Neve a szlovák veľká (= nagy) melléknévből, határának átlagon felüli nagyságából[forrás?] eredhet, amely a Magas-Tátrába is felnyúlott.
Története
1268-ban „Vylkam” alakban említik először, 1298-ban „Filka” néven tűnik fel. Az ősi város az 1412-ben Zsigmond által elzálogosított szepesi városok egyike. Már a 15. században gazdag város volt, fejlett kézművessége, főleg kékfestői és ötvösei révén. Lakói mezőgazdasággal, vászonszövéssel, szeszfőzéssel, lótartással foglalkoztak. 1632-től a 19. századig papírgyár működött a településen.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „FELKA. Felk Velka. Egy a’ 16. Szepes Vármegyebéli Városok közzűl, földes ura a’ Királyi Kamara, lakosai katolikusok. Határjának harmad része, ’s réttyeinek is egy része soványas, legelője szoross, fája nintsen elég, mellyek miatt, ámbár más javai vagynak, a’ második Osztályba tétettetett.”[2]
Fényes Elek1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Felka, Fölk, v. Szepes vmegyében, Késmárkhoz 1 1/2 órányira egy síkságon: 208 kath., 1287 evang. német lak. kath. és evang. anyaszentegyház. A városon keresztül folyó Felka patakán egy liszt- s egy fűrészmalom van. Asszonyai sok gyolcsot szőnek. Teplicz felé egy kis fenyőerdeje terjed el, de a lakosok számához képest kevés fát szolgáltat. A város toronyórája nevezetes arról, hogy minden fertályban az órát is ismételi.”[3]
Itt született 1822. január 29-énLux Jakab orvos-gyógyszerész, 48-as honvéd, a Békés megyei Orvos-Gyógyszerész Egylet alapítója és első elnöke.
Itt született 1835. április 23-án és itt hunyt el 1895. április 23-án Scherffel Vilmos Aurél flórakutató, gyógyszerész. 1868 és 1870 között a város polgármestere, a felkai Tátra Múzeum alapítója és 14 évig igazgatója volt.
