A horvát bán (horvátulHrvatski ban) volt Horvátország széles jogkörrel rendelkező vezetője, aki a királyt helyettesítette. A horvát állam legkorábbi időszakaitól kezdve egyes tartományokat a bánok uraltak. A 18. században végül a horvát bánok lettek a legfőbb kormánytisztviselők Horvátországban.
A bán állt a kormány élén. A tisztség egészen a 20. század első feléig fennmaradt, amikor is hivatalosan a parlamenti miniszterelnöki funkció váltotta fel.
Története
Könyves Kálmán magyar uralkodót 1102-ben Horvátország és Dalmácia királyává koronázták Biogradban. Ezt követően 1105-ben egy hadjárat során elfoglalta Zárát, Trogirt, Splitet, valamint a Közép- és Észak-Dalmáciához tartozó főbb szigeteket. Az avar eredetű, Horvátországban is ismert báni különkormányzat intézményének az átültetése is Kálmán királyhoz köthető. A bánok feladata a tartomány: Szlavónia, Dalmácia és Horvátország kormányzata volt, amely elsősorban az igazságszolgáltatást, pénzügyigazgatást, a bíráskodást és a hadügyeket jelentette. A bánokat az 1210-es évekig elsősorban latin banus elnevezéssel illették, azután megjelent a banus Sclavonie (Szlavónia bánja) kifejezés. Az 1220-as évektől kezdve egy újabb elnevezés, a banus totius Sclavonie (egész Szlavónia bánja) vált kizárólagossá. Az 1160-as évekig a bánok hatalma Horvátországra és Szlavóniára terjedt ki, majd azután, hogy III. Béla visszafoglalta Dalmáciát a Bizánci Birodalomtól, Dalmácia kormányzása is a bán hatáskörébe került. Ettől az időszaktól kezdve ad hoc jelleggel a szlavón bánok helyetteseket neveztek ki maguk helyett, akiket tengermelléki bánoknak neveztek, és Horvátország illetve Dalmácia kormányzata tartozott hozzájuk. A 13. század közepétől kezdve Szlavóniában is megjelent a bánnak egy helyettese, a vicebán. Volt arra is példa a 13. század végén, hogy Horvátország és Dalmácia kormányzata teljesen elvált Szlavóniától, ekkor saját horvát bán irányította ezt a két területet.[1][2]
A Horvát (1527–1868) és a Szlavón Királyság (1699–1868) területe ugyan a Magyar Királyság része maradt, de a Habsburg Birodalomba (1804-től az Osztrák Császárságba) tagolódott, különösen az utolsó időszakban közvetlen császári, osztrák irányítás alatt állt. A terület élén továbbra is a bán állt.
Horvát–Szlavónország érdekeit a közös kormányban egy horvát–dalmát–szlavón tárca nélküli miniszter képviselte. Az országrész élén továbbra is a bán állt, akit ekkora már horvát–szlavón–dalmát bánnak hívtak.
↑A szlavón bánok listájának összeállításakor felhasznált forrás Zsoldos Attila akadémikus Árpád-házi világi és egyházi méltóságok névsorát tartalmazó munkája. Zsoldos, Attila. Magyarország világi archontológiája 1000-1301. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 41-48.. o. (2011). ISBN 978 963 9627383
↑Markó, László. A magyar állam főméltóságai. Magyar Könyvklub, 226. o. (2000). ISBN 963-14-0582-6
↑„Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) = SZÁZADOK 2003, 137(2) pp. 297-347.”.