Iglótól 7 km-re északnyugatra, Lőcsétől 8 km-re délnyugatra fekszik.
Története
1200 körül királyi birtokként Kistamási néven alapították. 1259-ben IV. Béla a szepesi prépostságnak adta. Arnótfalvát 1278-ban említik először, első birtokosa Arnold fia Arnold volt. A falu róla kapta a nevét. 1317-ben „magni Arnoldi” néven szerepel. 1340-ben Arnótfalva mellett Kistamásiként is említik „Kystamasi al. n. Arnoltfalua” alakban. 1366-ban Péter püspök a falut a vágsziklási karthauzi kolostornak adta. 1366-ban „Arnoltfalva”, 1435-ben „Kysdoman alias Arnoldfalva” alakban szerepel oklevélben. 1550-ben a szepesi káptalané lett. Német nevén 1773-ban említik először „Emaus” alakban, 1786-ban szlovákul is megjelenik „Harnutovce” néven. 1787-ben 19 házában 139 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ÁRNOLDFALVA. Habchen. Harmutovtze. Tót, és német falu Szepes Vármegyében, birtokosa a’ Királyi Kamara, lakosai katolikusok, fekszik Lethánfalvához, mellynek filiája közel, Lőtsétöl sem meszsze. Határja közép termékenységű, legelője jó, réttye elég, fája mind a’ kétféle, második Osztálybéli.”[2]
1828-ban 22 háza és 181 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból éltek.
Fényes Elek1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Arnótfalva, (Emaus, Höfchen, Hernutowce), tót falu, Szepes vármegyében, Smizsánhoz 1/2 mfdnyire: 181 kath. lak. Erdő. F. u. az alapitványi kincstár. Ut. p. Lőcse.”[3]
