma 1783-ban épült a korábbi, 1694-ben épített, de 1727-ben leégett fatemplom helyén. Homlokzata és tornya a 19. század elején készült klasszicista stílusban. 1862-ben a templom teteje leégett, de újjáépítették.
A városháza a 15. században épült gótikus stílusban, tornyos része ma római katolikus templom, amely Szűz Mária Mennybemenetele tiszteletére van szentelve. Az épületet 1886-ban megújították.
↑Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.; Jozef Minárik 1981: Väznenie, vyslobodenie a putovanie Jána Simonidesa a jeho druha Tobiáša Masníka.
Források
Matúš Hudák - Kamil Švaňa - Martin Hložek 2021: Nové nálezy rímskych mincí zo Spišských Vlachov a z neznámej lokality na pomedzí Spiša a Šariša. Denarius 9.
Miroslav Števík 2024: „Stará radnica“ v Spišských Vlachoch. Pamiatky a múzeá 4/2024