Szabar (németül: Zuberbach, horvátul: Sabara) Bándol településrésze, egykor önálló község Ausztriában, Burgenland tartomány Felsőőri járásában.
Fekvése
Rohonctól 7 km-re délnyugatra a Kőszegi-hegység déli lábánál az azonos nevű patak mellett fekszik.
Története
A települést 1443-ban "Zabar" alakban említik először. Neve szláv eredetű lehet, ez alapján valószínűleg egyike a magyar honfoglalást megelőzően már itt állt szláv településeknek. 1444-ben "Zabor", 1452-ben "Sabar", 1457-ben "Zabal" néven említik a korabeli forrásokban.[1] Kiss Lajos szerint a "Szabar" helynevek puszta személynévből keletkeztek magyar névadással. Példaként a "Zobor" személynevet említi, amelynek alapjául a " Sobor" személynév szolgált, mely az óegyházi szláv "posobije (segítség, szövetség) főnévvel tartozik össze.[2]
A mai Szabar területe a szalónaki uradalomhoz tartozott. Ezután állítólag a Ják nemzetség birtoka volt, majd 1271-től a Németújvári grófok (más néven Kőszegiek) voltak a birtokosai. Miután Károly Róbert király az oligarchák elleni harcai során elvette a Németújváriak nyugati határszéli birtokait, a birtok 1337-ben a királyé lett, aki 1342-ben a Kanizsaiaknak adta. A Kanizsaiak 1371-ig voltak a birtokosai. 1397-ben Zsigmond király pecöli Zarka Miklósnak és sógorának oroszvári Tompek Györgynek adta zálogba, majd 1401-ben Tompek Györgynek és Jánosnak ajándékozta. 1445-ben a szalónaki uradalommal együtt III. Frigyes foglalta el és 1446-ban kapitányának, Baumkirchner Andrásnak adta zálogbirtokul, aki a következő években több más birtokkal együtt (mint Bükkösd és Óvár) megvásárolta. Ekkor az óvári uradalomhoz tartozott, de 1475-ben a Baumkirchnerek ismét a szalónaki uradalomhoz csatolták.[3] 1469-ben Baumgartner és Frigyes között viszály tört ki, mely 1471-ben Grazban Baumkircher kivégzésével végződött, a birtok azonban özvegye Margit és fiai, Vilmos és György kezén maradt. Ők a következő években tovább növelték birtokaikat, 1475-ben Mérem, 1481-ben Komját, 1482-ben Bükkösd, 1490-ben pedig a rohonci uradalom is az övék lett. Így kialakult a szalónak-rohonci kettős uradalom, amelynek központja Szalónak vára volt, de nagy vásárait Rohoncon tartották.
Baumgartner Vilmos halálakor a birtok előbb az özvegyéé Grafeneck Margité, majd később lányáé, Borbáláé lett. A család kihalásával birtokai a királyra szálltak. 1527-ben I. Ferdinánd király a rohonci és szalónaki uradalmakat Batthyány Ferencnek adta és egy hosszabb viszály után, 1544-től fogva a Batthyány család birtoka volt. A következő évek tragikusak voltak a település életében 1529-ben a Bécs elleni támadás során, majd 1532-ben Kőszeg ostromakor is elpusztította a török. Amíg 1511-ben még 66 adózó portája volt a településnek, ez a szám 1540-re ötre csökkent. Az 1540-es urbárium szerint döntően német lakosság élt a településen, a Tullner, Schiefer, Art, Tibolt és Prukkner családok. Az elnéptelenedett vidékre 16. század közepén a horvát lakosság nagyarányú betepítése indult meg. Ezt nagyban elősegítette, hogy a környező rohonci, szalónaki és vöröstoronyi uradalmak birtokosainak, a Batthyányaknak, az Erdődyeknek és a Zrínyieknek Horvátországban is kiterjedt birtokaik voltak. A betelepítések fő végrehajtója Batthyány Ferenc volt, aki korábban, 1527 és 1531 között a horvát báni tisztséget is betöltötte.
Már a nagyarányú horvát beteleopülést tükrözi az 1566-os urbárium, ahol feltűnnek az első horvát családnevek. Szessziós jobbágyok: Beber, Faterle, Funowitt (Funovics), Gyntler, Kothochytt (Kotocsics), Kyntler, Kyral, Ladyslawytt (Ladiszlavics), Liebly, Mylowytt (Milovics), Oroz, Orth, Polar, Rwsytt (Ruszics), Samalowytt (Szamalovics), Seritt (Szerics), Swlkowytt (Szulkovics), Toth, Warga, Wykozlawytt (Vukoszlavics), zsellérek: Cymernon, Kroboth, Kwzman, Lwsa, Smyd, Swrkowytt (Szurkovics), Török. Lakói oláh szabadságjoggal rendelkeztek.
A feljegyzések horvát betelepülők legnagyobb része a Károlyvárostól délkeletre fekvő Sztenyicsnyák környékéről érkezett, a történészek vizsgálatai szerint azonban valószínűbb, hogy Szabar és a rohonc-szalónaki uradalom horvát betelepülői az akkoriban Habsburg birtokot képező Pazini grófságból, az Isztriai-félsziget északkeleti részéről érkezett a 16. és a 17. században. Ezt a feltevést támasztják alá az összehasonlítások, a Habsburgok közigazgatási rendszerének és tisztségviselőinek a grófsággal és alattvalóival való kapcsolatának problémája, végső soron e grófság olasz keveredéssel történt népességfejlődése. A pusztítások, a háborúk és a pestis ugyanis alaposan megtizedelte a grófság lakosságát. Míg 1649-ben a velencei uralom alatt álló területen 49332 lakost számláltak, a Pazini grófság mindössze 2360 lakossal rendelkezett, mely aránytalanság a pusztítások mellett az elvándorlás miatt keletkezett. Az 1744-es adóösszeírásban Szabaron a következő családnevek szerepelnek: Fatedl, Funovics, Horváth, Ludbai, Marlovics, Parapatics, Petrakovics, Prascsaics, Pulár, Tálos, Török, Varga, Vukics. Egyházilag Incéd filiája volt.
Fényes Elek szerint "Szabar, Zugerbach, horvát falu, Vas vgyében, 304 kath. lak., kövecses határral. F. u. gr. Batthyáni nemzetség. Ut. p. Kőszeg."[4]
Vas vármegye monográfiája szerint "Szabar, 77 házzal és 424 r. kath. vallású, horvát lakossal. Postája Bándoly, távírója Rohoncz. Kath. temploma 1792-ben épült."[3]
1910-ben 431, túlnyomórészt horvát lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Kőszegi járásához tartozott. 1921-ben Ausztria Burgenland tartományához csatolták. 1971-ben Bándol része lett.
Nevezetességei
Római katolikus templomát 1792-ben építették.
Külső hivatkozások
Jegyzetek
- ↑ Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
- ↑ Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest, Akadémiai, 1978, 601 p.
- ↑ a b Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Vas vármegye
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
